Szülőfalujában, Ipolyvisken előadással egybekötött ünnepi szentmise keretei között emlékeztek Fehér Ipolyra, halálának 110. évfordulója alkalmából. A november 3-ai ünnepi alkalmon hangsúlyozták a helyi értékek megtartásának, Fehér Ipoly emléke ipolyviski ápolásának fontosságát.
Bevezetőben Lormusz János ipolyviski esperesplébános kifejtette: az ünnepi alkalmon a száztíz évvel ezelőtt, 1909. október 27-én elhunyt Fehér Ipoly Kálmánra emlékeznek.
A római katolikus templomban dr. Sztyahula László kéméndi plébános foglalta össze Fehér Ipoly életének történetét és vázolta fel munkásságának sarkalatos pontjait.
Dr. Sztyahula László előadás közben (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Fehér Ipoly Kálmán 1842. április 11-én született Ipolyvisken. A helyi templomban keresztelték meg, itt élte gyermekkorát. Sajnos korán árvaságra jutott, s ezt követően atyai nagybátyjai nevelték. Komáromban és Győrben végezte középiskolai tanulmányait. Fehér Lipót nagymegyeri plébános vette gondjaiba a kis Ipoly Kálmánt.
Mint Sztyahula László megjegyezte:
„Fehér Lipót szárnyai alatt bontakoztak ki a képességei, az egyházi közegben, az egyházi gondoskodást látva érlelődött benne a papi hivatás iránti érdeklődés.”
Az érettségi után belépett a bencés rendbe. 1863-ban fogadalmat tett, két évvel később áldozópappá szentelték. Ezt követően tanárként tevékenykedett. Így került el a pannonhalmi főapátság líceumába, de tanított többek között Esztergomban is.
Fehér Ipoly Kálmán 1842. április 11-én született Ipolyvisken (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Munkássága igen sokoldalú. Tevékenységei közül említést érdemel természettudományi tankönyvek és egyéb köteteinek a megjelentetése. Mint az előadásban elhangzott, fontosnak tartotta az idegen szakkifejezések magyarosítását, erről tanulmányokat és értekezéseket is írt (Műszavaink ügyében). Foglalkozott az iskolák tantervének problémáival és részt vett a népiskolai közoktatás reformjában is.
Életpályájának legfőbb állomása az 1892-es esztendőhöz kötődik, amikor az esztergomi bíborossá kinevezett Vaszary Kolos helyét foglalhatta el a pannonhalmi bencés apátságban. 1909. október 27-én bekövetkezett haláláig az pannonhalmi apátság főapátjaként tevékenykedett.
Dr. Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Mint az előadó hangsúlyozta: a jelenkor generációjának ismernie kell a község múltját, s ez alól nem lehet kivétel a maradandót alkotó Fehér Ipoly tevékenysége sem.
„Hatalmas szellemi tőkéjét kötetei által közkinccsé és elérhetővé tette. Az itteniek szívében maradjon meg Fehér Ipoly emléke, melyet hűen őriznek”
– hangsúlyozta.
Az ünnepi szentmise főcelebránsa Fehér Ipoly kései utódja, dr. Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi apát volt. Mint köszöntőjében hangsúlyozta, amikor az őseinkre emlékezünk, bátorítást, példát találunk mostani életünkhöz.
A felvidéki paptestvérek között (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
„Fehér Ipoly olyan korban élt, amikor nem volt egyszerű eligazodni az Istenre való ráhagyatkozásban, a hit szerinti életben, az erények megbecsülésében. Ugyanakkor mindezekre példát ad a főapát” – fogalmazott.
A prédikációban elhangzott:
Az egyháznak és a nemzetnek szentelte életét, ezáltal vált a társadalom lelki tükrévé.
Szülőfalujában emléktábla is őrzi Fehér Ipoly emlékét, melyet a templomban helyeztek el.
A templom falán található emléktábla (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az emléknapon tervként felmerült, hogy a napokban átadott tájházban jó volna egy sarkot szentelni az egykori pannonhalmi apát emlékének, akinek szellemisége ezáltal is közelebb kerülhetne az ipolyviskiekhez.
