A magyaroknak a félelmeiket kell legyőzni, a szlovákoknak pedig saját soraikban a magyarelleneseket – mondta a Demokrata hetilapnak adott interjújában Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának stratégiai alelnöke, akit a szlovák-magyar viszonyról és a felvidéki magyar kibontakozás lehetőségeiről is kérdeztek. Az 1998-as pártegyesülés után ismét bejutottak a parlamentbe, és nyolc éven át kormányalkotó erő is voltak. Közrejátszott a jelenlétük abban, hogy ezek az évek viszonylag csendes időszaka volt a magyar-szlovák viszonynak?
– A magyar-szlovák viszony nem közvetlenül az „aktuálpolitikával” függ össze, de napi vonatkozásai befolyásolják azt. Nem mindegy, hogy fölülről lefelé milyen üzenetek hangzanak el. Ha a kormány körökből biztatást hallanak a magyarellenességre, mint az történt 1998-ig, akkor megjelenik az utcai és a hivatalnoki fasizmus. 2006 óta ugyanez történik. Ha a gyűlöletet felülről gerjesztik, bátorítást kap. A Magyar Koalíció Pártjának kormányzati jelenléte idején 1998 és 2006 között megszűnt az utcai magyarellenesség. Ebből le lehetne vonni a tanulságot, és tudatosítani lehetne azt, hogyan kellene elősegíteni a szlovák magyar megbékélést, illetve elősegíteni a jó viszonyt. Akár egy íratlan alapelvnek lehetne tekinteni, hogy Szlovákiában minden kormányban ott kellene lennie a magyaroknak. Igen ám, csakhogy 2006-ban még a koalíciós partnereink is azt nézték, hogyan lehetne a magyarokat kigolyózni a kormányból. Így jutottunk addig a pontig, hogy mára a magyarellenesség Szlovákiában új, államhatalmi méretet öltött. Ezt egyértelműen a dunaszerdahelyi magyar labdarúgó szurkolók elleni indokolatlan rendőri beavatkozással lehet bizonyítani. Ma államhatalmi eszközökkel lehet szítani az indulatokat. Nem csupán azzal, hogy egy-egy szlovák politikus elnyilatkozza magát, és mondd valami butaságot, ahogy Ján Slota teszi. A dunaszerdahelyi eset kormányzati tudatosságra vall. Arra utal, hogy a magyarokat meg kell félemlíteni. Ezt nem egy rendőrparancsnok döntötte el.
A szlovákok azt állítják – videofelvételek nélkül –, hogy a brutális megveretés kiváltó indoka az volt, hogy a rendőrökre támadtak a futballhuligánok.
– A lelátónak abban a részében nemcsak ferencvárosi szurkolók, hanem váciak, újpestiek, komáromi szurkolók, illetve dunaszerdahelyiek, somorjaiak és egyéb csallóköziek is voltak. A csaknem halálra vert fiatalember például életében először volt futballmeccsen. Egy vegyes szektor volt, öregekkel, gyerekekkel, nőkkel. Tehát az összetétele miatt is alkalmatlan volt arra, hogy onnan bármilyen erőszakos cselekedet megnyilvánulhasson. A szurkolók leggyengébb tábora ellen vetették be a rendőri erőszakot, nyilván tudatosan, nehogy védekezésből ellentámadásba lendüljenek a szurkolók. Megdöbbentő volt. A lelátónak abban a részében ülőknek semmi köze nem volt a szurkolói kemény maghoz vagy az ún. futballhuligánokhoz..
A történelmi ellenérzéseken túl, milyen aktuálpolitikai okokra vezethetők vissza a mostani események?
– Több állomása van ennek az elmérgesedett helyzetnek, de az oka a szlovák kormányban gyökerezik, főleg a szélsőségesen soviniszta és magyargyűlölő Szlovák Nemzeti Pártban. A Fico által létrehozott szlovák kormánykoalíció további tagja is elhíresült a magyarellenességéről, hiszen 1998-ig elsőszámú kormányalakító erő volt, de maga Fico sem arról nevezetes, hogy magyarbarát lenne, ő is zsigerileg gyűlöl bennünket, de pragmatikus, akárcsak Mečiar. De mivel Robert Fico a kormányfő ezért a kialakult helyzetért elsősorban ő a felelős. Vegyük számba a 2006 óta fokozódó szlovákiai magyarellenesség egyes megállóit. Az egyik az a parlamenti határozat, amely 2007 szeptemberében született a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában, amellyel megerősítették és érinthetetlenné nyilvánították a magyarok jogfosztását elrendelő benesi rendeleteket. A második az, hogy a magyarok a magyar nemzet tagjai. A szlovák parlament ugyanis elfogadott egy határozatot, amelyben elítélte a Szlovák Köztársaság parlamentjének magyar képviselőit, mert részt vettek a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán. A konfliktus harmadik része Malina Hedvig megveretése, illetve a magyarverések és az, hogy eddig egyetlen magyarverőt sem találtak meg. A magyarellenesség további részét a kormánypárti politikusok, elsősorban Ján Slota durva magyarellenessége teszi ki. De a dunaszerdahelyi tömeges magyarverés egy teljesen új fejezetét nyitotta meg a magyarellenesség eddigi történetének, ez visszatérés az 1945-ben uralkodott állapotokhoz.
