Tegnap az összes koalíciós frakció képviselővel találkozott Iveta Radičová kormányfő, s utána derűsen közölte a nyilvánossággal: a kormányprogram törvényhozási megvitatását követően 79 támogató szavazatra számít. Mi több: biztos benne, hogy ezt meg is kapja.
Átmenetileg elült a vita a Szabadság és Szolidaritás (SaS) frakciójának két politikai csoportja között, ami négy képviselő azonnali függetlenedésével fenyegette a kormányoldalt. Az SaS elnöke, Richard Sulík és az Egyszerű Emberek (OĽ) csoport vezetője, Igor Matovič kötött egy „rendhagyó“ szerződést arról, hogy amennyiben az utóbbiak kilépnének a frakcióból, a mandátumukról is lemondanak. Nos, ennek a megállapodásnak nincs alkotmányos vagy törvényi alapja. Olyan ez a „szerződés“, amilyet annak idején Vladimír Mečiar kötött a pártlistáján induló jelöltekkel, s amelyből végül a Gaulieder-ügy kerekedett ki. Mečiar is arra kötelezte a DSZM képviselőit, hogy a frakcióból való kilépést követően mandátumukról is kötelesek lemondani. Ezt František Gaulieder is aláírta, csak éppen nem kívánta betartani, mert az alkotmány betűje szerint a képviselő legjobb tudása és lelkiismerete szerint végzi munkáját, mandátumát pedig nem az őt indító párttól, hanem a választópolgároktól kapja. Egy parlamenti képviselő sem pártja, pártfrakciója, sem népszavazás alapján nem hívható vissza tisztségéből. Persze ma nem Sulík az egyetlen, aki úgy gondolja: pártja képviselője kötelezhető erre. És ennek is megvan a maga logikája: mára a parlamenti frakciók a pártfegyelem alapján szavaznak, nem az egyes képviselők legjobb tudása és lelkiismerete szerint. Cinikusan azt is mondhatnánk: lelkiismerete a pártnak van, nem a képviselőjének. Ettől egyetlen hatalomgyakorló sem tud szabadulni. Akkor sem, ha a választások előtt új politikai kultúrát, hiteles politikát és erkölcsös magatartást ígért.
A mostani kormánykoalíció egy lépéssel meghaladta a korábbiakat is. Programnyilatkozatot az elmúlt húsz évben kormány úgy még nem vitt a parlament elé, hogy azt rendszeres időközönkét – ahogy jelezték: évente – módosítani fogják. Most ezzel is szembesülünk, holott a terjedelmes dokumentum igencsak általános kitételeket tartalmaz, hogy utólag bele lehessen majd magyarázni azt is, amiről jelenleg szó sem esik. Hiába tartottak az elmúlt egy-két napban program-sajtótájékoztatókat az egyes miniszterek, sokkal okosabbak nem lettünk. Csupán az derült ki, a koalíció úgy alakult meg, úgy egyezett meg alapdolgokban, hogy alapvető kérdésekben nem alakított ki közös álláspontot. Amint konkrét probléma kezeléséről hangzott el kérdés,többnyire minden miniszter a saját elképzeléseiről beszélt, amit a koalícióban még meg kell próbálnia elfogadtatni. Minden bizonytalan hát, mint a kutya vacsorája. Ráadásul egymásnak igen ellentmondó dolgok is elhangzottak. Például az állampolgársági ügy: Rudolf Chmel (Most-Híd) benevolens, jóhiszemű szerződésben lehetővé tenné a magyar állampolgárságot a szlovák mellett, Daniel Lipšic (KDH) belügyminiszter viszont – akinek közvetlenül a jogkörébe tartozik a kérdés – kizárja, mert szerinte „aki soha nem élt Magyarországon, annak semmi köze az országhoz”, harmadiknak meg itt van a Radičová-Dzurinda-féle (SDKÚ-DS) elképzelés, amely mind a magyar, mind a szlovák törvénymódosítást megszüntetné. Vagy itt van Chmel külön bejáratú elképzelése a kisebbségi nyelvhasználat bővítéséről (a küszöb 10 százalékra való leszállításával), szemben a kormányprogram kulturális tárca általi kitételével, amelyben Daniel Krajcer (SaS) miniszter a 2006-os szabályozás visszaállítását ígéri, az államnyelvtörvényben meg még ezt sem. És mivel a programnyilatkozat már semmiben nem változhat – ma semmiképpen! –, és a 79 igen szavazat is garantált neki, a Most-Híd képviselői is meg fogják szavazni, hogy beérik 2006-tal. (Azzal, amit 1998 és 2006 között Dzurinda hajlandó volt megengedni az akkor koalíciós MKP-nek.)
Nem a kormány programnyilatkozatának e heti elfogadását követően derül ki, milyen hatalom vezérli majd Szlovákiát az elkövetkező években. Sokkal inkább ősszel, a költségvetési sarokszámok és a költségvetési törvény kidolgozását követően láthatjuk majd, hogy mi is fog történni velünk az elkövetkező négy évben.
Felvidék Ma, ngyr
