Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc dicsőséges Tavaszi hadjárata több felvidéki települést is érintett. A hősök előtti tisztelgésről egyik évben sem feledkeznek meg az itteniek. Április 19-én Nagysallóban emlékeztek, 24-én pedig Köbölkúton és Szőgyénben hajoltak meg elődeink hősiessége előtt. A nevezett falukban Farkas Iván, az MKP gazdasági alelnöke tartott ünnepi beszédet, melyet portálunk változtatás nélkül közöl:
„Amennyiben augusztus 20-a a legnagyobb magyar ünnep, akkor minden bizonnyal március 15-e a legszebb ünnepünk. Azért a legszebb magyar ünnep, mert mi magyarok csináltuk forradalmat és szabadságharcot, nem pedig mások akaratából történt meg velünk.
1848. március 15. az újkori Magyarország születésnapja. Soha nem volt annyira egységes a nemzetünk, mint az akkori forradalmi hetekben. Felekezettől függetlenül összefogtak a parasztok, cselédek, tanítók és főpapok, az értelmiség és a munkásosztály.
Bár a jelenkort is így jellemezhetnénk…
A forradalmi hónapokban alakult meg a magyar hadsereg, amely így immár 167 éves múltra tekint vissza. Akkori időkből származik a magyar katonák megnevezése – honvéd. Megszületett a nemzeti lobogónk, melynek piros színe az erőt jelenti, a fehér az ártatlanságot, tisztaságot, a zöld pedig a reményt fejezi ki.
A forradalmi hónapokra, 1848-ra vezethető vissza az a mondásunk, hogy nem engedünk a 48-ból.
Amennyiben 1848 a magyar forradalom, akkor 1849 a magyar szabadságharc éve volt, hiszen a magyar szabadságharcosok, a honvédek 1848 decemberétől vívták hősies harcukat a császári sereggel a szabadságért, egyenlőségért. Az osztrák hadsereg nem bírt a magyar hadsereggel és fordítva. Világossá vált: aki szövetségest szerez, az győz.
Számunkra, itt élők számára legemlékezetesebb a Tavaszi hadjárat, hiszen régiónkban Görgey Artúr és Klapka György tábornokok seregei vívták hősies harcukat a bécsi udvar katonáival. Térségünkben a híres nagysallói csatától vagy a nem kevésbé ismert peredi csatától egészen Komáromig, a komáromi vár megvédéséig.
Óriási harcok dúltak Komáromnál, a komáromi erődnél. Kossuth mondta: Komáromnál zajlott le az 1949-es szabadságharc legfontosabb csatája. Hiába vették be a honvédek, a huszárok Komárom várát, majd Pest-Budát, a magyar hadsereg számára a végkifejlet tragikus lett. Bekövetkezett a világosi fegyverletétel. A forradalom nem tudott beteljesedni, mert a cári Oroszország hathatós támogatásával az osztrák császári hadsereg a szabadságharcot leverte. A magyar honvédek a harcmezőn néhol százszoros túlerő ellen harcoltak, így lelkesedéssel, hazaszeretettel nem tudtak felülkerekedni.
Térségünkben több emlékmű emlékeztet bennünket az 1849-es szabadságharcra: a Görgey vezette tavaszi hadjárat emlékhelyei megtalálhatók Köbölkúton, Szőgyénben, Nagysallón, Búcson, Komáromban.
Tisztelt egybegyűltek! A nemzetet nem lehetett Világosnál végleg legyőzni. A nemzet akkor is tudta: nem szabad feladni a küzdelmet, nem szabad elbizonytalanodni, mert az a közösség, a magyarság végét jelentené. 1867-ben, a császári hadsereg Königrätznál csatát vesztett, megvalósulhatott tehát az osztrák-magyar kiegyezés, az egyenrangúsítás.
Ne feledjük el: a magyarok egyenrangúsítása nem következhetett volna be a hősies forradalom és a szabadságharc nélkül. Nem lett volna 1867-ben kiegyezés, amelyet Magyarország látványos fejlődése, gyarapodása követett egészen az I. Világháború kitöréséig. Magyarország akkori fejlődését irigyelte minden nemzet szerte Európában és az egész világon. Jelzésértékű, hogy az 1867-es kiegyezés után városaink, nagyközségeink többségének főutcáját Kossuth utcának nevezték el, míg főtereink többségét Széchenyi térnek hívták a kiegyezést követően, egészen Trianonig.
Tisztelt hallgatóság! Kérdés, vajon vonhatunk-e párhuzamot 1849 valamint 2015 között?
Elsősorban a tanulság közös: a szabadságnak nincs nemzetisége, területektől, befolyási övezetektől független kell, hogy legyen. Itt a szülőföldünkön, Mátyusföldön, Csallóközben, Nógrádban, Gömörben, a Bodrogközben és az Ung-vidéken is.
Másodsorban: minden helyzetből van felállás, felemelkedés. Van remény, van kiút, a magyarságnak tehát van jövője.
Egy dolog világos volt akkor, világos ma is: a magyar jövőnek akkor van esélye, ha a magyar fejekben megfogalmazódott tervekhez, gondolatokhoz valós cselekvési lehetőségek is társulnak.
Harmadsorban: becsüljünk meg másokat, ne vessük meg a más nemzeteket. Azonban legalább ennyire fontos, hogy becsüljük meg önmagunkat is. Legyünk egyenrangúak a más nemzetekkel szerte a világon, itt Európában, de mi magyarok itt, ebben az országban is.
Ismerjük el a szomszédos nemzeteket, ám büszkén, fejünket magasra emelve követeljük, hogy ők is ismerjenek el, becsüljenek meg bennünket, magyarokat.
Az 1848/49 magyar forradalom és szabadságharc üzenete a mának: európai ésszel gondolkodjunk, de magyar szívvel cselekedjünk!”
Elhangzott Köbölkúton 2015. április 24-én.
Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”53213,53251,53318,53146,51697,51518,51346″}
