Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke szörnyű felismerésre jutott, hasonlóan Bástya elvtárshoz, aki A tanú című Bacsó Péter-filmben a következőképpen fakad ki: „Mi ez? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?!” Weber elvtárs ezzel szemben nem a likvidálására való törekvés hiányát nehezményezi, hanem azt a józanul gondolkodók által rég felismert tényt, hogy Európa, az Európai Unió a világpolitikában súlytalanná, jelentéktelenné vált, vezetői a fontos kérdésekről való döntéseknél kispadra szorultak.
Weber tehát felébredt és a maga a sajátos módján fel is kínálta a kizárólag számára előnyös megoldást, mellyel nem mellesleg a szuverenitásukat védő országokat is teljesen ellehetetlenítené. Szerinte az egyetlen kiút egyfajta Európa-elnöki pozíció létrehozása,
ez a mindenható európai elnök lenne Európa egységes hangja a globális politikában. A lépés gyakorlatilag az Európai Bizottság elnöki és az Európai Tanács elnöki posztjának összevonását jelentené.
Úgy véli, a jelenlegi vezetési struktúra nem alkalmas arra, hogy az EU hatékonyan reagáljon az egyre komolyabbá váló geopolitikai kihívásokra. Jelenleg az Európai Bizottság elnöke – Ursula von der Leyen – vezeti az EU végrehajtó hatalmát, amely a kereskedelemért, a mezőgazdaságért, az egységes piacért és más belső politikákért felel. A külpolitika megosztott: az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője (Kaja Kallas), valamint az Európai Tanács elnöke (António Costa) is kulcsszerepet játszik.
Weber ambícióit ismerve ő maga szeretne Európa mindenható elnöke lenni, hiszen 2019-ben már megpróbálta megszerezni az Európai Bizottság elnöki posztját, ám akkor az uniós vezetők Ursula von der Leyent választották meg.
S ha már a diktatúrát megerősítő reformok útjára lépne, Weber rögtön előrukkolt egy másik, régóta vitatott reformmal is: azt javasolta, hogy a kül- és biztonságpolitikai kérdésekben az EU térjen át az egyhangúlagos döntésről a minősített többségi szavazásra.
S ezzel el is érkeztünk az EU önkényuralmi törekvései megvalósításának következő, a nemzeti szuverenitás leépítésének fontos szakaszához, illetve az erre irányuló kísérlethez, amennyiben a szuverenitásukat védő tagállamok mellé nem sorakoznak fel kellő számban és eréllyel újabbak is, és együttes erővel nem vetnek véget ennek az ámokfutásnak.
S ha már a filmbeli Bástya elvtársat említettük, vajon mit szól ehhez Ursula elvtársnő, aki még számít annyira, hogy ismét megpróbálják kiütni a nyeregből. Ez önmagában nem is lenne baj, ám Weberrel sajnos csöbörből vödörbe, vagy még lejjebb jutna a súlyos válsággal küzdő Európa.
NZS/Felvidék.ma
