Az ausztriai őrvidéki, Fertő-tó melléki – Kismartontól 18 km-re délkeletre fekvő Szentmargitbányán (Sankt Margarethen) a csaknem háromezer lakosú település mellett található kőfejtőben az elmúlt hétvégén, június 18-án kezdődtek el az ötévente megrendezésre kerülő szabadtéri passiójátékok.
A város múltjának jelentős epizódja 1989. augusztus 19-e, amikor is a páneurópai piknik keretében történt magyar határnyitást követőn több mint 600 keletnémet menekült érkezett ide.
1926 óta ötévente passiójátékot rendeznek a városban, melyet mintegy 450 népi színjátszó és 200 további közreműködő ad elő. 2001-ben a 20. játékot csaknem hetvenezren látták. A kőbánya 1996 nyara óta operafesztiváloknak is otthont ad.
Ez alkalommal több mint másfél száz amatőr színész, a legfiatalabbtól a nyugdíjasig vesz részt ezekben a passiójátékokban Szentmargitbányáról és környékről. Az előadáson csaknem 500 önkéntes aktivista, köztük a szereplőkön kívül a rendezők, felügyelők, technikusok és további résztvevők működnek közre. Ebben a szezonban június 18-tól egészen augusztus 21-ig, szombatonként és vasárnaponként összesen 19 alkalommal adják elő a passiójátékokat, a hétvége egyes napjain 17 órai kezdettel. Az előadások szünettel együtt több, mint 3 óráig tartanak.
A bemutatón szinte alig maradt szabad hely a nézőtéren, mely 4 800 fő befogadására alkalmas. Még 17 óra után is érkeztek autóbuszok, negyed hatkor kezdődött el az előadás, ünnepélyes megnyitóval. Részt vett rajta a szentegyházi születésű Pál László kismartoni vikárius, aki havonta egyszer, rendszeresen a hónap harmadik vasárnapján 11 órától a kismartoni ferences templomban magyar misét mutat be, továbbá Pintér Gábor kecskeméti születésű, jelenleg Bécsben működő vikárius, akit augusztus 1-jei hatállyal neveztek ki fehéroroszországi nunciusnak.
Felvidékről az egyházi méltóságok közül megtisztelte jelenlétével az előadást Orosch János nagyszombati érsek, Kiss Róbert vikárius, Orosch érsek helynöke és Sokol nyugalmazott érsek is.
A nagy hatású előadás végén a közönség tapsáradattal köszönte meg a szereplők igyekezetét. A befejezéskor, a keresztre feszítés pillanatában sokan megdöbbenve, meghatódva, könnyeket hullatva, mozdulatlanul figyelték a jelenetet.
