A Csehszlovák Köztársaság idején hagyománnyá vált, hogy a magyarok kétnapos trianoni emlékzarándoklaton vesznek részt a máriavölgyi Mária-kegyhelyen, melyen 1940. június 4-én közel hatvanezer magyar hívő vett részt.
Esterházy János megköszönte a mintegy harminc kilométer hosszú utat megtevő, zarándoklaton részt vevő, a vallásukhoz, hitükhöz, magyarságukhoz ragaszkodó hívek áldozatát, áhítatát és néma tiltakozását.
„A rendőrség csak úgy engedélyezte a pozsonyi magyarság minden rétegét, felekezeti csoportját is felvonultató zarándokok bevonulását visszafelé a városba, ha a résztvevők nem viselnek politikai jelvényeket, nem hangzik el több megnevezett egyházi ének, köztük nyilván a magyar himnusz sem,
egyedül a magyar nemzetiszín zászló séta közben történő néma lengetésére volt lehetőség. A hatóságok, bár nem nézték jó szemmel, betiltani nem merték a rendezvényt, hiszen nehéz lett volna megmagyarázni, hogy a Tiso plébános vezette szlovák államhatalom miért tilt be egy vallásos rendezvényt”
– írja Molnár Imre.
Gubík László és Molnár Imre
Június 6-án, vasárnap ismét Trianonra emlékező magyarok zarándokoltak a Máriavölgybe. Az Esterházy Akadémia hallgatói, igazgatója és Molnár Imre történész délelőtt 11-kor szentmisén vettek részt, melyet a lengyel származású Mgr. Timotej Górecki tartott, aki ezután fogadta a fiatalokat, akik közül sokan még soha sem jártak Máriavölgyben. A zarándokhely rövid bemutatása után a Szűz Mária születése templom belsejét is megtekintették, ráadásul az a kereszt is előkerült, mellyel Esterházy János az egyik korabeli fényképen itt, a máriavölgyi zarándoklaton szerepel.
„Máriavölgy Esterházyék korában, a ’30-as és ’40-es években komoly népszerűnek örvendett, és mindmáig kedvelt zarándokhelye a pozsonyi magyarságnak.
Úgy döntöttünk, hogy az Esterházy Akadémia növendékeivel minden június első vasárnapján felkeressük a völgyet, hogy a mindennapok forgatagába tisztaságot hozó lelkigyakorlattal eddzük magunkat az előttünk és közösségünk előtt álló kihívásokra“ – nyilatkozta portálunknak Gubík László, az Esterházy Akadémia igazgatója.
A templomból kijövet a csapat az igazgató úrral és Esterházy János életének legjobb ismerőjével, Molnár Imrével járta végig a máriavölgyi stációkat, s minden állomásnál Esterházy János keresztútjának állomásait olvastuk.
https://felvidek.ma/2008/03/esterhazy-janos-keresztutja/
A bevezetés így szól:
„A háború vége felé, körülbelül amikor a pesti ostrom kezdődött, kezdtem imádkozni azért, hogy a jó Isten engedje meg, hogy szenvedések és nélkülözések árán méltóvá váljak arra, hogy megtisztulva követhessem. Mivel ezt kértem, ezért imádkoztam, s amikor az oroszok elszállítottak, és aztán később is teljesen nyugodt voltam, és mikor már úgy éreztem, hogy helyzetem nagyon nehéz – egyszerűen azt mondtam magamnak, hogy nem szabad kétségbe esni, hanem örülni kell, mert az Úr Jézus meghallgatta kérésemet…”
Az egyes állomásokon mindig más akadémista olvasta fel az aktuális szöveget. Az összes állomás megdöbbentő, de a XIII. az, ami talán a legmegdöbbentőbb:
„Megkérdeztem, nem érez-e gyűlöletet vagy bosszúvágyat azok iránt, akik ilyen szörnyű szenvedések tömegét zúdították rá?
„No, hallod! Miért? Minden úgy van jól, ahogy a jó Isten akarja. Ha Ő jónak tartotta mindezt, akkor ez nekem is jó. Ki vagyok én, hogy a jó Isten akaratát ellenezzem?”
(Esterházy János szavai testvére Naplójából)
Tehát minden úgy van jól, ahogy Isten akarja. Esterházyt megkínozták Szálasiék, koholt vádak alapján halálra ítélték, majd a Gulagra vitték, végül a börtönben teljesen lebetegedve, fájdalmak között szenvedve halt meg, és mégis azt mondta, hogy ha a Jóisten helyesnek tartotta ezt, akkor az neki is jó.
Talán ez az az üzenet, mely a legmegdöbbentőbb a mártír gróf életéről szóló keresztútban és ez volt azok számára is, akik itt, Máriavölgyben hallották ezt először.
„Az Esterházy Akadémia képzéséhez szervesen hozzátartoznak a szellemi mellett a lelki programok is. Ezért járunk minden évben a mírovi megemlékezésre és az olmützi szentmisére vagy a budapesti és prágai Esterházy-programokra, ezért veszünk részt csapatostul a csíksomlyói búcsún, ezért időzítjük tanévnyitónkat mindig az alsóbodoki zarándokmise előestéjére. Ezt a lelkületet szeretnénk gazdagítani a máriavölgyi hagyományok felelevenítésével.”
– a fejezte be a SZAKC és a Via Nova elnöke.
A két világháború közti trianoni zarándoklat újjáélesztésének ötlete dicséretes, s ha még azt is meg lehetne oldani, hogy a szentmisét magyarul celebrálják és a nemzeti összetartozásért ajánlják fel, még nagyobb ereje lenne. De a lényeg az, hogy Gubík László, Molnár Imre és az Esterházy Akadémia diákjai megtették az első lépést. A többi ezután következik.
