52
A mise előtt még elmélkedett:
Kezdetben lelkesedett érte. Talán életét is feláldozta volna – ha biztos lehetett volna benne, hogy utána rögtön feltámasztja…
Így gondolkodott magában:
– Milyen jó lesz majd a jobbján ülni az ő országában. A dicsőségből nekem is jut majd bőven. Hiszen megérdemlem, hűséges követője vagyok. Na meg a pénzét is jól kezelem. Én bizony nem adok belőle bármelyik éhenkórásznak. Inkább félreteszem, hiszen az ő dicsőségére gyűjtöm. Persze, én is megérdemlek néhány morzsát: Bizony, méltó a munkás a maga bérére.
Tulajdonképpen nagyon jól megvagyunk mi a Mesterrel. Jól kiegészítjük egymást. Ő a lelkiekkel foglalkozik, én meg az anyagiakat rendezem. Persze, lehetne kicsit hajlékonyabb, túlságosan merev. Nyitottabbnak kellene lennie a Főtanács felé. Akkor számíthatnánk némi „állami támogatásra”. Nem kellene annyira ostoroznia a farizeusokat sem, hiszen a Törvény erejére szükség van, hogy kordában tartsuk a műveletlen csőcseléket. Talán a rómaiakkal szemben is diplomatikusabb lehetne. Habár ők megszállók, de mégiscsak biztosítják számunkra a világbékét. Az pedig mindennél kívánatosabb, avagy: Pacem in terris!
Poncius Pilátus amúgy a vallási tolerancia igazi bajnoka, még csak nem is kell áldoznunk a császár szobra előtt. Bár nekem ez sem jelentene problémát, hiszen végtére is ugyanazt az Istent imádjuk, más formában. Én csak azon ügyködöm, hogy sikeresek legyünk, bármi áron!
Szóval, változtatni kellene az irányvonalon, másképp nem lesz jó vége ennek az evangéliumi radikalizmusnak. A végén még keresztre feszítik szegény idealista Mestert! Jobb rá nem is gondolni, mi lesz akkor velünk, tanítványokkal… Különösen a többi tizeneggyel, ők eléggé fanatikusak. Még szerencse, hogy nekem vannak jóakaróim a Főtanácsban is. Igaz barátaim és pártfogóim, időnként elbeszélgetek velük a Názáretiről, meg átadok néhány tekercset, amire feljegyeztem a beszédeit. Érdekli őket minden, ami Vele kapcsolatos. Azzal is biztattak, hogy ott vagyok már a megjutalmazandók listáján!
De elszaladt az idő, mindjárt következik a húsvéti vacsora. Aztán meg találkám van a Főtanács megbízottjával…
…A mise végeztével tehát elsietett, mivel jelentést kellett tennie az egyházügyi titkárnál. Közben még visszacsengtek fülében a napi evangélium szavai:
„Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.” (Jn 13,30)
Tulajdonképpen nagyon jól megvagyunk mi a Mesterrel. Jól kiegészítjük egymást. Ő a lelkiekkel foglalkozik, én meg az anyagiakat rendezem. Persze, lehetne kicsit hajlékonyabb, túlságosan merev. Nyitottabbnak kellene lennie a Főtanács felé. Akkor számíthatnánk némi „állami támogatásra”. Nem kellene annyira ostoroznia a farizeusokat sem, hiszen a Törvény erejére szükség van, hogy kordában tartsuk a műveletlen csőcseléket. Talán a rómaiakkal szemben is diplomatikusabb lehetne. Habár ők megszállók, de mégiscsak biztosítják számunkra a világbékét. Az pedig mindennél kívánatosabb, avagy: Pacem in terris!
Poncius Pilátus amúgy a vallási tolerancia igazi bajnoka, még csak nem is kell áldoznunk a császár szobra előtt. Bár nekem ez sem jelentene problémát, hiszen végtére is ugyanazt az Istent imádjuk, más formában. Én csak azon ügyködöm, hogy sikeresek legyünk, bármi áron!
Szóval, változtatni kellene az irányvonalon, másképp nem lesz jó vége ennek az evangéliumi radikalizmusnak. A végén még keresztre feszítik szegény idealista Mestert! Jobb rá nem is gondolni, mi lesz akkor velünk, tanítványokkal… Különösen a többi tizeneggyel, ők eléggé fanatikusak. Még szerencse, hogy nekem vannak jóakaróim a Főtanácsban is. Igaz barátaim és pártfogóim, időnként elbeszélgetek velük a Názáretiről, meg átadok néhány tekercset, amire feljegyeztem a beszédeit. Érdekli őket minden, ami Vele kapcsolatos. Azzal is biztattak, hogy ott vagyok már a megjutalmazandók listáján!
De elszaladt az idő, mindjárt következik a húsvéti vacsora. Aztán meg találkám van a Főtanács megbízottjával…
…A mise végeztével tehát elsietett, mivel jelentést kellett tennie az egyházügyi titkárnál. Közben még visszacsengtek fülében a napi evangélium szavai:
„Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.” (Jn 13,30)
Dr. Karaffa János plébános
