Ma élő építészet Kelet-Szlovákiában

Augusztus utolsó napján a MaJel Rovás Erzsébet utcai központjában kiállítás nyílt Kelet-Szlovákia élő építészete az ezredfordulón címmel. A kiállítást abból az alkalomból nyitották meg, hogy Pásztor Péter, Lukáš Sečka és Martin Drahovský egy 136 oldalas, szlovák nyelvű kötetet adott ki, ugyanezzel a címmel. Mindhárom szerző jelen volt a tárlatnyitón.

Sečka műépítész nyitotta meg a tárlatot, aki kifejtette, az ember bizonyos tekintetben folytatója Isten teremtésének. A történelem folyamán élettereket, épületeket hoz létre. Azok meg csöndesen, vagy drámai módon kísérnek bennünket egy életen át, közvetett módon meghatározva, milyenek vagyunk és milyenek leszünk. Mindez olyan régen kezdődött, hogy egy ma élő ember sem emlékezhet ennek kezdeteire. Ezek az élet által belénk oltott alapelvek, melyeket nem is tudatosítunk.

A közönség (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

Hatvan-hetven évvel ezelőtt egy érdekes csoport kezdett formálódni Északkelet-Magyarországon, foglalkozásukat tekintve műépítészek, akik Makovecz Imre köré tömörültek.

Első csoportos fellépésükkel, melynek az Élő Építészet nevet adták, kritikusan szemlélték az akkori fősodrású folyamatokat, melyek meghatározták az akkori építészetet. Ennek élére állt Makovecz.

Kelet-Szlovákiában szintén formálódott egy építészeti csoportosulás, melyet a magyar szerves építészet szólított meg. Makovecz és társai törekvései példaképpé és ihletté alakulnak. Az építész pedig baráttá válik elsősorban Krcho János és Pásztor Péter, valamint számos kolléga számára.

Nézelődés, beszélgetés (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

Kassán 1984 óta működött a Műépítészek és Képzőművészek Klubja. Egyik első külföldi tanulmányútjuk Magyarországra vezetett, hogy Makovecz munkáival ismerkedjenek, akivel személyesen is találkoztak Sárospatakon. Ekkor még kevesen sejtették, hogy sokuk szemléletét életreszólóan megváltoztatja ez a találkozás. Ezután Szepeskáptalanban találkoztak, bevonva cseh műépítészeket is.

Az Élő Építészet 2000 – organikus építészet Szlovákiában című kiállítás jelentette a műépítészek egy részének csatlakozását ehhez az irányzathoz. Majd a kassai műegyetem végzett hallgatói is csatlakoztak. Így ma már a műépítészek egy újabb generációjáról beszélhetünk, akik ezt a szemlélet képviselik Kelet-Szlovákiában.

Kutatásuk során a fellelhető megvalósult kelet-szlovákiai terveket gyűjtötték össze. Majd százat, amelyek különböző szemszögből közelítik meg az „élő építészetet“.

Ahogy a környezetükbe illeszkednek, sokat árulnak el a tervezők belső világából és életéről. A molinókon közszemlére kiállított épületek a kiadott könyvben is megtekinthetők.

A molinók sora (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

Nem minden épület nyerte el a közönség tetszését, de többségben voltak a szívet melengető alkotások, melyek között kastélyok, templomok, ravatalozók, családi házak, szállodák, amfiteátrumok, polgármesteri hivatalok is szerepelnek. Sok az új épület, de helyreállítások is helyet kaptak.

A kötetben angolul és magyarul is feltüntették az egyes épületek jellegét. A könyv végén részletes angol és magyar nyelvű összefoglaló található. A könyv elején Pásztor Péter egyetemi tanár tanulmányában vallomással kezdi. Mesterével, Makovecz Imrével azt vallja, nemcsak a műépítésznek a dolga, hogy folytassa Isten teremtő munkásságát. Majd nagyon fontos gondolatokat fogalmaz meg, a ma építészetének alapvető betegségeit taglalva.

Ha kezébe kerül egy építészeti szaklap, zavarban van. Olyan építészetet lát, mely kozmopolita, steril, dobozszerű és diametrálisan ellentétben áll környezetével, miközben a kritika egekig magasztalja.

Eddig nem talált olyan elméleti szakmunkára, mely saját érzéseit és értékítéletét tükrözné. Egy munka azonban mégis kivételt képez. Ez Nikosz Angelosz Szalingarosz Az építészet egységes elmélete című munkája.

A kötet (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

Ebben a szerző leszögezi, a mai építészet és várostervezés nagy gondja, hogy ellent kellene állnia a globális tőke korlátlan és totalitárius hatalmának. Ez valamikor az 1920-as években összekapcsolódott az ipari-modernista világlátással, mely a gyártást, eladást és fogyasztást szolgálja. A cél nagy épületeket emelni acélból, üvegből és betonból. A pénz garancia rá, hogy a természeti és kulturális környezet kizsákmányolás tárgya lesz, ami világjelenség. A lokális épületek, melyek helyi anyagokból, hagyományos módon készülnek, politikai felügyelet nélkül, túl kicsik ahhoz, hogy a pénzspekulánsok figyelmét megragadják.

A betondobozok építésének központosított tervei lehetővé teszik a politikusok korrumpálását, miközben alapértelmezett, embertelen ipari-modernista szabályokat alkalmaznak.