Ami korcs, az korcs. Akinek korcs az észjárása, annak korcs a tette is: korcs, gátlásos ember az. Bár azon múlik, hagyják-e. Sajnos az a baj, hogy akit gátlások uralnak, azt bajos meggyógyítani. Az ilyen szinte kirakatba való diagnózis mintapéldánya a szlovák – magyar kapcsolatok félreértékelése és interpretációja.
Pedig nem kirakatba való az, annak ellenére, hogy manapság már büszkén és betegesen hivalkodnak az ilyennel, holott inkább sürgősségi intenzív osztályon volna helye. Sok mindennel terhelt kapcsolat ez, s nehéz eldönteni, tulajdonképpen hol kéne kezdeni a gyógykezelést.
A kölcsönös félreértések, sértődések, neheztelések, álproblémák, sőt tudatos uszítás és hergelés túl mélyen van a tudatban, bármikor előjönnek hívatlanul is, s megmérgezik a jobbulásra indult kapcsolatokat ahelyett, hogy a pozitív oldalról megközelítve javítanának a helyzeten.
Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy föntről indulva lehet(ne) enyhíteni a kölcsönös megítélésen. Mert van, hiába tagadnánk, közös érdek.
Ez lehet az út, amelyen tovább haladva a megértést és jószomszédi kapcsolatokat sikeresen lehetne fejleszteni.
Az eszközök a főnökök kezében vannak – erről tett tanúságot 2025 áprilisában a két – szlovák és magyar – miniszterelnök találkozása, s minden jel szerint gyümölcsöző együttműködése. Ez még nem a „komoly” problémák megoldása, de mindenképpen az oda nyíló ajtó óvatos – és remélhetően, mert nagyon úgy néz mi – őszinte nyitogatása.
Persze károgók mindig akadnak, az a kérdés, mennyire hangosak és hallhatók a korcs gondolatok, a mondvacsinált sértődések, áthághatatlannak beállított álproblémák.
Ilyenből több akad, furcsa mód ezek egyik „alappillére” a magyar nemzeti ima.
Volt már olyan is, hogy sovinisztának minősítették, mivel „csak” a magyarokra kéri Isten áldását. Ebben a globalista, nemzeteket, történelmet, nemzeti hagyományokat, sőt Istent is feledni igyekvő világban ugyanis bűnnek minősül, ha bárki önmagáért imádkozik, s áldott, békés életért fohászkodik, nem pedig a brüsszeli dicsérő vállveregetésért és a háborúért igyekszik.
Most már az is baj, ha a himnuszunkat olyan képsorok kísérik, amelyek a történelemre utalnak, s megjelenik a vereckei emlékmű, vagy Pozsony, ahol a magyarok királyait (de az akkori szlovákokét is) koronázták nem egyszer.
Az ilyen korcs gondolkodás sajnos nem építő jellegű, képes hergelésével pillanatok alatt lerombolni azt, amit hosszú erőfeszítések által építettek.
Ficoról, Orbánról különböző véleménye lehet az embereknek, de aki a pozsonyi látogatást követő sajtóértekezleten elhangzottakat csak úgy hajlandó látni, hogy azok kizárólag negatívumok voltak, azzal baj van.
A két kormányfő logikusan saját országa érdekében beszélt, de aki nem látja, hogy a két nemzeti érdek komoly mértékben fedi egymást, az – enyhén fogalmazva – vagy vak, vagy rosszindulatú, de mindenképpen kisebbségi gátlásai borítják el agyát, gondolkodását – és sajnos tetteit is.
A jövő viszont csak a konstruktív realitás, a pragmatizmus útján képzelhető el, a békétlenséget, meg nem értést szító, alattomos korcs hergelések viszont a szemétdombra valók.
Aich Péter/Felvidék.ma
