A katolikus egyházban a nagypénteki keresztútjárás szertartásával, majd a délutáni csonka misével kezdetét veszi az emberiség drámájának felidézése és a mély gyász ideje.
Jézus elítélését, megkínzását és kereszthalálát idézik nagypéntek napjának szertartásai.
Nagyböjt utolsó keresztúti ájtatosságával idézik fel Jézus kínszenvedését és halálát, majd következik a szertartás, mely már a kezdeti időktől kialakult és három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából. A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota: lélekben odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez.
Jézus meghal a kereszten, majd a sírban fekszik. A templomban az oltár minden dísztől megfosztva, csupaszon áll. Nincs rajta sem terítő, sem gyertya. Nincs szentmise, nincs harangszó. Csonka mise van. A harangok „Rómába mentek” – miként a nagyböjti hiedelem tartja. Régi szokás, hogy a hívek fekete gyászruhában vannak jelen a szertartáson, amit a nagyszombati feltámadási körmenetig viselnek.
Az ige liturgiájában hallhatunk Jézus szenvedésének titkáról, majd szenvedésének történetét János evangéliumából. A passiót felolvassák, vagy énekelve adják elő, esetleg misztériumjátékkal drámai módon idézik fel Krisztus szenvedését.
Ezután – lélekben a kereszt alatt állva – az egyetemes könyörgés következik az emberiség nagy kéréseiért és az egész világért. A könyörgések sorrendben az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért, a hívekért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért szólnak.
Majd a pap a feketevasárnapon – a nagyböjti idő ötödik vasárnapján – a letakart feszületről leveszi a leplet, és felemelve a keresztet énekli: „Íme a Szent Keresztfa, rajta függött valaha a Világnak Váltsága.” A hívek felelete: „Jöjjetek hát keresztények, hódolatban hajtsunk térdet, üdvöz légy Szent Keresztfa.”
Miután ez az egyetlen napja az egyházi évnek, amikor nincs átváltoztatás, a Miatyánk és az Isten Báránya elmondása után szolgáltatja ki a pap az előzőleg már konszekrált Eucharisztiát. A csendesség napja ez, így a zárókönyörgés elmondása után a liturgia befejeztével a pap teljes csendben távozik a szentélyből.
Ezután kezdetét veszi a kereszthódolat. A hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki az emberiségért szenvedett.
A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez. Jézus Krisztus az, aki ma is szenved Egyházáért. Meghív minket személyesen, hogy leborulva előtte megvalljuk, hogy Ő az egyedüli Megváltó, és ezzel elismerjük, hogy rászorulunk segítségére.
Ezek után megkezdődik a szentsír előtti nagypéntek esti virrasztás, mely szombaton egész napon át a feltámadási szertartásig bezáróan folytatódik, és ahol lehetőség van a csendes imádkozásra, elmélkedésre.
A katolikus egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt.
A nagypéntek eseményei segítenek megérteni a történelem drámáját, biztosítva a hívőket arról, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem a húsvéti feltámadás ünnepe.
A húsvét pedig nem más, mint a jó győzelme a gonoszság felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett, a végtelen jóság, az isteni szeretet, és a feltámadt Krisztus győzelme.
Forrás: MKPK, Magyar kurír
Berényi Kornélia/Felvidék.ma






