Romana Tabák (OĽANO) kirándulás közben sellőként csobbant a patak hűsítő vizébe. A képviselőnő parlamenti munkásságáról nem sokat tudni ugyan (bár lehet, hogy ez csak az én tájékozatlanságom), most azonban, szabadidős kedvtelései közben végre sikerült felhívnia magára az áhított közfigyelmet.
Egyedüli pozitívumként azt könyvelhetjük el, hogy ebben a járvány sújtotta időszakban a belföldi turizmust igyekszik támogatni és a tátrai természet szépségeit népszerűsíteni. Tette pedig mindezt úgy, hogy a Tátrai Nemzeti Parkban tett kirándulása során gondolt egyet és hirtelen ötlettől vezérelve megmártózott a hegyi patak kristálytiszta vizében.
S ha már modern kori Zsuzsánnaként fürdőzött, úgy gondolta, kellene hozzá a vének asszisztenciája is. Mivel ilyenek épp nem voltak kéznél (bár valaki csak fényképezett), sebtében le is fotóztatta magát és a jól sikerül képet annak rendje és módja szerint ki is posztolta korunk leskelődőinek fórumára, a közösségi oldalra. Nem kellett volna…
A kép alatt helyszínként a Tarpataki vízesést (Studenovodské vodopády) jelölte meg, melyre a legszigorúbb természetvédelmi törvények vonatkoznak, következésképpen sok egyéb mellett tilos a fürdőzés is. Ezért a Tátrai Nemzeti Park vezetősége eljárást kezdeményez ellene a Szlovák Környezetvédelmi Felügyeletnél.
A képviselőnő bejelentette, a rögtönzött fürdőzésért vállalja a felelősséget, bár azzal védekezett, hogy egyrészt tévesen jelölte meg a képen szereplő helyet, másrészt azt hitte, hogy csak a hegyi patakokban tilos megmártózni.
Ami a téves helymegjelölést illeti, a képviselőnő valóban eltévedhetett, mert a kijelölt turistaösvényről is letért, ami ugyancsak nem megengedett az ilyen szigorúan védett övezetben. Csakhogy a törvény ismeretének hiánya nem mentség, s ezt egy parlamenti képviselőnek még az átlagpolgárnál is jobban kell tudnia, ahogy, ha már egy ilyen védett övezetbe indul valaki, nem árt tájékozódni a mit szabad és mit nem kérdésben is…
A Tátrai Nemzeti Parkba évente közel 3,5–4 millióan látogatnak el, s ha csak a negyedük megmártózna a hegyi patakokban vagy tavakban, azzal jóvátehetetlen károkat okoznának páratlan természeti kincseink ökoszisztémájában. Így aztán csak remélhetjük, hogy a többségük ismeri és betartja a törvényt.
S ha véletlenül mégsem, legalább van annyi esze, hogy a bizonyítékot nem teszi fel a közösségi oldalra…
(NZS/Felvidék.ma)