Magyarország Szent Koronája 1978. január 5-én érkezett vissza Magyarországra. A fogság évtizedei alatt szellemi és politikai elnyomás pusztító súlya nehezedett a történelmi országra, határokon belül és kívül egyaránt.
Sötét mélységekbe süllyedésünket jól érzékelteti a romlás kezdetén, a trianoni országrontás után papírra vetett költemény Reményik Sándor tollából – mert a friss fájdalom szólaltatta meg a leghitelesebb szavakat –
“először a dicsőség hullott le,
Aztán a hatalom,
Aztán a korona,
A kettős-kereszt, s a hármas-halom;
Aztán a szabadság,
Azután a hit,
Aztán a remény, –
Nyomán a lefutott csillagzatoknak
Maradt a csend.
S a sötétség az égbolt peremén.”
(Reményik Sándor: “Hulló csillagok”
c. verse, 1919. március 31.)
Mindazonáltal, a hazaszállítás óta a Szent Korona tisztelete, ismertsége és eszméje a millennium idejében örvendetesen megerõsödött, tüneményesen emelkedõ Szent Korona képét, a sötétség oszlását mutatva. Magyarország Szent Koronája kiemelt helyre került az Országházban, de korántsem mondható kifogástalannak nemzetpolitikai és eszmei elfogadottsága. Örvendetesen megerõsödött a Szentkorona tudománynak nevezhetõ, öszetett megközelítésű tudomány, melynek eszköztára a politikatörténettõl az egyház- és művészettörténettõl, régészettõl, néprajztól a teológián át az alkotmánytörténetig terjed, s többezer oldalnyi, nem biztos, hogy széles körben olvasott új eredménnyel gazdagított bennünket. Megerõsödtünk meggyõzõdésünkben, Magyarországnak nincsen más útja és lehetősége: vissza kell találnia az elvesztett országhoz, a Szent Korona Magyarországához világnézeti, vagyoni és származási korlátokat nem ismerõ, de a haza iránt való feltétlen hűség éskötelesség igényét hordozó cselekvési példák segítségül hívásával.
Ezért kell a nemzetkoronázás, a szentkoronás lelkiség befogadása. Nem minden szentkoronás hagyomány ami szépen hangzik, hanem csak az, ami a magyar történelem véres századaiban, történelmében és közjogában gyökerezik. Ezért, bár derék dolog, nem minden a szónoklás, a hangszálak zengetése és a Himnusz éneklése, mert amint Kodály mondta:
„nem elég magyarnak születni,
a magyarságot meg is kell tanulni!”
Ehhez adjon Isten a Szent Korona népeinek erõt és kitartó akaratot, így nem maradhat el az eredmény!
Isten óvja a Szent Koronát, Isten óvja Magyarországot!
Szent Korona Rádió, Zétényi Zsolt
