„Ünnepi műsor kíséretében október 25-én adták át a Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyházát, az európai viszonylatban is egyedülálló, műhely-, raktár-, próba- és képzési központot” – szerepelt a híradásokban a művészeti élet új objektumáról szóló hír. Az avatás tényleg jelentős esemény a magyar kulturális életben, az új komplexum értékéről magam is meggyőződhettem.
Október elején ugyanis az újságírókat meghívták egy „bejárásra”, melynek keretében Ókovács Szilveszter főigazgató a hatalmas épületegyüttes minden zugába elkalauzolta az érdeklődőket. Fárasztó út volt, hiszen 32 ezer négyzetméteres területet járhattunk be. Tekintsünk először a múltba!
A MÁV Józsefvárosi pályaudvarának 1867-es megnyitása után a Kőbányai út mentén több vasúti gyártó- és javítóüzemet is felépítettek.
A telepen belül 1884–1886 között épült Északi Járműjavító néven ismert objektumot Feketeházy János tervezte, de – a tervezőiroda nevét felvéve – Eiffel-csarnokként vált ismertté. A mozdonyjavító ma már ipari műemléki védettséget élvez.
A látogatót a csarnokban stílusosan egy 327-es mozdony várja, amit a szakmában „királynőként” emlegettek. A mozdony mögött egy eredeti étkezőkocsi szolgálja ki a vendégeket. Míg gyülekezett a csoport, a főigazgató egy maketten mutatta be a telep funkcióit, majd egy kiadós séta következett.
Minden helyiség híres emberek nevét viseli, így a házi színpadot a neves színházi szakemberről, Hevesi Sándorról nevezték el, és a hasonló alapterületű zenekari stúdió a világhírű magyar karmesternek, Fricsay Ferencnek állít emléket.
Végigvonultunk a kincseket rejtő jelmeztáron, a hangárnyi díszlet- és festőműhelyen, amely lehetőséget ad, hogy ne kisipari módszerekkel készüljenek a látványos kulisszák. Nemzetközi érdeklődés is mutatkozik a szakemberek munkája iránt, például a Genfi Nagyszínház itt készíttette Prokofjev Háború és béke című – nemrégiben bemutatott – operájának díszleteit.
A leglátványosabb mégis a félezer nézőt befogadó Bánffy Miklós terem. A tágas térben a széksorokat lehet variálni, így akár bálok rendezésére is alkalmas. Mikor bekukkantottunk, éppen Gyöngyösi Levente A Mester és Margarita című opera-musicaljének folytak a kosztümös próbái, az ott töltött néhány perc alapján merem ajánlani mindenkinek a Bulgakov remekműve alapján színpadra állított zenés darabot.
Igen, a főváros zeneszerető közönsége a lassan elkészülő Operaház és az Erkel Színház után egy új zenés színházzal bővül.
A vezetőség ide kortárs zeneművek, barokk operák bemutatóját tervezi, de már e falak közt láthatja a közönség az egykori szovjet sikerbalett, Aszafjev Párizs lángjainak Michael Messerer által újraálmodott változatát.
Egy sportcsarnokon is megakad a szemünk, a felfrissülésre vágyó művészek és dolgozók méretes fociteremben vezethetik le a feszültséget. A labdarúgásnak is hagyománya van a környéken, az első magyarországi vasutas egyesület által támogatott Törekvés Sportegyesületnek nem messze feküdt a pályája, itt kezdte pályafutását a legendás Benfica későbbi sztáredzője, Guttmann Béla is. A főigazgató büszkén említette, hogy a Törekvés egyszer otthonában verte meg a torinói Juventust. Nos, kívánom, hogy az új magyar létesítmény mindenben múlja felül Torino nagy múltú neves operaházát, a Teatro Regiót.
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
