Százhuszonöt évvel ezelőtt e napon született Nyitraújlakon gróf Esterházy János, felvidéki mártírpolitikusunk. Életsorsa sokunk számára már ismert, küldetése és szemlélete példaértékű számunkra. Munkássága és hite erkölcsi iránytűként szolgál a magyar közösségeink számára.
Jelen írásunkban nincs keret az életének, hitvallásának teljes terjedelemben való ismertetésére. Ezt jeles szakembereink, Esterházy-kutatók írásaikban, köteteikben, monográfiáikban, valamint dokumentumfilmjeikben megtették előttünk. Így most csupán pár gondolatot osztunk meg Isten Szolgája, gróf Esterházy Jánosról az évforduló kapcsán.
Amint azt, megboldogul Karaffa János Magyar hitvallók a XX. században című munkájában írja: „vegyes lakosságú szülőhelyén hamarosan megtanulta a szlovák nyelvet, és elsajátította a nemzeti tolerancia képességét”. Ez meghatározóvá vált későbbi életére.
Az Esterházy János-emléktábla a kelenyei templom külső homlokzatán (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
Budapesten folytatott közgazdasági tanulmányokat, majd a család birtokain gazdálkodott. Az impériumváltást követő időszakban kezdett mélyebben foglalkozni a közélettel, a politikával. Bekapcsolódott és tevékeny tagja lett a kisebbségi politikának. 1932-ben megválasztották az Országos Keresztényszocialista Párt elnökének.
Mint a már említett kötetben Karaffa János megfogalmazta:
„Kezdettől fogva kiállt a magyar kisebbség egyenjogúsága és autonómiája mellett, és felhívta a figyelmet a Csehszlovák Köztársaság kisebbségekkel szembeni asszimilációs törekvéseire.
1936-tól az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnökeként tovább küzdött a jogtalanságok és a nacionalista elnyomás ellen.
Esterházy János az embert próbáló időkben is következetesen ragaszkodott a gyökereihez és a felvidéki nemzettársaihoz.
Még akkor is, amikor a csehszlovák állam intézkedései nyomán egzisztenciális helyzete nehézre fordult. Mint ismeretes, az 1938-as bécsi döntést követően Esterházy János kötelességének tartotta, hogy a szlovák állam fennhatósága alatt maradt közel hetvenezer magyart képviselje Pozsonyban. Megtehette volna, hogy Budapesten kényelmes életet él, ám hite és szemlélete ezt nem engedte meg.
Esterházy János emléktáblájának megkoszorúzása az ipolyfödémesi templomban (Fotó: Via Mariae Pt.)
A szlovák bábállam legdurvább időszakában is rendíthetetlenül, szinte csak egyedül küzdött Pozsonyban a nemzetiségi és emberi jogokért. Ő volt a pozsonyi parlament egyetlen olyan képviselője, aki nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló 1942-es törvényt.
A háború végnapjaiban megtehette volna, hogy nyugatra szökik, ám jelleme ezt a lehetőséget nem engedte meg. 1945 áprilisában veszi kezdetét kálváriája. Április 20-án a Gustáv Husák szlovák belügyi megbízottnál tett látogatása során lefogják, s átadják a szovjeteknek, akik Moszkvába hurcolják őt.
A korszakban oly jellemző kirakatper során szovjetellenes fasiszta tevékenység címén kényszermunkára ítélték, amelyet 1949-ig, Csehszlovákiába való visszatéréséig végzett.
Esterházy János sírkamrájában Csámpai Ottóval, a zarándokközpont vezetőjével (Fotó: Via Mariae Polgári Társulás)
A Szlovák Nemzeti Bíróság mindeközben távollétében 1947. szeptember 17-én Esterházyt kötél általi halálra ítélte. Az elnöki kegyelem életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta a halálos ítéletet. Ennek következtében több szlovákiai és csehországi börtönben is raboskodott. Életének utolsó állomása a mírovi börtön volt. Tizenkét éven át tartó kálváriája, szenvedése 1957. március 8-án bekövetkezett haláláig tartott.
„Esterházy János az önzetlen önfeláldozás nemes példáját nyújtotta az egész magyarság és minden jóakaratú keresztény ember számára”
– fogalmazott Karaffa János a már említett kötetben.
Esterházy János előtti tisztelgés a Medve-kútnál (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
Mártírpolitikusunk földi maradványait 2017. szeptember 16-án helyezték el szülőföldjén, az alsóbodoki Szent Kereszt felmagasztalása kápolnában, mely része az Esterházy János Zarándokközpontnak.
Az életének sorsfordító mozzanatai sem billentették ki erős és mély hitéből. A Vatikán 2018 novemberében engedélyezte boldoggá avatási eljárásának megindítását, amelyet a Krakkói Főegyházmegye folytat le.
Az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont szíve a Szent Kereszt felmagasztalása kápolna (Fotó: Jancsó Badacs Károly)
„Gróf Esterházy János mélyen keresztény, öntudatos közép-európiai és elkötelezetten demokrata magyar politikus volt. Három olyan érték ez, amely a 20. századi európai politikai diktatúrák korában egyenként is halálos bűnnek számított. (…) Sorsa nemcsak egy tragikus jelképe a magyarok számára vesztes 20. századnak, hanem jelképe annak a közép-európai sorsnak is, amely Istenben és az emberi szabadságban, a nemzeti hűségben és a nemzetek közötti egymásrautaltságban keresett őszintén menedéket” – fogalmazott Kövér László házelnök az Esterházy János Emlékkönyv II. utószavában.
A felvidéki magyarságot ért jogfosztottság jelképe mellett a külhoni magyar jogvédelem példaképévé vált, aki öntudatos jellemét, hitét még a legnehezebb időkben sem adta fel. Minden körülmények között példát mutatott a nemzeti összetartozásra, a nemzettársai melletti kiállásra és a szülőföldön való megmaradásra.
Isten Szolgája, Esterházy Jánosról Felvidék-szere egyre több településen emlékeznek meg. Emléktáblákkal, mellszobrokkal, évenként rendezett megemlékezésekkel méltóképpen tisztelgünk a jeles felvidéki magyar mártírpolitikus előtt.
Pásztor Péter/Felvidék.ma
