Judita Trnovcová nevét nagyon sokan ismerik a szlovákiai magyar nyelvterületen, akik kultúrával foglalkoznak, hiszen a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának Nemzetiségi Kultúrák Főosztályán dolgozik. Akik pályázatot nyújtanak be a minisztériumhoz, vele egyeztetnek a pályázat sorsáról. Méghozzá magyarul. Első kérdésünk tehát adott volt, honnan is tud magyarul? – Meg fog lepődni a válaszomon, ugyanis ahogy maga, én is magyar nemzetiségű vagyok, s annak idején Orosz Juditként anyakönyveztek. Édesanyám a mai napig sem tanult meg jól szlovákul. Hatéves koromig Nagybalogon laktunk, itt is kezdtem el iskolába járni, majd a járási székhelyre költöztünk, s a Bakuliny utcában laktunk. Máig nagy szeretettel emlékszem pl. az Ádám családra, akikkel nagyon jó barátságban voltunk. Ott végeztem el a gimnáziumot, Csomós Barnabás volt az osztályfőnököm, s a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karára kerültem, ahol szociológia szakon végeztem. Mivel a kultúra már ekkor közel állt a szívemhez, a Művelődési és Pihenőparkba (PKO) kerültem, s itt dolgoztam egészen 2004-ig.
– Milyen emlékeket őriz Rimaszombatról?
– Nagyon szerettem azt a várost, a gimnáziumban is remek társaság volt, s később is rendszeresen jártam haza a szüleimhez. Apukám halála után édesanyám hozzánk költözött Pozsonyba, de a mai napig évente két-három alkalommal megfordulok Rimaszombatban.
– Amikor elvégezte az egyetemet, nem gondolt arra, hogy esetleg visszatérjen Gömörbe?
– Ezzel a szakmával nehezen tudtam volna munkát találni, s közbejött a családalapítás is. Férjem Dél-Csehországból származik, vasúti építkezésekkel foglalkozik. A lányunk 16 éves, most készül gimnáziumba.
– Egy rimaszombati lány hol találkozik a szociológiával?
– Mindig is érdekelt a társadalom, az emberi kapcsolatok, s ezért döntöttem a szociológia mellett. Amikor elvégeztem az egyetemet, még a szocializmus utolsó éveit írtuk, s nem nagyon volt lehetőség arra, hogy kutatóintézetben helyezkedjek el, ezért örömmel vettem a lehetőséget, hogy kutatásokat végezhettem a Művelődési és Pihenőparkban.
– Mennyire tudta hasznosítani az akkor tanultakat a későbbiekben, főleg a rendszerváltás után?
– Ahogy a többi bölcsészeti szakon, természetesen a szociológián is teljesen más volt a tananyag, mint a rendszerváltás után, de azért mi tanultunk nyugati szociológiát is, bár szociológiai kutatásokat nem végeztünk. Mindezek ellenére az ott tanultakat a jelenlegi munkakörömben is fel tudom használni.
– 2004-ben került a jelenlegi munkahelyére, még Dohányos Róbert igazgatósága idején. Hányan dolgoznak ezen az osztályon, s mi a napi feladatuk?
– 2006 óta a kisebbségi és hátrányos helyzetben lévő kultúrák mellett a hagyományos és népi kultúra is hozzánk tartozik, s elsődleges feladatunk a pályázati kiírások lebonyolítása, a napi kapcsolattartás az ügyfelekkel, valamint az elszámolások és statisztikai kimutatások elkészítése. Évente kb. 1 500 pályázattal kerülünk kapcsolatba.
– Komolyan mondja, hogy hárman meg tudnak mindezzel birkózni? – Kevesen vagyunk, de ma már szerencsére minden számítógépes hálózaton keresztül működik, ami nagyban megkönnyítette a munkánkat.
– Az egyes pénzekről ún. szakmai bizottságok döntenek. Hogyan választják ki az egyes bizottságok tagjait?
– Nagyon sok mindent figyelembe veszünk, nagy súlyt fektetünk pl. arra, hogy minden régió képviseltesse magát, s kétévente cseréljük a tagokat. Egy-egy bizottság kilenctagú, s egy ember önmagában nem dönthet semmiről. Persze mindenütt működnek lobbik, de ez teljesen természetes.
– Mennyi kisebbség tart igényt jelenleg támogatásra?
