Az eseményen Potápi Árpád János, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának elnöke és Berényi József MKP-elnök mondtak ünnepi beszédet.
Az érsekújvári kultúrházban, a Nemzeti Összetartozás Napjának előestéjén impozáns programmal lépett fel a Honvéd Együttes június 3-án.
Minden jegy elkelt, még a lépcsőkön is ültek. Nagy Péter alpolgármester a közönség soraiban köszöntötte a Balogh Csabát, Magyarország szlovákiai nagykövetet és társait a pozsonyi követségről, az MKP tisztségviselőit és Szarka Tamás felvidéki Kossuth-díjas művészt.
Potápi Árpád János szerint a trianoni békediktátum olyan sokk volt, amely egyik napról a másikra határon túlivá tette a magyar nemzet egyharmadát, és annak következményeit az azóta felnövekvő nemzedékek sem tudták feldolgozni. Beszédében rámutatott: a nemzeti összetartozás napja arról is szól, hogy június negyedike ne elsősorban a gyászt jelentse, hanem az összetartozás érzetét erősítse.
Berényi József szerint kiváló gondolat volt, hogy 2010-ben a magyar országgyűlés döntött a nemzeti összetartozás napjáról. „Trianon emléke bizonyára fájdalmas marad minden magyarnak, de túl kell ezen lépnünk. Az összetartozás egy olyan pozitív emberi érzés, amely ezt a fájdalmat enyhítheti. (…) A világban azt tapasztaltam szinte mindenhol, hogy a magyarságnak van egy olyan megőrző ereje, kulturális kisugárzása, amit nem szabad feladnunk, amelyhez ragaszkodnunk kell még akkor is, ha kicsit egyedül vagyunk Európában. (…) Jó magyarnak lenni a világban. Jó annak lenni Szlovákiában is, még akkor is, ha ez nem mindig könnyű. Tudjuk jól, hogy a nyelvhasználati kérdés nem igazán rendezett, sem teszik lehetővé a magyar állampolgárság felvételét. Még Ukrajnában sincs olyan akadálya, mint nálunk. Túl kell lépni ezeken a kicsinységeken. Mi Magyarországhoz és Szlovákiához is tartozunk, és elvárjuk Szlovákiától, hogy fogadja el a mi magyarként való idetartozásunkat, fogadják el a magyarságot integráns részeként ennek az országnak” – mondta a Magyar Közösség Pártjának elnöke.
Magyarország legnagyobb hivatásos néptáncegyüttese, a Honvéd Táncszínház képviseletében Zsuráfszky Zoltán művészeti vezető köszöntötte a közönséget és a felvidéki magyarságot. „A hagyományápolás , a különböző nemzetiségek kultúrájának tiszteletben tartása és megőrzése itt, a Kárpát-medencében, megmaradásunk záloga és szimbóluma. A magyar néptánc nemzeti sajátosságaink legélőbb őrzője, de ugyanakkor legegyszerűbb formája a különféle népek közötti kommunikációnak is, hiszen egymás anyanyelvének ismerete nélkül ismerhetjük meg egymás szokásait, vérmérsékletét , ízlésvilágát. Tánc közben őszinte a megnyilatkozás, a lélek kitárulkozik” – mondta.
Ez megmutatkozott az elkövetkező másfél órában is, melyen gyakran csendült fel a közönség vastapsa. Volt toborzó, üveges tánc, csárdás, szerelmi tánc, lakodalom. Novák Péter közreműködésével részletek voltak Szarka Tamás Dózsa-művéből, elhangzott Petőfi Nemzeti dalának megzenésített változata, a Ghymes Kézfogása, majd a végén – a közönséggel közösen énekelve – , a Szózat.
Képgalériánk itt tekinthető meg.
ON, Felvidék.ma
