33
A lap kérdezője kellemetlen. „Elhagyta az MKP-t, most fennáll a veszélye, hogy sem a Híd, sem az MKP nem jut be a parlamentbe. Nem bánta meg?” Bugár nem bánta meg, csak nem tetszett neki az MKP-nak mért 7 százalék, és meg akarta mutatni, hogy „lehet kicsit másként”, s ez szerinte addig ment is, amíg az MKP nem kezdte támadni őket, s ők meg viszont. Hogy érez-e legalább némi felelősséget, az egyenes választ hárítja: ők csak visszatámadtak, reagáltak – állítja. „Nagyjából egy hónappal a választások előtt a túlélésért küzdenek” – mondja az újságíró, erre Bugár azt feleli: dolgoznak is keményen, rájöttek bizonyos ellentétekre a Hídon belül, s most ki akarják küszöbölni őket, de hogy miről is van szó, nem kívánja elárulni. A lap szerint a Most-Hídnak mintha választási témái sem lennének, de ezt Bugár kikéri magának: ki kezdte a petíciót a csallóközi olajvezeték ellen? „Az óriásplakátjaikon ott van, hogy „induló lakásokat”, és ki gyűjtött 80 ezer aláírást a gyorsforgalmi útért?!” – vág vissza Bugár, mire az újságíró sem marad adós: ha van a Hídnak témája, eredménye, akkor a kommunikációja rossz, mondja, de a pártelnök ezt is kizárja. „ A maga felfogóképessége gyenge” (Slabo to vnímate vy.) – replikáz. „Mi lesz, ha egyik magyar párt sem jut be a parlamentbe?” – firtatja újra az újságíró. „ Katasztrófa lenne! De én azt állítom, új időszámítás kezdődik Dél-Szlovákiában a választások után – fejtegeti Bugár. – Az emberek majd rájönnek, hogy másként is lehet. Eddig úgy volt, hogy akár a macskára lehetett MKP-logót pingálni, az emberek azt is megválasztották. Mert a cégér volt a fontos. És így van ez most is. Akármilyen eredményt hozzanak is a választások mind az MKP-nak, mind a Hídnak, mindkét pártnak korrekcióra lesz szüksége. Épp azért, mert a hegemónia eltűnt.” Hogy a korrekció újraegyesüléshez vezessen Bugár kizárja, nem azért hagyták ott az MKP-t. Csáky és Duray vezetésével olyan a párt politikája, amilyet ők (mármint Bugár és társai) soha meg nem engedtek volna az MKP-nak. „Ha én így politizáltam volna, soha nem kerülünk be az első vagy a második Dzurinda-kormányba” – hangzik az „őszinte vallomás Bugártól. S utána jön egy kis „magyarkártya”, együttműködősdi módra: délen igenis ártott a Most-Hídnak, hogy a szlovákok pártja is akarnak lenni, ám Bugár hisz ebben a gondolatban.
Egy másik elképzelése, a nagy jobboldali összefogásról viszont bedőlt, mondja az újságíró, aki – az olvasóval együtt nyomban megtudja Bugártól – ennek is Csáky az oka. Mert Csáky el sem ment az első megbeszélésre, ráadásul előre megmondta Dzurindának, ha összefogás, az csak az SKDÚ-DS, a KDH és az MKP szövetsége lehet. A bűnös hát az Bugár szerint, aki nem értette meg az idők szavát… Igaz, itt már nem meri azt felelni a világos kérdésre, hogy az MKP a bűnbak. Viszont: ugyanígy sajnálja, hogy később Sulík is meggondolta magát, s így SaS-Most és „még egy szlovák párt” koalíció sem lett. És ki lesz a bűnös Bugár szerint, ha az összefogás elmaradása miatt veszít a jobboldal? Erre már nincs válasz. „Ez a maga gondja, nem az enyém – feleli -, nem az én stílusom bűnösöket keresni. Én megoldást fogok keresni”. És akár Ficónál is, egy kormánykoalícióban a Smerrel, és még valamelyik további, most ellenzéki párttal. Hogy elemzők állítják, a Fidesz nagyarányú győzelme miatt kell a Smernek az új kormányba egy magyar párt is, Bugár nem hiszi. Ha mégis úgy adódna, hogy Bugár újra kormánytényezővé válhatna, a meghirdetésre kerülő program tartalmához kötné, megkötné-e a koalíciót. Egyelőre azonban 3-4 megoldási lehetőséget is lát, igaz, ezekről konkrétan nem beszél.
A Most-Híd esélyeit politológusok és szociológusok óvatosan becsülik fel. Kétségkívül Bugár Béla miatt szavaznának a pártra a legtöbben, a kampány is elsősorban rá épül. A nyilvánosság konfliktuskerülőnek ismeri, akik dolgoztak vele, tudják, hogy kolerikus (D. Lipšic), s ha kiborul, nagyon indulatos és haragtartó (R. Rafaj). Miroslav Kusý előnyére írja, hogy megnyerő ember, hátránya viszont, hogy már a harmadik pártját „fogyasztja”, ami a „hűséges” szlovákiai magyar választók szemében köpönyegforgatóvá teszi.
Három-négy vasat is tart a tűzben. Csak Fico pártjával azonban nem lépne koalícióra, szerinte Mečiar is kezelhető. Így kezdi választási interjú-sorozatát a Hospodárske noviny napilap Bugár Béla Most-Híd-elnökkel. S jól tette, hogy vele kezdte, legalább megismerhettük „imádott” Bélánk igazi véleményét önmagunkról, szlovákiai magyar választókról. Köszönjük, Béla!
