A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban (Budapest VIII., Reviczky u. 1) szeptember 2-án nyílt meg a Márai-Miklosovits című kiállítás. A tárlaton a zalaegerszegi születésű Miklosovits László kép- és tervezőgrafikus, könyvtervező és illusztrátor Márai Sándor ihlette grafikáit mutatják be.
Valachi Anna író, irodalomtörténész megnyitóját és Márai három versét Bánffy Edit előadóművész tolmácsolta. Többek között a Szorzat című vers hangzott el. Valachi elsősorban az alapos, figyelmes, témára érzékeny művészt emelte ki, és egy nagy ívű pályaképet adott Miklosovitsról. Szerinte a két művész virtuális síkon összetartozik. A képek egy veszélyeztetett, fenyegetettségben élő embert és világát tükrözik, melynek az író oly sokszor volt bírálója és nevelője, életművével pedig „gyógyítója”.
Ezt követően Feledy Balázs művészeti író elsősorban azt hangsúlyozta, hogy Miklosovits előbb zalaegerszegi, majd albertirsai polgárként úgy tudott megkapaszkodni a hetvenes évek grafikusai és illusztrátorai sorában, hogy teljesen a tehetségének köszönhette ezt. 1970-től 1977-ig a Fiatal Képzőművészek Stúdiója, valamint a Képzőművészeti Alap és a Magyar Alkotóművészek Egyesülete tagjaként is ismert. Megemlítette még azt, hogy 1982-ben lett a Nimród vadászati folyóirat munkatársa.
Utána Mészáros Tibor arról szólt, hogy irodalmárként főként az érdekelte Máraihoz kapcsolódó szitanyomataiban, hogy mi jelenik meg az életműből és az emberből. Úgy tűnik számára, Miklosovits úgy alkot, hogy olvassa és értelmezi e műveket, tehát egy olvasatot nyújt át a látogatóknak. Az író személyét illetően pedig mindenekelőtt a szem, a tekintet foglalkoztatja, néha egészen mélyen elrejtve a kép belső szövetébe.
Végezetül Miklosovits köszönetet mondott a kiállítási lehetőséget biztosító könyvtárnak és egy rövid fogadással zárult az esemény, melyre nagyjából negyvenen voltak kíváncsiak.
Egy grafikai tárlaton nincs színorgia, mint az életben. Márai lenne annyira egyértelműen fekete és fehér, mint a művész szitanyomatai? Az író szeretett megfellebbezhetetlenül, egyértelműen fogalmazni. Miklosovits három évtizede készít Márai ihlette rajzokat, melyek nem illusztrációk. A szavakat és gondolatokat képzőművészetté transzformálja. Egyes rajzokat rövid idézetek díszítenek.
Miklosovitsot nemcsak a versek – a Halotti beszéd és a Mennyből az angyal – hanem a próza, mint A gyertyák csonkig égnek, vagy a Füveskönyv is megszólította és rajzolásra kényszerítette. Egy ilyen kiállítás egy kicsit megállít a rohanó világban, hogy szembesüljünk Márai és Miklosovits világával. Csak gazdagodhatunk és talán rendbe is teszünk belül valamit, amit sokszor nehéz lenne szavakba önteni.
A Központi Könyvtár Kisgalériájában a tárlat szeptember 28-ig tekinthető meg.