Mire a falevelek lehullanak, a katonák is megérkeznek, ígérték magabiztosan azok, akik a Nagy Háborút kirobbantották. De bizony a fiúk nem érkeztek haza, mire lehullottak a levelek – legalábbis nem úgy, ahogy gondolták.
És hol volt akkor már a kezdeti lelkesedés, mikor az első sebesültszállító vonatok befutottak például Komáromba, ahol a Monarchia 27 helyőrségi kórháza közül a 18-as számú volt.
„A helyi sajtó tudósítása szerint 1914. december elején a helyőrségi kórházon kívül az északi városrészben 15, míg délen három helyen ápoltak sebesülteket.
Dél-Komáromban kialakítottak egy barakk-kórházat is, amely a mai Jedlik Ányos, Erdélyi és Czuczor Gergely utcák által határolt területen helyezkedett el, akkor még beépítetlen terepen, a város keleti végén, míg a mai Jókai Gimnázium helyén fertőzőrészleg működött.“
És ahol kórház van, ott, szomorú mementóként, temetőre is szükség lesz.
„Az északi városrészben elhunyt sebesülteket a városi temetőben helyezték örök nyugalomra, mivel a város polgársága a felekezetének megfelelő parcellában temetkezett, így a katonai temetések is ezt az eljárást követték. A dél-komáromi kórházak halottait viszont nem a polgári temetőben hantolták el, az ő temetőjüket a Csillag erőd egyik sáncában jelölték ki. A korabeli fényképek tanúsága szerint a sírokat szokatlan módon a sánc felső részén ásták meg. Ennek oka az lehetett, hogy a környék talaja meglehetősen nedves volt, így a holttesteket száraz sírgödörbe tudták elhantolni.“
És akkor álljon itt a legkorábban elhunytak közül, néhány eset…
„A legkorábban eltemetett személy az 1914. december 12-én elhunyt Szima Vukov volt. A cs. és kir. 29. gyalogezred 3. menetszázadába tartozó 32 esztendős torontálszigeti katona hastífusz áldozata lett. Őt mindössze két nappal később követte a tiroli Bregenzből származó 28 éves Nikolaus Rietzler, aki a 2. tiroli vadászezred 2. menetszázadába volt beosztva, az ő halálát vérhas okozta. Érdemes megemlíteni, hogy mindketten menetalakulathoz tartoztak, valószínűleg nem a harctéren, hanem a frontra szállítás közben betegedhettek meg. Az itt eltemetettek között azonban komáromiak és a környékről származók is akadtak. Például az izsai születésű Uzsák Ferenc népfölkelő, a komáromi 12. gyalogezred 22 éves katonája, aki orbáncban hunyt el 1916. április 21-én.“
Feltűnő, hogy mindhárom elhunyt halálát járvány okozta, de ezzel egy külön cikkben foglalkozunk, hogy az első világháborúban mekkora pusztítást okoztak a fronton és a hátországban a járványok.
Forrás: Nagy Háború blog
