A pozsonyi magyar katolikus közösség hagyományos sítúrájára idén március 4. és 10. között került sor Bölényfalun (Zuberec). Immár évek óta rendszeresen tölti itt a tavaszi szünetet a közösség apraja-nagyja, az idén összesen hetvenketten.
A testi és lelki feltöltődésről idén is Varga Mária és segítői, valamint a közösség lelkipásztora, Molnár Tamás atya és a lelkes fiatalok gondoskodtak.
A gondosan előkészített program mindenkinek lehetőséget adott az egymásra figyelésre, közösségépítésre. A reggeli áhítatok zenés, elmélkedő imacsokrai nem csak jó napkezdésnek bizonyultak, de lelkigyakorlat jelleget is adtak a mesés téli tájban, napsütötte hegyek között töltött nagyböjti hétnek.
Márton Áron püspök, Boldog Zdenka Schellingová, Kaszap István és Boldog Titus Zeman imái, gondolatai emelhették így a lelkeket Isten felé a nap folyamán.
A nap fénypontja a vacsora előtti szentmise volt, melyre a közösségi helyiségben került sor, a környezet a „tábori” körülmények ellenére is méltóságteljes teret adott a hálaadásnak, könyörgésnek. Könyörgéseinket naponta az oltárra helyezhettük, az erre kijelölt dobozba gyűjtve.
A vacsorát követő esti programok is minden korosztálynak gazdagító szórakozást nyújtottak. Volt rajzfilmvetítés Szent Kalkuttai Teréz anyáról, mesevetítés, műveltségi és ügyességi vetélkedők, cserkésztábortűz Mátyás király életéből vett jelenetekkel, kézműves foglalkozás, játékok, minden korosztályt bevonó keresztútjárás. Erre a rendhagyó pénteki keresztútra a táborban lévő kisgyerekek készítették a stációk képeit, a cserkészek pedig azt a keresztet, amelyre egy kis papíron megfogalmazva „saját keresztjeinket” is feltűzdelhettük. De számoljanak be ez együtt töltött hétről maguk a résztvevők.
A vacsora előtti szentmise Molnár Tamás atya vezetésével (Fotó: Vician András)
Kenderessy Erika: „Engem mélyen megérintettek Tamás atya szavai, amikor arról beszélt, hogy a barátságokat csak úgy tudjuk fenntartani, ha a kapcsolatokat ápoljuk, a Jóistennel való kapcsolatunkat pedig úgy, ha gyakran imádkozunk hozzá.”
Pálinkás András: „A legfrissebb lelki élményem az egész éjszakán át tartó szentségimádás volt. A síelés és az esti játékok is nagy élményt jelentettek számomra.”
Orban Balázs: „Nekem a legjobban az tetszett, hogy állandóan volt valamilyen program, így nagyon gazdag lett az egész sítúra. Tamás atya megengedte, hogy mi is szervezzünk, szabad kezet kaptunk, így kivehettük a részünket a program összeállításából. Népdalokat már nagyon régen énekeltem, így a cserkészek programja igazán kedvemre való volt. Az éjjeli virrasztás is nagyon tetszett, és persze a síelés.”
Seňan Ilona: „Számomra nagy élményt jelentett a közösséggel töltött minden idő. A reggeli áhítatok nagyon meghatóak voltak.”
Ifjabb Konc András: „A vetélkedők voltak a legjobbak és a színdarabok, meg az is, hogy naponta ministrálhattam és sokat játszhattam a barátaimmal.”
Tamás atya: „Nagy örömmel töltött el a gyermekeiket példásan nevelő szülők látványa, a tábori oltárt naponta körülálló húsz ministráns jelenléte, az ifjúság – köztük a nagyobb ministránsok, a zenészek, az óvodások hittanos foglalkozásait otthon is vezetők és a cserkészek – megbízható és segítő hozzáállása és lelkiismeretes munkája, az egyes korosztályok egymásra való odafigyelése. Sokat tanulhattunk: a kicsik a nagyoktól, a gyerekek a hiteles felnőttektől, de ugyanúgy fordítva is, a gyerekek őszintesége és jósága is követésre méltó módon volt jelen a közösség tagjainak együtt töltött hete alatt.”
Hálát adtunk a kedvező időjárásért, az őrangyalaink védelméért a meredekebb pályaszakaszokon való eséseinkkor és a lelki gazdagodásért. Szívünkben azzal a vággyal búcsúztunk, hogy otthon is tudjunk egymásra figyelni, egymást segíteni, jó példát mutatni úgy, mint a sítúrán, és hiteles keresztényként osztozni és gazdagodni a keresztény örömben!
