A kulturális örökség nem csupán régi épületeket, műemlékeket vagy történelmi emlékeket jelent, hanem közösségi identitást, összetartozást és jövőképet is – ebben egyetértettek az „Örökség határok nélkül – közös múltból közös európai jövő” című panelbeszélgetés résztvevői a Gombaszögi Nyári Táborban. A beszélgetés azt járta körül, hogyan válhat a kulturális örökség a határon átnyúló magyar közösségek megmaradásának és fejlődésének egyik legfontosabb eszközévé.
A kerekasztal vendégei Batthyány-Schmidt Margit, a Magyar Batthyány Alapítvány elnöke, Gyurcsán Judit, az MFOI tanácsadója és Orosz Örs, a Magyar Szövetség politikusa, örökségvédő aktivista voltak. A beszélgetést Zöldhegyi Katalin, az MFOI kommunikációs vezetője moderálta.
Az épített örökség mint közösségi kapaszkodó
Orosz Örs szerint egyesületük azért kezdett műemlékek megmentésével foglalkozni, mert felismerte, hogy az épített örökség képes közösségeket szervezni és identitást erősíteni. Mint elmondta, ma már több műemléképület kezelését végzik, amelyek nemcsak turisztikai célpontok, hanem olyan szimbólumok, amelyekhez a felvidéki magyarság érzelmileg is kötődik. Egy korábbi felmérés eredményeit felidézve rámutatott, hogy a térségben élő közösség számára a legismertebb jelképek között első helyen szerepel a krasznahorkai vár. Szerinte ezek a helyszínek olyan kapaszkodók, amelyekre a jövő közösségépítését is lehet alapozni. Az örökségvédelem szerinte nem csupán felújításokat jelent, hanem azt is, hogy a helyiek sajátjuknak érezzék ezeket az értékeket. Ennek érdekében könyvek, kiadványok, kisfilmek és digitális tartalmak készülnek, amelyek bemutatják a felvidéki magyar örökséget, annak történetét és eredeti magyar helyneveit.
A kulturális örökség szerepe megváltozott
Gyurcsán Judit arról beszélt, hogy az Európai Unió örökségvédelmi szemlélete az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult. Míg korábban elsősorban az épített örökség és a műtárgyak megőrzése állt a középpontban, ma egyre inkább azt vizsgálják, miként segítheti a kulturális örökség a helyi közösségek megerősítését, a társadalmi kohéziót és a hosszú távú fejlődést. Számos uniós program támogatja a kulturális együttműködéseket, a kulturális turizmust és a határon átnyúló projekteket. Ugyanakkor ezekért komoly verseny zajlik, a sikeres pályázatok pedig sok hónapos előkészítő munkát igényelnek.
Gyökerek nélkül könnyen elveszíthető az identitás
Batthyány-Schmidt Margit szerint a kulturális örökség legfontosabb szerepe az identitás megőrzése. Úgy fogalmazott, hogy ha az emberek elveszítik gyökereiket, akkor könnyebben manipulálhatóvá válnak. A család, a közösség és a történelmi emlékezet azok a biztos pontok, amelyekre egy globalizálódó világban is támaszkodni lehet. A Batthyány Alapítvány ezért nemcsak a család történelmi örökségével foglalkozik, hanem annak szellemi örökségét is igyekszik továbbadni. Ennek része a fiatalok megszólítása, történelmi pályázatok, kisfilmversenyek és közösségi programok szervezése is.
