Július 20-án nyílt meg a Pozsonyi Magyar Galériában / Május 1. tér 10-12 / Lővei Krisztína Zsuzsanna és Vincze László anyaországi festőművészek tárlata. A PMG régi hagyományaihoz híven nemcsak kihelyezett kiállításokat szervez idehaza s Kárpát-medence magyarlakta vidékein, hanem határainkon kívül élő képzőművészeket, csoportokat is vendégül lát a galériában. A jelenlegi kiállítás Szíjjártóné Nagy Ilona pozsonyi közösségszervező közvetítése révén jött létre, aki például két évvel ezelőtt – szintén nyáron – a festői szépségű Zoboralja szórványvidékről származó Simek Viktor pedagógus, festőművész munkáit közvetítette számukra – aki tematikailag a népművészet gazdag tárából meríti festészetéhez az ihletet.
Az idei nyár kellős közepén az anyaországi Lővei Krisztína Zsuzsanna / Szentendre/ és Vincze László /Esztergom/ hozták el kiváncsi tekintetünk elé lágy színekben tündöklő virágcsokraikat, tájképeiket, vedútáikat, mesterien megfestett portréikat.
Az ünnepélyes megnyitón Csáky Pál politikus, közíró méltató beszédének bevezetőjében üdvözölte a megjelenteket, az anyaországból érkezett művészeket s művészbarátokat,majd arról szólt, hogy
mekkora látható, érzékelhető ereje is lehet egy maroknyi művészetszervezői közösségnek akkor, amikor nemcsak helyi szinten képes tevékenységét felmutatni, hanem hoszabb távon az egész Kárpát-medencei művészeti, közösségi bevonással képes végezni – cserekiállítások, találkozók formájában- nemcsak művészeti, de magyarságegyesítő munkáját is. Fontosak ezek a találkozások, hiszen az egymás tevékenységének, munkájának megismerése, s megismertetése nélkül nem alakulhat ki olyan össznemzeti kultúra-, sem viszont képletesen szólva az a sokmillió kis kapocs, amely egységben tartja magyarságunkat. Ehhez szép példaként szolgál az a tevékenység, amelyet évek hosszú sora óta mutatnak fel a Pozsonyi Műternek szabad művészeti társulás tagjai, akiknek és segítőiknek a közreműködésével jött lére hat évvel ezelőtt a Pozsonyi Magyar Galéria, amely ma már nemcsak a szlovákiai magyar képzőművészeknek nyújt bemutatkozási, szereplési lehetőséget, hanem az anyaországi, a Kárpát-medencei magyar alkotóknak is.
Csáky Pál meghatódva beszélt az egyik kiállító Vincze László munkáiról, hiszen a politikus jól ismeri azt a tájat, azt a vidéket, a Duna-, Garam-, Ipoly vidékét, amely tájábrázolás formájában szívet-lelket örvendeztető színkombinációkban a galériában is láthatóak voltak. Vincze László csendéletei, vedútái – említette a közíró – mind mind arról tanuskodnak, hogy a főiskolán neves magyar mesterek – mind például Bíró Lajos, Bernáth Aurél, Barcsay Jenő, Mihátz Pál – adták át tudásukat az akkori diáknak, Vincze Lászlónak.
Lővei Krisztína kis méretű akvarelljei természetesen nemcsak Csáky Pált varázsolták el, de a szép számban megjelent értőközönséget is. A politikus méltató beszédében kiemelte azt, hogy a
szakmáját tekintve restaurátor Lővei Krisztína a női lélek legapróbb rezdüléseit is felvitte akvarelljeire, s virágkompozícióit, tájait talán nem is ecsetjével, hanem érzékiségével, lelkével festette.
A kiállítás kurátora Kalita Gábor képzőművész, publicista beszédéből megtudhattuk, hogy a Pozsonyi Magyar Galéria 2006-os megalakítása óta összesen 72 kiállítást bonyolított le idehaza és kihelyezett tárlat keretén belül határon kívül. Ez a szám hamarosan bővül majd, mivel szeptemberben a Szent István gyűjteményük Budapesten kerül bemutatásra, az Eszterházy gyűjtemény viszont
Szlovéniában a Mura-vidéken, Lendván és környékén vándorol majd. Nagy-nagy szeretettel fogadta a számukra is jól ismert, s nagyon kedves vidék, Esztergom, s Szentendre művészeti követeit, képzőművészeit, a mestert Vincze Lászlót és tanítványát Lővi Krisztínát, akik egy valóban értékes és hangulatos tárlatot hoztak el számunkra onnan, ahol a Pozsonyi Magyar Galéria is több alkalommal
kiállított.
Lővei Krisztínáról megtudtuk, hogy hétéves korától rajzol és fest magántanítványként. A Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában, Budapesten érettségizett, 1980-1986 között a Magyar képzőművészeti Egyetem, Restaurátorképző Intézetében tanult, ahol 1986-ban festő-restaurátor diplomát kapott. Egyetemi évei alatt az Esztergomi Keresztény Múzeumban volt gyakornok.
Vincze László festőművész Szamoskéren született 1934-ben. Parasztcsaládból származik, a természet szeretetét környezetéből hozta magával. A debreceni Református Gimnáziumban
rajzra Félegyházi László oktatta. Budapesten és Egerben végezte pedagógiai főiskolai tanulmányait, majd 1957-ben elvégezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. Előszeretettel dolgozza fel úti élményeit műveiben. Tájképek mellett portrékat is készít. Műveinek javát akvarellek alkotják. Legkedveltebb témái a mitológia, a biblia és az irodalom világából valók túl azon, hogy a természetet járó festő. Az akvarell-technika mestere. Legnépszerűbb képei ilyen módon készültek, de más festészeti technikákban szintén rendkívül jártas. Jelenleg nyugdíjas éveit művésztelepeken tölti alkotó munkával.
A kiállítás megnyitóján Kovács Orsolya gordonkaművész előadását hallhattuk.A Pozsonyi Magyar Galéria szervezői szeretettel várnak minden művész -és művészetpártolót a hangulatos tárlat megtekintésére.