És akkor Magyarországnak a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáját még nem is említette…
– Arról most ne is beszéljünk. Azt viszont tudatosítani kell, hogy a 2002 óta létező magyarországi kormánypolitika mennyire ludas a szlovákiai magyarellenesség újraéledésében. Magyarország egy gyengülő ország, nem csak a társadalom már-már életveszélyes megosztottsága és nemzetsemlegessége miatt, hanem azért is, mert eljutott az országcsőd és az államcsőd szélére. Magyarországon már az anarchia jelei mutatkoznak, felütötte fejét az önbíráskodás. A cigányok félnek a nemcigányoktól és fordítva. A különböző egyenruhákat viselő csoportok megalakulása pedig nem a polgári szabadság jele, hanem a rosszul kormányzott ország égető problémáira adott rossz válasz. Magyarország weimarizálódik. Egy ilyen országgal szemben és az ilyen nemzettel szemben sokkal többet engedhet meg magának bárki is, mint egy felfelé ívelő nemzettel szemben. Ideje lenne észhez térni.
Mi lehetne szlovák részről a megoldás?
– Egyszerűen be kell látni néhány dolgot. Meg kell találni Malina Hedvig megverőit, meg kell büntetni azt, aki a rendőröket a magyar szurkolók ellen vezényelte, meg kell semmisítenie a szlovák parlamentnek a benesi dekrétumokkal és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumával kapcsolatos határozatát. Aztán lehet rendezni a dolgokat. Ha a mostani pozíciójából nem lép vissza a szlovák kormány, akkor sosem fogja tudni rendezni a szlovák-magyar viszonyt.
Magyar részről el tud képzelni közeledést?
A magyar fél kényszerhelyzetben van, de nincs eszköz a kezében. Egyfajta elképzelésem azonban van. Kezdeményezhetünk egy új párbeszédet a kölcsönös bizalomerősítésre. Az elemei számomra ismertek, csak azt nem tudom, hogyan kezdhetnénk el, ha olyan kormánykoalíció van jelenleg Szlovákiában, amely magyarellenes? Bonyolult kérdés.
– Lát olyan potenciális erőt a szlovák közéletben, amely máshogy közelítené meg a szlovák-magyar viszonyt?
– Persze. Viszonylag sokan vannak. A sajtó legbefolyásosabb része is Malina Hedvig megveretése óta tulajdonképpen a mi oldalunkon áll, csakhogy pont emiatt konfliktusban van a kormánnyal. Én nem vagyok borúlátó a szlovák-magyar kérdés rendezését illetően, mert van hozzá szellemi fogadótér. A jelenlegi politikai vezetés viszont nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel az általuk tönkretett kapcsolatrendszert helyre tudnák hozni.
Az 1990-es évek eleje óta visszatérő kérdés a Kárpát-medencei magyarok autonómiája Mennyire valós elképzelés ez a mai felvidéki viszonyok között?
– A mai Szlovákiában semmilyen sajátos autonómia nem valósítható meg, mert Szlovákiában nemzethatalmi totalitarizmus létezik. A települési és területi önkormányzatok jogait is emiatt korlátozzák. Egyébként a magyar autonómia jelenleg azért sem valósítható meg semmilyen alakjában, mert a szlovák politikai elit, amellyel ezt végig kellene tárgyalni, abból a közegből származik, amely kiváltotta a szlovák-magyar viszony romlását. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a szlovák-magyar viszony romlását Robert Fico kormánya váltotta ki, munkálkodott ezen már az a kormányfő is, amely kormányának a magyarok is tagjai voltak. Felvidéki magyar autonómia csak akkor lesz, ha azt a felvidéki magyarok külső segítséggel és ezt követően belső egyetértéssel kikényszerítik – de a magyaroknak kell akarniuk.
Van-e magyar autonómia óhaj?
– Az 1990-es években volt. A csúcsra 1994. január 8-án érkeztünk a komáromi nagygyűléskor, de a belső destrukció és a külső fenyegetettség letörte ezt. A jelenlegi gond leginkább abban van, hogy több mint egy évtizednyi agymosás után, amiben részt vettek a magyar politikusok is, a felvidéki magyarság egyre kevésbé vágyja az autonómiát, mert fél tőle. Nem az autonómiától, hanem az autonómiára adott szlovák választól, tehát a konfliktustól. Olyan körülmények között, amelyben a félelem válik tényezővé, nagyon nehéz jövőbe mutató elképzeléseket megfogalmazni. Ez vonatkozik mind az élvonalbeli politikusokra, mind a választói joggal rendelkező népre. A magyaroknak a félelmeiket kell legyőzni, a szlovákoknak pedig saját soraikban azokat, akik magyarellenesek.
(Részletek a Magyar Demokrata 2008. november 27-i számából. Usztics Anna beszélgetett Duray Miklóssal. A teljes interjú Duray Miklós honlapján olvasható: ITT)
