Izgultunk, bíztunk, reménykedtünk, fohászkodtunk: hogy népünk igazsága kiérdemli a jutalmat, és a mi népünket nem lehet megvásárolni ennyi történelmi tapasztalat és útvesztő után, és hogy még van elegendő lelki tartalékunk ahhoz, hogy szembe tudjunk szállni a soviniszta szlovák propagandával és a hagyományveszejtő, elnemzetlenítő, megalkuvásra és istentagadásra ösztönző pénzvilággal is.
Egyszerre két irányban is kellett volna küzdenünk, de sajnos ez a csata elveszett, legalábbis nem volt elegendő, hogy a pozsonyi parlamentbe bejussanak követeink. Nem volt elegendő, mert magyarságunkban már igen megfogyatkoztunk az elmúlt kilencven évben: egyrészt a hatalom agressziója, másrészt az anyagiak csábítása miatt. A Felvidék elindult azon az úton, amely a magyarság számára a teljes kihalást jelenti: ismerjük be. Nem sokára a magyar iskolák tucatjainak, százainak kapui zárulnak be, mert nem lesz, aki oda járjon, és a magyar nyelv olyan lesz, mint az ősi gaél (kelta) nyelv Írországban, de ott legalább van önálló országuk az íreknek, akik egykori leigázóik nyelvét beszélik…
Persze lehettünk volna bátrabbak is. Lehettünk volna bölcsebbek is. Ám ki tudja, hogy van-e még erre szüksége ennyi agymosás és kisemmizés után ennek a megalázott népnek?
AZ ÚJ VILÁGREND beintett a nemzeti hagyományaikhoz ragaszkodóknak: Ne akadályozzák tovább a felvásárlásokat és a kiárusítást. Ehhez vették meg a számukra megfelelő és megvásárolható embereket. Ebbe a kampányba több százmilliót fektettek, hogy százmilliárdokra tehessék rá a kezüket. ŐK NYERTEK, NEM BUGÁR BÉLA vagy az SAS (Szabadság és Szolidaritás). Gratulálunk! Legyetek boldogok !
Ima:
Uram, ki fönt az égben vársz reánk, szánd meg ezt a maroknyi népet, mert szétszéledt a nyáj, idegen pásztorok fogságában és farkasok karmai között várják ítéletedet, s mi, akik még melletted maradtunk, most értük is fohászkodunk Tehozzád, hogy bocsásd meg bűneiket, mert engedtek a Sátán csábításának, letértek arról az útról, amit számunkra kijelöltél. Adj erőt hitünkhöz, hogy alázattal elfogadjuk mindazt, ami vár reánk, és világosítsd meg útjainkat, hogy lássanak bennünket az eltévelyedettek, aki most ujjonganak és vigadoznak, dőzsölnek, mert az aranyborjú ígéreteit megkapták azért, hogy Rólad elfeledkezzenek. Aki Téged elhagy Uram, az testvéreire és szüleire sem fog már emlékezni. Annak a család nem érték, annak a népe nem közösség, annak a nyelve nem kincs, mert elhitették vele, hogy ő lehet ura a földnek, ha önmagát megvalósítja. Tudjuk, mi sem vagyunk tökéletesek, és hiába minden figyelmeztetés, minden jel és minden prófécia, minket is megkísért a hiúság, a kevélység, az elbizakodottság, az önzés, a könnyebb élet csábítása. Te mindannyiunkat meghívtál az igaz útra, mégis kevesen maradtunk…
Elgáncsoltál most minket, Uram, hogy megtanuljuk ismét, össze kell tartanunk, és minden csak általad jut eredményre. Arra kérlek, Uram, segítsd meg népünket, melynek ennyi eltéved tagja tévelyedett a Sátán csapdájába, hogy visszatérhessenek hozzád mindannyian. Csak hálásak lehetünk, hogy ismét leckét adtál, ismét figyelmeztettél, ismét megérintetted a szívünket, mely kezdett érzéketlenné válni, és talán nem figyeltünk eléggé egymásra. Adj, Uram, békességet mindannyiunknak, hogy alázattal elfogadjuk intelmeidet, és hitünk megerősödhessen.