A karácsony jeles vallási és családi ünnep. A paraszti kultúrában évszázadokon keresztül alakultak ki az örömnapok népszokásai.
A Hagyományok Háza munkatársa Burján István főmuzeológust kérdezte a karácsonyi étkezési hagyományokról.
A karácsonyi asztal egy csodálatos dolog.
Olyannyira, hogy eleink ünnepi szokásait a pécsi Janus Pannonius Múzeumban minden évben felelevenítjük – hangsúlyozta.
Kezdjük azzal, mi is volt a szőttessel terített asztal alatt! Elhintették a betlehemi jászolt szimbolizáló szalmát. Mellé tették a gazda munkáját leginkább segítő mezőgazdasági szerszámokat: kasza, kaszaverő, kés, üllő, mángorló sorakozik egymás mellett. Az utóbbit a gazdaasszony helyezte oda. Ennek az eszköznek az ura „nevelésében” is fontos szerep juthatott, ha a férj rossz útra tévedt, elcsatangolt, akkor ezzel egyenesítette ki a menyecske a párja derekát. Termények is kerültek a földre: kukorica, búza, árpa, s a különleges csemege, a sütőtök is megtalálható volt.
A ház urát is megjelenítették: fekete kalap, csizma – amelyek nélkül a gazdát el sem lehetett képzelni – hevert ott. A vastag szövésű kék, vagy fehér kötény a férfi ruháját védte a ház körüli munkában.
Az asztalon a karácsonyi élelmeket mutatjuk be. Ne feledjük, ekkor még karácsony böjtje van!
A csupor mézet rejt, az egyik legfontosabb fűszer és táplálék, a fokhagyma, mézeskalács, kalács, vagy a karácsonyi kenyér, aszalt gyümölcsök, dió, pattogatott kukorica vannak az asztalon, s hogy az itókákról sem feledkezzünk el, helyet kapa a bor és a pálinka is. A hagyomány szerint, ha az éjféli misén a pap felemeli az oltáriszentséget, megáldja a híveket, ez az áldás átszáll a házra, benne a karácsonyi asztalra, és az étkek is áldottak lesznek.
Amikor a háziak megjöttek az éjféli miséről, feloldódott az adventi várakozás, elkészítették az „angyali kóbászt”, azt a csemegét, amit Disznóölő Tamás napján, december 21-én a hízóból készítettek, s már meg is füstöltek. A hazatérők lobogó vízben abálták meg a hentesárut, s tormával fogyasztották.
Ekkor még a kocsonya a kamrában maradt, a nagy étkezések karácsony napján kezdődtek. Őseink borkultúrája nem hasonlítható össze a maival, vegyes szőlőből készített – kinézetre a rozéra emlékeztető – bort ittak.
(Hagyományok Háza)