„Hallgass fiam atyád intelmeire, s ne vedd semmibe anyád tanítását…”
Minden ünnepnek, megemlékezésnek szerepe van az életünkben, üzeneteket hordoznak a múltból. Ez adja meg az értelmüket. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat mi, magyarok! A sok emlékezeti napunk közül augusztus huszadika különleges tartalommal és legfőképpen a Szent István-i intelmeknek köszönhetően sajátos üzenettel bír. Maga az ünnep nemcsak államjog-történetileg vagy társadalom-politikai szempontból fontos a ma élő emberek számára, hanem nem kevesebbet állíthatunk, mint, hogy a hétköznapi életünknek is tartogat üzenetet.
A 21. század magyar emberének az életébe erkölcsi útravalót ad Szent István öröksége.
A ma sok esetben válságban lévő család intézményének és a generációk együttélésének is üzen első magyar királyunk.
I. István 1000 év távlatából a felvidéki magyar családoknak, azok fiatal tagjainak nemcsak azt üzeni, hogy ez a nap nemzeti hovatartozásunk büszke történelmi örökségének „piros-fehér-zöld” ünnepe, hanem mélyebb mondanivalót rejt.
(Fotó: Samu István képalbuma)
Üzeni: hogy értelmezzük ma, mert kapaszkodókat ad, értsük meg, hogy hagyománytisztelő magyarnak lenni, egyenlő összhangban lenni az egyetemes emberi értékekkel, útmutatót ad, hogyan örökítsük át örökségét magyar értékekként magunkra, utódainkra és hogyan kell élni fiatal (felvidéki) magyarként.
Nem véletlen, hogy első magyar királyunk, amikor a királytükörnek tartott intelmeket megalkotta, azt a húszas éveinek első felében járó fiának tartogatta, vagyis a fiatalsághoz szólt, a jövőhöz, a magyar nemzet jövőjéhez! Szent István nem kevesebbet üzent a mindenkori fiatalságnak, minthogy a szüleink, elődeink, őseink által századok alatt felhalmozott tapasztalati tudás záloga a magyar túlélőképességnek!
Az intelmekben ez így hangzik: „Hallgass fiam atyád intelmeire, s ne vedd semmibe anyád tanítását, akkor nagy lesz élted éveinek száma.”
Vagyis „hosszabb” minőségi életnek örvendezhetünk, ha nem szégyellünk tanulni szüleink bölcsességéből és hibáiból, nem félünk az ősök tapasztalatából meríteni, akkor lelkiekben egészséges, boldog életünk lesz, amely ha szigorúan számokban nem is, de életérzésben nem fog rövidnek tűnni.
Ez ugyanakkor a 21. század szülőinek is üzenet, ne kényelmesedjenek el, adják át gyermekeiknek tapasztalataikon alapuló és egyéb tudásukat: magyarságtudatukat, keresztény hitüket, mert gyermekük egészségesebb lelkivilággal, így nagyobb túlélőképességgel fog rendelkezni!
Mert a ma Európájának életképes, keresztény magyar fiatalokra van nagy szüksége, stabil családi háttérrel.
Újra történelmi időket élünk. Megismétlődik az első magyar királyunk idejében zajlott utolsó nagy népvándorlás korszaka. Már egyszer túléltünk egy népmozgást, köszönhetően I. István királyunknak, aki a szétforgácsolódott törzsi szövetségben élő magyarságot stabil államkeretek közé terelte, amely így egységben, egészséges lelkületére támaszkodva túlélte a középkori népek utolsó nagy vándorlását.
Szent István nemcsak keresztény, európai államot teremtett nekünk, hanem jövőképet is festett 1000 év távlatából, amely jövőkép most is megállja a helyét.
Erős, keresztény, hagyománytisztelő jövőt mutatott nekünk a múltból, amely aktualitását nem veszítve a 21. század zavaros Európájában irányt mutat az önbecsüléssel rendelkező magyar jövőbe.
Ezért bátran állíthatjuk, hogy a jövőbe tekintő ünnepe a magyarságnak a Szent István-nap.
Egészséges, versenyképes, önmagát megvédeni tudó 21. századi magyar nemzet csak stabil családokkal, hagyománytisztelő fiatalokkal, a szüleit, és őseit tisztelő, önbecsüléssel rendelkező emberek közösségeként érhető el.
„A Fiak kövessék az Elődöket”
„Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll. Mert minden engedetlen Istennel áll szemben. És az engedetlenség szeletje a korona virágait szórja szerte.
Az engedetlenség valójában pestis az egész királyságban. Ezért, kedves fiam, apád rendeletei, vagyis az én rendeleteim, mindig legyenek szemed előtt, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplő igazgassa. Az én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövessed. Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban királykodó királyokat.”
Örökségünk a nyelvünk, identitásunk, kereszténységünk, közös egyetemes magyar hagyományunk a termőföld szeretete, ezeket Szent István óta tovább örökítjük, s ha ezt megszakítjuk, vagy hiányosan adjuk át a fiatal nemzedéknek, akkor a felvidéki közösségünk asszimilációja, meggyengülése folytatódik, lelkiekben és gazdasági erejét tekintve is.
Elhangzott Királyfiakarcsán az augusztus 27-i megemlékezésen a Nógrádi Györggyel vezetett fórum előtt.
