Június 16-án az érsekújvári Csemadokba várta az Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttes és Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus a diákokat A magyar tánc évszázadai műsorral. A két előadás után Novák Ferenccel egy érsekújvári étterem teraszán találkoztunk teljesen véletlenül, és kérdésünkre, hogy leülhetnénk-e egy kávé mellett beszélgetni, nagyon kedvesen igent mondott.
A magyar tánc évszázadai. Miről szól ez a történelemóra? Érdekli ez a téma a mai diákokat?
– Egy rendhagyó, zenés-táncos történelemórát tartunk az Ifjú Szívekkel közösen a diákoknak. Bemutatjuk, elmondjuk, hogy a különböző tánctípusok milyen mélységekből jönnek és mikor alakultak ki. Ehhez egy történelmi, irodalmi és képzőművészeti keretet nyújtok. Személy szerint azt tapasztalom, hogy a gyerekeket érdekli, hiszen fegyelmezetten, okosan hallgatnak végig, ha kérdezek, válaszolnak.
Hogyan és mikor kezdett az Ifjú Szívekkel dolgozni? Milyen a velük végzett munka?
– Nagyon szeretem a műsorpolitikájukat, ahogy táncolnak, hiszen nagyon lelkiismeretes munkát végeznek. Én akkor kapcsolódtam be a munkájukba, amikor egyszercsak igazgatóváltás lett, ekkor ugyanis Magyarországról páran, akik felelősséget éreztünk a magyar kultúra és néphagyomány iránt Szlovákiában, úgy döntöttük, elmondjuk véleményünket. Az új igazgatóval én beszéltem elsőként, és már ez alatt a beszélgetés alatt kiderült, hogy a csoportot egy teljesen másfajta irányba, irányzatba akarja vinni, vissza az 50-es évek esztrádműsoros összeállításaihoz. Ehhez viszont elsősorban rengeteg pénz kell, és ha erre fordítjuk a pénzt, valamit meg kell szüntetni. Itt kezdődött igazán a viszály, hiszen Hégli Dusán felmondott, majd a táncosok is. El kellett telnie egy kis időnek, míg az illetékesek belátták, hogy nem jól választották meg a csoport vezetőjét, de amikor végre belátták, újraalakult az Ifjú Szívek, ami nekem hatalmas boldogságot jelentett.
Míg a háttérben ezek a dolgok zajlottak, én megismerkedtem a csapattal, és tavaly nyáron el tudtam őket vinni egy összművészeti professzionális művészeti fesztiválra, ahol rám bízták a záróestet. Nagyon jó velük dolgozni, mert fegyelmezettek, rugalmasan reagálják le a legváratlanabb helyzeteket.
Igaz a hír, miszerint a rendhagyó történelemórát keleten folyatják?
– Szeptembertől megyünk. Kollár Péter hallott erről a műsorról, és ingyen és bérmentve rendelkezésünkre bocsátotta a kassai színházat.
Távlati tervek a jó együttműködés folytatására?
– Vannak (mosolyogja el magát). A 88 éves, még mindig fiatalos Jancsó Miklós új filmet forgat Mátyásról, amolyan igazi „jancsósat”. Ragaszkodtam ahhoz, hogy a filmben az Ifjú Szívek is szerepeljenek.
Az Ijfú Szíveken kívül más szlovákiai néptánc-együttessel is dolgozik? Figyelemmel kíséri mások tevékenységét is?
– Az Ifjú Szíveket jól ismerem, tudom, milyenek. Tudok a Szőttesről, pár amatőr együttesről, de velünk nincs szoros kapcsolatom. Komáromban az Életeink c. műsort csináltam a Ghymes együttessel a bástyán, majd a Szarvassá változott fiúkat – pesti színészek és itteni táncosok.
Szavait hallgatva megnyugodhatunk, az Ijfú Szívek jól végzik dolgukat.
– Abszolút! Legyenek büszkék rájuk, támogassák jobban őket, hiszen támogatni nemcsak anyagilag lehet, hanem azzal is, hogy megnézik műsorukat. A táncosoknak is jó érzés, és a nézők egy csomó új dolgot tanulhatnak meg a néptáncról, kultúráról.
Köszönjük a beszélgetést. Megtiszteltetés volt egy nagytudású, művelt, saját véleményét bátran kimondó emberrel beszélgetni. Habár városunkból a Csemadokon és a Fő téren kívül más nem látott, reméljük, szívesen visszatér majd közénk egy új, teltházas Ifjú Szívek előadásra.
Felvidék Ma, Varga Ildikó
