Tegnap végképp bebizonyosodott, hogy a brüsszeli értelmezés szerint a demokrácia, a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság pontosan addig terjed, amíg azt a nótát fújják, amihez Brüsszel adja a kottát. Holott a demokrácia elvei szerint ezek a szabadságjogok azokat is meg kell, hogy illessék, akiknek a nézetei nem egyeznek a miénkkel.
Brüsszelben azonban, ahonnan már annyi jogállamisági és demokráciaféltési aggály érkezett, a polgármester végzést adott ki a Nemzeti Konzervativizmus Konferencia betiltására, amelyre Orbán Viktor miniszterelnök is hivatalos volt. Történt mindez azt követően, hogy Brüsszel baloldali vezetésétől kezdve a helyi szélsőbaloldali antifa csoportokig mindenki bevetette magát, hogy megakadályozzák.
Megfenyegették a konferenciának helyt adó tulajdonosokat, majd az áram lekapcsolását helyezték kilátásba, végül pedig az antifa tüntetők tiltakozása nyomán felvonult a rendőrség és a közbiztonság garantálására hivatkozva bejelentette, leállítják a rendezvényt.
A belga polgármester indoklása szerint a háború- és migrációellenes, szuverenista erők által szervezett konferencia a közrend megzavarásához vezethet, illetve az ott elmondottak rasszista és homofób nézeteket jeleníthetnek meg. Tetszenek érteni, ugye? A konferencia résztvevői okozhattak volna rendzavarást, miközben a rendezvény ellen azok a szélsőbaloldaliak hőbörögtek, akiknek a képviselői Budapesten szó szerint vadásztak általuk szélsőjobboldalinak vélt emberekre, viperával és kalapáccsal támadtak találomra kiszemelt ismeretlenekre, köztük nőkre és brutálisan agyba-főbe verték őket. Az ártatlan áldozatoknak esélyük sem volt a védekezésre, kilencen sérültek meg, legtöbbjük súlyosan.
Ráadásul az ügy egyik Magyarországon fogva tartott kulcsszereplőjének még ahhoz is volt bőr a képén, hogy méltatlan fogvatartási körülményekre panaszkodjon, amihez a nemzetközi baloldali sajtó, de még a magyar baloldal is sivalkodva asszisztált. Az ő tiltakozásukkal kapcsolatban a brüsszeli polgármesternek nem voltak a közrend megzavarásával kapcsolatos biztonsági aggályai, s a rendőröket sem rájuk küldték, hogy hazazavarják őket.
Brüsszelben a jelek szerint már nem egyértelmű, hogy ha csak nem diktatúrában élünk, akkor a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság azokat is megilleti, akiknek a véleményével történetesen nem értünk egyet. Ismétlem, amennyiben nem diktatúrában élünk.
Mi, Európának ezen a térfelén ugyanis éltünk diktatúrában, van róla fogalmunk. Brüsszelben csak most tanulják, pontosabban tanítják, hogyan is működik a diktatúra, a történtek erre engednek következtetni.
Azzal, hogy a rendőrök behatoltak a konzervatív rendezvénynek otthont adó helyszínre, hogy kézbesítsék a bírósági végzést, amely a konferencia befejezését követeli, a brüsszeli elit a félelméről tett tanúbizonyságot. Nem a közrend megzavarásától félnek, hanem a konferencián elhallgattatott igazságtól, amivel szemben nincsenek észérveik. Félnek attól a szabad, önálló véleménytől, mely nem egyezik az ő liberális, baloldali mantrájukkal. Az igazság veszélyes és Brüsszelben a jelek szerint rettegnek az ott szokatlan szavak erejétől, ahogy a közelgő választásoktól is.
Remélhetőleg azonban ez a brutális támadás a szólásszabadság és a demokrácia épp Brüsszelben sokat emlegetett alapelvei ellen talán elgondolkoztatja az európai választókat.
(NZS/Felvidék.ma)