A lap kérdezője kellemetlen. „Elhagyta az MKP-t, most fennáll a veszélye, hogy sem a Híd, sem az MKP nem jut be a parlamentbe. Nem bánta meg?” Bugár nem bánta meg, csak nem tetszett neki az MKP-nak mért 7 százalék, és meg akarta mutatni, hogy „lehet kicsit másként”, s ez szerinte addig ment is, amíg az MKP nem kezdte támadni őket, s ők meg viszont. Hogy érez-e legalább némi felelősséget, az egyenes választ hárítja: ők csak visszatámadtak, reagáltak – állítja. „Nagyjából egy hónappal a választások előtt a túlélésért küzdenek” – mondja az újságíró, erre Bugár azt feleli: dolgoznak is keményen, rájöttek bizonyos ellentétekre a Hídon belül, s most ki akarják küszöbölni őket, de hogy miről is van szó, nem kívánja elárulni. A lap szerint a Most-Hídnak mintha választási témái sem lennének, de ezt Bugár kikéri magának: ki kezdte a petíciót a csallóközi olajvezeték ellen? „Az óriásplakátjaikon ott van, hogy „induló lakásokat”, és ki gyűjtött 80 ezer aláírást a gyorsforgalmi útért?!” – vág vissza Bugár, mire az újságíró sem marad adós: ha van a Hídnak témája, eredménye, akkor a kommunikációja rossz, mondja, de a pártelnök ezt is kizárja. „ A maga felfogóképessége gyenge” (Slabo to vnímate vy.) – replikáz. „Mi lesz, ha egyik magyar párt sem jut be a parlamentbe?” – firtatja újra az újságíró. „ Katasztrófa lenne! De én azt állítom, új időszámítás kezdődik Dél-Szlovákiában a választások után – fejtegeti Bugár. – Az emberek majd rájönnek, hogy másként is lehet. Eddig úgy volt, hogy akár a macskára lehetett MKP-logót pingálni, az emberek azt is megválasztották. Mert a cégér volt a fontos. És így van ez most is. Akármilyen eredményt hozzanak is a választások mind az MKP-nak, mind a Hídnak, mindkét pártnak korrekcióra lesz szüksége. Épp azért, mert a hegemónia eltűnt.” Hogy a korrekció újraegyesüléshez vezessen Bugár kizárja, nem azért hagyták ott az MKP-t. Csáky és Duray vezetésével olyan a párt politikája, amilyet ők (mármint Bugár és társai) soha meg nem engedtek volna az MKP-nak. „Ha én így politizáltam volna, soha nem kerülünk be az első vagy a második Dzurinda-kormányba” – hangzik az „őszinte vallomás Bugártól. S utána jön egy kis „magyarkártya”, együttműködősdi módra: délen igenis ártott a Most-Hídnak, hogy a szlovákok pártja is akarnak lenni, ám Bugár hisz ebben a gondolatban.
Egy másik elképzelése, a nagy jobboldali összefogásról viszont bedőlt, mondja az újságíró, aki – az olvasóval együtt nyomban megtudja Bugártól – ennek is Csáky az oka. Mert Csáky el sem ment az első megbeszélésre, ráadásul előre megmondta Dzurindának, ha összefogás, az csak az SKDÚ-DS, a KDH és az MKP szövetsége lehet. A bűnös hát az Bugár szerint, aki nem értette meg az idők szavát… Igaz, itt már nem meri azt felelni a világos kérdésre, hogy az MKP a bűnbak. Viszont: ugyanígy sajnálja, hogy később Sulík is meggondolta magát, s így SaS-Most és „még egy szlovák párt” koalíció sem lett. És ki lesz a bűnös Bugár szerint, ha az összefogás elmaradása miatt veszít a jobboldal? Erre már nincs válasz. „Ez a maga gondja, nem az enyém – feleli -, nem az én stílusom bűnösöket keresni. Én megoldást fogok keresni”. És akár Ficónál is, egy kormánykoalícióban a Smerrel, és még valamelyik további, most ellenzéki párttal. Hogy elemzők állítják, a Fidesz nagyarányú győzelme miatt kell a Smernek az új kormányba egy magyar párt is, Bugár nem hiszi. Ha mégis úgy adódna, hogy Bugár újra kormánytényezővé válhatna, a meghirdetésre kerülő program tartalmához kötné, megkötné-e a koalíciót. Egyelőre azonban 3-4 megoldási lehetőséget is lát, igaz, ezekről konkrétan nem beszél.
A Most-Híd esélyeit politológusok és szociológusok óvatosan becsülik fel. Kétségkívül Bugár Béla miatt szavaznának a pártra a legtöbben, a kampány is elsősorban rá épül. A nyilvánosság konfliktuskerülőnek ismeri, akik dolgoztak vele, tudják, hogy kolerikus (D. Lipšic), s ha kiborul, nagyon indulatos és haragtartó (R. Rafaj). Miroslav Kusý előnyére írja, hogy megnyerő ember, hátránya viszont, hogy már a harmadik pártját „fogyasztja”, ami a „hűséges” szlovákiai magyar választók szemében köpönyegforgatóvá teszi.
HN, Felvidék Ma