A közösségi élmény legalább olyan fontos, mint a felújítás
Orosz Örs szerint az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb vesztesége, hogy visszaszorultak azok az iskolai kirándulások, amelyek természetes módon kapcsolták össze a fiatalokat a Felvidék történelmi helyszíneivel. Korábban természetes volt, hogy egy osztálykirándulás érintette Krasznahorka várát, Kassát vagy a jászói kolostort. Ezek az élmények nemcsak történelmi ismereteket adtak, hanem közösségi identitást is építettek. Ma ezért tudatosan próbálják újra népszerűsíteni ezeket a helyszíneket. A gombaszögi fesztiválhoz kapcsolódó örökségtúrák, vármentések és közösségi programok mind ezt a célt szolgálják. A legfontosabb tapasztalat szerinte az, hogy az emberek szeretnének részt venni ezekben a kezdeményezésekben. Példaként említette, amikor a krasznahorkai vár leégése után emberláncot szerveztek: a vártnál háromszor többen jelentek meg.
Közép-Európa közös kulturális tér
Arra a kérdésre, hogy létezik-e közös közép-európai kulturális örökség, Orosz Örs határozott igennel válaszolt. Úgy fogalmazott, hogy nincs még egy olyan nemzet, amely kulturálisan olyan közel állna a magyarokhoz, mint a szlovákok. Bár a nyelvi akadály leküzdhetetlen, a hagyományok, a történelmi emlékek és a társadalmi szokások sok tekintetben közösek. Ezt bizonyítják azok a közös örökségvédelmi projektek is, amelyeket magyar és szlovák civil szervezetek együtt valósítanak meg. Elmondta, hogy egy szlovák partnerrel közösen megvásárolt reneszánsz várkastély felújításán is együtt dolgoznak, és ma már nem az számít, ki milyen nemzetiségű, hanem az, hogyan lehet közösen megmenteni az örökséget.
Nemcsak pénzt adnak a nemzetközi projektek
Gyurcsán Judit hangsúlyozta, hogy az uniós együttműködések legnagyobb értéke nem kizárólag a támogatási forrás. A nemzetközi projektek során olyan partnerségek és kapcsolatok épülnek ki, amelyekből minden résztvevő tanulhat. Egy olasz, horvát vagy szlovén partner egészen más tapasztalatokat hoz, amelyek később más kezdeményezésekben is hasznosulnak.
Batthyány-Schmidt Margit hozzátette, hogy alapítványuk Horvátországgal, Szlovéniával, Ausztriával, Romániával és Szlovákiával is együtt dolgozik, hiszen a történelmi Batthyány-örökség természeténél fogva több országot köt össze.
A fiatalokat ott kell megszólítani, ahol jelen vannak
A beszélgetés végén a digitalizáció és a fiatal generáció megszólítása került előtérbe. Batthyány-Schmidt Margit szerint a hagyományos múzeumi bemutatás önmagában már nem elegendő. A fiatalokat olyan formában kell megszólítani, amely közel áll hozzájuk – digitális tartalmakkal, rövid videókkal, közösségi médiával és interaktív élményekkel. A Batthyány Alapítvány ezért történelmi kisfilmversenyeket szervez középiskolásoknak, ahol a diákok maguk dolgozzák fel történelmi témákat. A tapasztalatok szerint így sokkal könnyebben kapcsolódnak saját múltjukhoz.
Orosz Örs szerint ugyanilyen fontos a digitális örökségvédelem is. Számos olyan ipari vagy épített emlék található a Felvidéken, amelyek fizikailag nehezen látogathatók, de digitális tartalmakkal széles közönség számára is bemutathatók.
Az örökség csak közösséggel maradhat fenn
A panel résztvevői egyetértettek abban, hogy a kulturális örökség megőrzése nem kizárólag az állam vagy az Európai Unió feladata. A legfontosabb szereplők maguk a közösségek. Ha egy műemlék, kastély vagy történelmi helyszín mögött élő közösség áll, akkor az örökség nem csupán fennmarad, hanem új tartalommal is megtelik. Ahogy a beszélgetés végkövetkeztetése is megfogalmazta: a kulturális örökség nem pusztán a múlt emléke, hanem olyan közös érték, amelyre jövőt lehet építeni – helyi, felvidéki, közép-európai és európai szinten egyaránt.
Máté Gyöngyi/Felvidék.ma
