Néhanapján azon kapom magamat, hogy túlzottan nagy az igazságérzetem, fennakadok minden apró vagy lényegtelen igazságtalanságon is – talán a korral jár. Azonban az RTVS január 27-én a TV1 műsorán 19:18:53-kor sugárzott riportja, amelyet Laura Kočkovičová-Fučíková készített, nem tartozik ebbe a kategóriába (lásd itt:http://www.rtvs.sk/televizia/program/detail/4173/spravy-rtvs/archiv?date=27.01.2014). Ugyanis tudatosan előkészített, aljas, lényeges és mélyreható féligazságról van szó, amelyben a napnál világosabb módon tettenérhető a magas szinten művelt mediális manipuláció és agymosás.
A lényeg abban volt, hogy a holokauszt-emléknappal kapcsolatban hoztak egy riportot a zsidók háború alatti elhurcolásáról. Ha normális ember ilyet végignéz, feláll a hátán a szőr és szörnyűlködik azon, hogyan volt mindez az embertelenség, gyilkolás és totális intolerancia lehetséges. A riport bizony nem csak sajnálatot ébresztett bennem az áldozatok iránt, hanem azt a meggyőződésemet is megerősítette, hogy az ilyen dolgok ellen mindenkinek, mindenkor és mindenütt tenni és küzdeni kell, mert ezt követeli meg többek között a humánum, a tolerancia és nem utolsósorban a felebarát tisztelete és szeretete vagy legalább elviselése is.
Ahogy azonban nézem tovább a híradórészletet, amelyben egy-két auschwitzi félelmetes és hátborzongató haláltábor-felvétel is látható volt, a kísérőhang átvált Érsekújvárra, és eléggé hangsúlyozva mondja, hogy Érsekújvárról, amely akkor Magyarországhoz tartozott, 4500 polgárt hurcoltak el, akikből csak 320 tért vissza. Majd mindjárt közli, hogy pár hét alatt Magyarországról 450 ezer zsidót hurcoltak el, akikből csak 50 ezer menekült meg. Alátámasztandó a magyar lényeget, az egyik megszólaltatott idős holokauszt-átélő a háttérben magyarul ad interjút, és a néhány másodperces snittben feltűnik a zsinagóga belseje a márványba vésett, zömmel magyar áldozatok nevével. Majd egy szakértő tájékoztat a haláltáborok felszabadításáról, amihez az emléknap kötődik. Ez volt nagyjából a riportban.
Amiért megállt bennem a vazelin, az a következő tény elhallgatása volt: Szlovákia ugyanis a saját területéről vígan, önként és dalolva adott ki a hitleri Német Birodalomnak körülbelül 70 ezer „szlovák” zsidót, ami jóval korábban történt, mint a riportbeli érsekújvári sajnálatos és tragikus események. Szlovákia az erhulcoltakért pedig – egyedül a világon – még fejenként 500 birodalmi márkát is fizetett a németeknek a „végső megoldásért”. Mindezt a szlovák parlament elsöprő többségű jóváhagyásával. Egyedül Esterházy János nem szavazta meg a törvényt. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy a szavazás előtt vagy nyolc képviselő kiment a teremből. Erről a riportban pedig egy fél szó sem esett. Hát ennyit a féligazságokról.
A csúsztatás és a néző manipulációja pedig ott van, hogy a riporttal azt igyekeztek a tévénézőnek sugallni, hogy a deportációk és az elhurcolások (csak) Magyarországon voltak, Érsekújvár és Magyarország említése, a magyar nyelvű riport és a magyar nevek a márványtáblán csak megerősíthetik a kívánt és manipulált hatás elérését a nézők körében anélkül, hogy a „szlovák” holokausztról csak egy szó is esett volna! A hamis tanulság – főleg a fiatalabb generációnak: Szlovákiában nem volt holokauszt (mert nem illik beszélni róla?), ha pedig valahol volt, azt a magyarok csinálták – Magyarországon.
A híradórészlet kapcsán azonban eszembe jutott a következő két kérdés. Mikor lesz hivatalos szlovákiai emléknapja a 70 ezer kitelepített és a 20 ezer Csehországba deportált szlovákiai magyarnak, amelyről majd a tévéhíradó is beszámol? Vagy mennyivel ér többet vagy kevesebbet a szerencsétlen, Auschwitzben elgázosított magyar zsidó életénél annak a magyar öregasszonynak az élete, akit már békeidőben, betegen, magas lázzal, mínusz húszfokos fagyban, marhavagonban deportáltak Csallóközből Csehországba és útközben – mivel meghalt – a katonaság támogatta csehszlovák hatóság csak úgy kidobta a magyarokkal telezsúfolt marhavagonból?
Kérem, hogy mindenki adja meg saját magának a humánus, igazságos és erkölcsös feleletet!
Agárdy Gábor/Felvidék.ma