Merjünk jobbak lenni – üzeni óriásplakátjain az embereknek. Ám a bátorság és a jóság talán minden embernek mást jelent. Mit mondanak ezek a szavak a szociológus professzornak, aki most éppen államfőjelölt is? Interjú Iveta Radičovával, az ellenzéki pártok közös államfőjelöltjével.
– Számomra a bátorság emberi erény. Természetesen nem biztatok senkit veszélyek vállalására. Olyan bátorságra biztatok mindenkit, amely az új megoldások keresését jelenti. Olyan bátorságról beszélek, amely elvezet oda, hogy belenézzünk az igazság tükrébe, hogy megnézzük, hol tartunk és milyenek vagyunk. Olyan bátorságra gondolok, amely erőt ad új célok megfogalmazásához, ahhoz, hogy elmondjuk, milyen is legyen a mi Szlovákiánk, s benne milyenek lehetnénk mi. Meg olyanra, amely arra ösztönöz, hogy előbbre vigyük saját életünket, ha csak egy kis lépéssel is. Ugyanakkor meg vagyok győződve arról is, hogy az elégedettség nagyon fontos eleme életünknek. De elégedettséget eredményezhet például az a tudat is, hogyha tudom, gyermekeink élete jobb minőségű lesz, mint a miénk. És ebben a tudatban lehetünk jobbak.
Hogyan lehet elérni, hogy ez a magatartás elterjedjen a társadalomban, hogy az emberek legalább elkezdjenek gondolkodni ilyen kérdésekről?
– Több lehetőség van erre, de mert mostanság az én hivatásom is a politika, elsősorban arról beszélnék. A politika kötelessége, hogy megteremtse a polgárok számára a feltételeket aktivitásuk kifejtésére. A politika kötelessége ezek után az is, hogy a polgárok kezdeményezéseit pozitívan fogadja, dicséretesnek tartsa az ilyen cselekvést. Ne fordítva, amikor is a politikai elit a civil társadalom aktivitását frusztrációként éli meg, vagy olyan kezdeményezésként, amely felesleges, nyugtalanító. Olyan polgári kezdeményezésekre gondolok, amilyennel Tőketerebesen, Bazinban vagy a Magas-Tátrában találkozhattunk a környezetvédők részéről. De rengeteg más polgári társulásról, kormányon kívüli szervezetről is beszélhetnék, amelyek igyekeznek megvalósítani a szolidaritás elvét a mindennapi életben. Olyan önszerveződések ezek, amelyek célirányosan tudják megfogalmazni az önsegélyezés vagy a másokon való segítés elvét és meg is találják a szükséges eszközöket hozzá. És nem is csak az a fontos, hogy az ilyen szerveződésekhez megteremtsük a megfelelő feltételeket és zöld utat biztosítsunk munkájukhoz, hanem az is, hogy az ilyen munkát sikerként könyveljük el, és úgy tudjuk felfogni, mint fontos lépést az egészséges társadalom alakításának folyamatában.
Van a bátorságnak és a jóságnak nemzetisége? Arra gondolok, hogy voltak már olyan köztársasági elnökök, akik hangsúlyozták, minden polgár államfője akar lenni, de nem igazán sikerült nekik.
– Az emberi erénynek sem nemzetisége, sem bőrszíne nincs. És én egyszerre több emberi erényről is beszélnék. Mert hiszen erény, ha a szabadságot, mint legnagyobb értéket, úgy éljük meg, mint felelősséget. De erény az is, ha felelősséggel elsősorban azokhoz viszonyulunk, akik gyengébbek. És akkor eljutottunk az igazságosság elvéhez, amely azért erény, mert a rászorulókat segíti, miközben esélyegyenlőséget biztosítunk mindenkinek, a sikereseknek is, hogy egyként vehessünk részt a javak megtermelésében és elosztásában. Ezt pedig minden népnek, nemzetnek egyként kell akarnia.
Csakhogy most válság van, egész térségünkbe, így Szlovákiába is begyűrűzött a gazdasági viszszaesés. Az emberek is, a nemzetek is többet foglalkoznak önmagukkal, saját érdekeiket tartják csak szem előtt.
– A legnagyobb baj, amit az emberek és az országok tehetnek, az a magukba fordulás. A válságot csak összefogással lehet leküzdeni, nemzetközi szinten éppúgy, mint idehaza. Ugyanakkor valóban van egy nagy veszély, a történelem is erre tanít: a gazdasági válság és a belőle adódó szociális feszültségek a szélsőségek táptalaja. S most is tapasztaljuk, hogy egyre hangosabbak a neonáci csoportosulások, egyre terjed a nacionalizmus. De ez ellen sem tudok jobb megoldást, mint az összefogást. A józan politikusok és minden jóakaratú ember összefogását, mert az ilyen jelenségeket csírájukban kell elfojtani. És ehhez is bátorság kell, az az emberi erény, amelynek nincs nemzetisége.
(Az interjú megjelent a Magyar Koalíció Pártja márciusi közlönyében, az MKP Hírvivőben)
