Szomorkás, eső áztatta volt az aradi vértanúk emléknapja Komáromban, amelyen egyúttal a vár hős védőire is emlékeznek ilyenkor. Hagyományosan a Szózat eléneklésével kezdődött a megemlékezés.
Stubendek István vezényletével a Concordia Vegyes Kar mellett fellépett Matusek Attila, a Jókai Színház művésze, aki Klapka tábornok szobránál Juhász Gyula Vértanúink című versét szavalta.
Matusek Attila, a Jókai Színház művésze (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A városi díszlobogó előtt a szervezők nevében köszöntőt mondott Stubendek László, a Csemadok Komáromi Szervezetének elnöke.
Ünnepi szónoklatát Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Kar dékánja azzal kezdte, hogy a legtöbb, a „magyar lélek” számára fontos ünnep vagy emléknap olyan eseményt elevenít fel, ami nemzeti veszteséget, fájdalmat hordoz.
„Veszteségeinkre emlékezünk. Ezekben a veszteségeinkben – az ezeréves országunk körbefaragásában, az eltiport forradalmaink emlékében és a kivégzett tábornokaink vérében – az eszmét és az erkölcsi győzelmet érzi meg máig a magyar lélek. Ezért hajtunk fejet és állunk itt ma is” – fogalmazott. A lelkész szerint tartásuk és gerincességük az, amiért felnézünk az aradi vértanúkra.
Feltette a kérdést, vajon sikerült-e átörökíteni ezt a tartást? Vajon, ha bennünk lenne a vértanúk gerincessége, hogyan reagálnánk a Hedvig-ügyre, a megvert DAC-szurkolókra, az állampolgársági ellentörvényre, nyelvünk „ketrecbe zárására”, a Beneš-dekrétumok parlamenti megerősítésére?
Stubendek László, a Csemadok Komáromi Szervezetének elnöke (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Somogyi Alfréd a kérdésre bibliai idézettel válaszolt, Dániel könyvéből: „megmérettél és híjjával találtattál”. A fájó igazságot mondta ki azzal, hogy „őseinknek árnyékává zsugorodtunk”.
Reményik Sándor szavait idézte: „menj hát, ha teheted, de én itt maradok”. A Teológiai Kar dékánja erre a gondolatra fűzte fel mondandóját, a menni vagy maradni dilemmájára.
Megjegyezte azonban, nem a szó szerinti elmenés vagy itthon maradás, inkább a tartás és gerincesség vonatkozásában használja e kifejezéseket, melyekre példákat is hozott.
Együtt koszorúzott a Szövetség komáromi járási képviselete bj: Becse Norbert (MKP), Marcinkó Adrián (ÖF) és Tóth Péter (Most-Híd) (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
„Menni, azt jelenti, mindegy, milyen iskolában tanulnak a gyermekeim. Maradni azt jelenti, el sem tudom képzelni, hogy ne magyarul tanuljanak a gyermekeim és az unokáim. Menni azt jelenti, nem érdekel már, ki fog engem képviselni, mert csalódtam minden vezetőben. Maradni azt jelenti, nemcsak jogom, de kötelességem is, hogy a saját fajtámat hozzam helyzetbe” – mondta.
Nagyon leegyszerűsítve: a „menni” kifejezés a mindennapi emberre illik, a „maradni” pedig a hősre, a vértanúra, aki halálában is példát állít elénk és „maradásra bírja a menni készülőket”.
A lelkész hozzátette, lelki tartásról beszél, amihez az Istenbe vetett hit segít hozzá. Ahogy az aradi vértanúk is Istenbe vetett hitükkel tudták tartással elviselni sorsukat. „Ez a tartás érdemelte ki az utókor tiszteletét” – mutatott rá.
Klapka tábornok őrzője és a város díszlobogója (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Újból megjegyezte, a menni azt is jelenti, hogy nem teszünk semmit, maradni pedig azt is jelenti, hogy elfogadom mindazt, amit Isten adott, amivé ő formált és megmaradok abban és megőrzöm azt. „Felvidéki magyar eljövendőnk a mostani maradásunktól függ” – mutatott rá.
Somogyi Alfréd azzal zárta gondolatait, hogy amennyiben manapság még úgyis érezzük, hogy a régiekhez képest „híjjával találtattunk”, lehet ezen változtatni, és kell is – szólt az üzenet.
Az ünnepi szónoklatot követően Komárom városa, az oktatási és kulturális intézmények, a helyi és a környékbeli civil és politikai szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat az 1848/49-es hős tábornok szobránál.
Komárom polgármestere a koszorúzás előtt (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A Himnusz közös eléneklése után az emlékezők átvonultak a közeli Anglia parkba, ahol az aradi vértanúk emlékoszlopánál Farkas Adrianna, a Jókai Egyesület Irodalmi Szekciójának elnöke üdvözölte őket.
A rövid megemlékezést követően, amelyen közreműködtek a Selye János Gimnázium diákjai – Gál Ádám Vajk szavalattal, Pécsi Virág Veronika énekkel –, már szakadó esőben koszorúzták meg a komáromi vár hőseinek tiszteletére állított kopjafát, az eseményt Bresztyák Jázmin hegedűjátéka kísérte.
Az emlékoszlopot a komáromi vár két korábbi kapitányának tiszteletére emelték, azzal az üzenettel, hogy Komárom sosem feledi áldozatukat.
Az aradi vértanúk komáromi hőseinek emlékoszlopánál (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Török Ignác honvéd vezérőrnagyot másodikként végezték ki Aradon, míg Lenkey János tábornok az aradi vár zárkájában hunyt el. A megemlékezés nemzeti imánk eléneklésével ért véget.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