– A főosztályunk 13 nemzetiségi kisebbség kultúrájával foglalkozik, azaz a magyar mellett a roma, cseh, ruszin, ukrán, orosz, morva, bolgár, horvát, lengyel, német, zsidó és szerb kisebbség kultúráját támogatjuk. Az idén a tavalyihoz hasonlóan 3 millió 485 362 euró (59 millió korona) lett elosztva, amiből a magyar kultúrára 1 958 441 euró jut. A magyart nagyságrendileg a roma kultúra követi 497 909 euróval, míg a legkevesebbet a bolgárok (29 875 euró) és a morvák (21 576 euró) kapták. A 2001-es népszámlálási adatokat vesszük alapul, de bizonyos előnyt élveznek azok a kisebbségek, amelyeknek nincs anyaországuk (romák, ruszinok), míg a nagy lélekszámú kisebbségeknél bizonyos koefficienssel dolgozunk, amit mi negatív diszkriminációnak nevezünk, s az így felszabaduló összeget osztjuk szét a legkisebbek között.
– Kik pályázhatnak Önökhöz?
– Az SZK KM 2008. augusztus 26-án kelt, s tavaly október 29.-én módosított rendelete szerint természeti személyek, vállalkozók, polgári társulások, alapítványok, nonprofit szervezetek, befektetési alapok, jogi személyek érdekszervezetei, felsőoktatási intézmények, regisztrált egyházak, egyházi társulások, költségvetési és közhasznú társaságok, de megye vagy község is.
– S mi van pl. akkor, ha magyar anyanyelvű romák szeretnének támogatást kapni?
– Ezzel évekig gond volt, ugyanis egyik bizottság se látta ezeket a pályázatokat szívesen. 2007 óta az a gyakorlat, hogy ezek a pályázatok a roma bizottsághoz kerülnek, amelyben ül egy magyar anyanyelvű roma is. Először Kökény Béla kapott lehetőséget, jelenleg a csatai Babindák István segít a pályázatok elbírálásában.
– A bizottság ajánlásait nem bírálja felül esetenként a főigazgató asszony, Jana Kresáková, vagy maga a miniszter?
– Az az elmúlt években legfeljebb egy-két esetben fordult elő.
– Mennyire tudják leellenőrizni, hogy egy-egy támogatott rendezvény megvalósult-e, vagy a meghatározott feltételeknek eleget tett-e a pályázó?
– Mivel nagyon kevesen vagyunk, bizony ez komoly gondot jelent. De azért megpróbálunk odafigyelni, rendszeresen figyelemmel követjük a regionális és kisebbségi sajtót, s amikor időnk engedi, meg is látogatunk egy-egy rendezvényt. És mivel kilencen ülnek egy bizottságban, lehetőség van ezáltal is bizonyos kontrollra. Telefonon vagy e-mailen keresztül nagyon sok pályázóval vagyunk napi kapcsolatban.
– A beérkezett pályázatok közül milyen arányban vannak azok, amelyeket bizonyos hiányosságok miatt nem tudnak elfogadni, s mik a leggyakoribb hibák, amiket elkövetnek?
– A tavaly benyújtott 1 388 pályázatból 198 volt hiányos, s mivel a kötelező mellékleteket a gazdasági osztály ellenőrzi át, leggyakrabban egyes igazolások (biztosítók) hiányoznak, de sokszor elfelejtik mellékelni a szervezet alapszabályát, alapító oklevelét vagy a banki szerződések másolatait. A szakmai résznél nemegyszer hiányos a részletes megvalósítási terv, azaz rövid a forgatókönyv, hiányzik a tervezett fellépők és megszólítandó célközönség száma stb.
– A magyar kultúrára jutott összeg hogyan oszlott meg az élő kultúra, illetve a könyv- és lapkiadók között?
– 52 százalék (1 018 389 euró) jutott az élő kultúrára, míg az írottra 48 (940 052 euró). Ebből 414 500 eurót kapott a sajtó, 525 552 eurót a könyvek és az internetes oldalak, valamint CD-, illetve DVD-pályázatok.
– Az idei támogatásokra a pályázatokat 2009. november 10-ig kellett benyújtani. A döntések már megszülettek, mikorra várható pénz?
– A miniszter a szerződéseket már aláírta, s folyamatosan utaljuk a támogatást. Előbb azok a rendezvények kapnak pénzt, amelyek az év első felében kerülnek lebonyolításra.
Juhász Dósa János, Gömöri Hírlap
