Mindenki hallotta már Wass Albert nevét az irodalomkedvelők közül, de az nem biztos, hogy életét és munkásságának minden állomását ismerik. Pedig megérdemelné, hogy a magyar irodalomtörténészek jobban odafigyeljenek rá, illetve azt, hogy ne csak az éppen aktuális politikai helyzet miatt foglalkozzunk vele.
Igaz, az ő életének és így műveinek megértéséhez gyakran szükségünk van erre is, hiszen abból a kultúrkörből merít, ahonnan származik és saját élete állandó élményforrása műveinek.
Wass Albert Erdélynek az, ami a Felvidéknek Esterházy János, csak a mi „hősünkkel” ellentétben ő el tudott menekülni a „törvények” elől, így életét száműzetésben és nem a börtönben végezte, és az ítélőszék által kiszabott büntetést megúszta. Wass Albert szülőhazájában, Erdélyben a mai napig halálra ítélt. Bűnös, olyan vétkekért, amit el sem követett, vagyis valószínűsíthető, hogy nem követte el. Az 1946 február és március havában rekordidő alatt lezajlott per több tíz magyart ítélt el, csak azért, mert nem tartoztak a román nemzethez, és ezért ellenséget látott bennük az állam és a kommunista-nacionalista hatalom. Román nemzetiségű személyek kiirtásáért tették őt felelőssé, védekezni nem tudott sem ő, sem az édesapja, akit szintén elítéltek, holott nem volt elég bizonyíték, a vádirat, ami napvilágra került, legalábbis nem túl meggyőző.
De szóljunk inkább irodalmi munkásságáról. A versei (gondoljunk például az Üzenet haza című versére) ismertebbek, mint regényei, drámái és publicisztikája. Pedig az összes műfajban nagyot alkotott, és mindegyik műfajban az erdélyi magyarság a témája, főleg a huszadik századi történelem kerül felszínre, a hitleri szörnyűségek és a kommunizmus hazugságai is megjelennek az írásaiban, de a szabadságharc utáni időszakról is szól a Mire a fák megnőnek című regényben, illetve a magyarság régebbi múltjából is merít, egészen Csaba koráig megy vissza.
„Mert nem jó a harag, méreggel tölti meg a lelket s beszenynyezi a gondolkodást. Azok a szerencsétlen fiatal testvérek nem tudják, mit cselekszenek, olyanok, mint az állatok, szegények. Nyomorúságos szennyel vannak tele, de hiába próbálom, nem tudok segíteni rajtok, ameddig ők nem kívánnak segíteni magukon. S az ember nem tehet egyebet, mint elfordítja a fejét másfelé s gyönyörködik abban, amit Isten teremtett, mert csak az hibátlanul szép.” Ez a részlet található az Átoksori kísértetek hátlapján, mintegy ajánlva ezzel a könyvet. Ez a részlet elárulja, miről is szól a regény, a gyűlölködés pokláról, ami a mélybe taszítja az elégedetlenkedőket.
A könyvben a kommunista éra és az addig vezető út szörnyűségeit írja le. A kommunizmushoz való út a nyomorultaktól indul ki, de nem a szegényektől, hanem azoktól, akik nem képesek semmit tenni azért, hogy jobb legyen a helyzetük. A könnyebb mást hibáztatni örökérvényű mondásnak köszönhetik az átoksor lakói sorsukat, és innen indul ki a szocializmus, a nemzetiszocializmus és a kommunizmus is. Ezt tanítja meg az öreg gróf az Amerikából hazatérő unokájának, Tom Hawkins-nak, aki nem tudja, mit kezdjen a magyar valósággal. De rájön, átoksorok mindenütt vannak.
A történetet egy addig ismeretlen ember meséli el az írónak, ettől sokkal hitelesebbnek tűnik a leírás, közbe ékelve a hangulattal, ami a vízparton magával sodorja őket, így az olvasó azt érzi, amit ők. A megismerkedés is különös, hiszen egy ismerős képet meglátva Wass Albert megkérdezi, hol találhatja meg a festőt. A festményt azelőtt soha nem látta, de a tájnak a hangulata ismerős volt.
Az ismeretlen festő pedig elmeséli élete történetét, vagyis azt a húsz évet, amit Magyarországon töltött. Elbeszéli a poklot, amit végigjárt magyarságáért, hazájáért, szerelméért, családjáért. És nem tűnik úgy az olvasónak, mintha megbánta volna élete szenvedéseit, sőt csak az átoksorokon lakó emberek iránt érez keserűséget, illetve meg nem értést, mert ők a világ megrontói.
Tom Hawkins nemcsak szenvedéseit mondja el, hanem a szerelmét is. Kedvese, Ági, egy erdélyi magyar lány, akitől államhatárok választják el. A távolság ellenére tartják a kapcsolatot. Hosszú időnek kell eltelnie, mire igazán egymáséi lehetnek a második világháború után. Azután, hogy hősünk megjárta a náci börtönt, a kommunisták hatalomra törésekor az Andrássy utat is. Csak annak köszönhette megmenekülését, hogy amerikai állampolgár. A szabadulás után Romániába ment megkeresni kedvesét, ahol festményeiből próbál megélni, mivel más munkát nem kap. De újra el kellett válniuk, Tom Hawkinsnak vissza kellett térnie Amerikába, mert az 1956-os magyar forradalom idején Erdélyben megpróbáltak csatlakozni a felkelőkhöz és a román államhatalmat megdönteni.
Akkor, amikor mesélte a történetét, a családja nem lehetett vele, de intézték a kiutazást.
A regény ugyan nem nevezhető politikai írásnak, vannak olyan gondolatai, amit érdemes lenne a politológusoknak is magukévá tenni. Ilyen eszmefuttatást találunk például a szocializmus előretöréséről. „…a szocializmus valójában nem egyéb, mint a gyöngék és biztonságérzet nélküliek menedéke, azoké, akik halálosan félnek az emberi élet szabad gazdasági versenyétől és azzal próbálnak megmentődni előle, hogy kitalálnak egy új rendszert, amelyben a gyenge és tehetetlen nem kell versenyre keljen az erőssel és a tehetségessel.” Ezek a szocialisták mind az átoksoron laknak, ami sajnos, majdnem minden városban megtalálható. Később így folytatja eszmefuttatását a festő: „A betegségnek egy másik formája az, amit nemzeti szocializmusnak neveznek. Ezekben az emberekben több gyűlölet van s ezért több gyűlöletet termelnek ki magukból.” „S végül ott van a betegség legveszedelmesebb formája, melyben a gyűlölet tünetei annyira elhatalmasodtak, hogy már nem az egyenlőség és átlagosítás megteremtéséről van szó, hanem az erősek, tehetségesek és kiválók teljes kiirtásáról és megsemmisítéséről.”
Érdemes elgondolkodni ezeken a sorokon, és még érdemesebb elolvasni ezt a könyvet és akkor ezeket az idézeteket mindenki megérti, és talán akkor könnyebb lesz megérteni mai világunkat is. Tudom, csak közvetve szól rólunk is ez a regény, de olvasásakor rájöttem, átoksorok tényleg mindenhol vannak, ha nem is látjuk őket, az emberek lelkében ott lakoznak, azokban az emberekben, akik keserűségükben nem képesek a jövőt pozitívan látni, de tenni sem képesek a jobbért. Nem képesek tenni azért, hogy ne kelljen az átoksort elviselniük.
Honlapunkon csatlakozni lehet Wass Albert szobra felállításának támogatásához itt.
Neszméri Tünde
