Ma, augusztus 22-én a kassai összvárosi önkormányzatnak hosszú napja lesz, ugyanis 81 tételt kell megtárgyalnia. Bizonyára lesz olyan, mely fölött rövid idő alatt napirendre térnek, de nyilván akad majd hosszadalmasabb tárgyalást igénylő feladat is. Minket most a 42. programpont érdekel, mely szerint Rasztiszláv fejedelem szobrát kívánják elhelyezni a róla elnevezett utcában. Megjegyzésként – mint számos más megtárgyalandó aznapi esetnél -, feltüntették, hogy „különleges megfontolás okán igénylendő bérlet.”
No, ezt a megjegyzést többször is elolvastam, de nem lettem tőle okosabb. Felhívtam egyik jogász ismerősömet, aki elmagyarázta, hogy ez egyrészt a szobor számára szükséges terület bérletét jelenti, másrészt azt, hogy a szoborra nem írnak ki pályázatot. Hát bevallom, ez az értelmezés rémálmaimban sem jutna eszembe!
Az ügy hátterében, információim szerint, a Matica slovenská áll, mely már több emléktáblát és szobrot kezdeményezett. A Moyzes utcán – az egykori Rákóczi körúton – Štefan Moyzes püspök mellszobra áll, aki a szabadságharc után lett besztercebányai püspök. Alapítója és első elnöke volt a Matica slovenskának. Sok helyütt élt és működött: Nagyszombatban, Bozókon, Esztergomban, Pestbudán, Zágrábban, Szentendrén, Tölgyesen… Josip Jellačić horvát bán bizalmasa volt… Kassához viszont semmi köze. Most tehát „kapunk” egy újabb szobrot, melynek nincs keresnivalója ebben a városban. A Rasztiszláv utca, mely a Moyzes utca folytatása, egykor a Kórház utca nevet viselte. Valóban klinikai eset.
Bocskai István számára nincs hely, azért áll mellszobra türelmesen a református parókia udvarán hosszú évek óta. I. Károlynak, Nagy Lajosnak és Mátyásnak csak a főszékesegyházon van szobra. Bethlen Gábornak, I. Rákóczi Györgynek és Thököly Imrének semmilyen emléke sincs a városban, mintha ők nem formálták volna Kassa történelmét. Kazinczy, Baróti Szabó és Batsányi sem érdemel szobrot, ahogy Déryné sem, hogy legalább egy nőt is említsünk. Ám egyeseknek olyan személy szobra hiányzik, aki ezen a területen bizonyosan sohasem járt. Štefániknak is volt egykor szobra Kassán, 1968-ban és a rendszerváltás után akadtak, akik újra szerették volna felállítani, ám végül ebből nem lett semmi. Neki sem volt sok köze városunkhoz, meg sem fordult itt.
Amikor a református gyülekezet kérvényezte, hogy a templomuk előtti területet ismét Kálvin térnek hívják, akkor ezt azzal az indokkal utasították el, hogy Kálvin Jánosnak semmi köze Kassához. Pedig van, bár áttételesen, mert az erdélyi fejedelmek az ő eszméire alapozva fogtak fegyvert a királyi önkény ellen. De Rasztiszláv többszörösen is halott. Nem üzen nekünk semmit, az életpályája sem.
Rasztiszláv, akit a források zömmel Rasticnak írtak, tehetséges uralkodó volt. 846 és 870 között irányította országát. Ő hívta meg Cirillt és Metódot. Csakhogy az a terület zömmel a Dunától délre helyezkedett el. Önállóságra törekedett, ám végül Karlmann kezére került. Halálra ítélték, de Német Lajos kegyelemből halálbüntetés helyett megvakíttatta és kolostorba záratta. Ott halt meg. Egy olyan államalakulat élén állt, melynek területe messze esett Kassától.
Ebből a vázlatos áttekintésből is látható, hogy milyen „szoros kötelékek” fűzték a fejedelmet Kassához. Alig várjuk, hogy ott szobrozzon valahol. Biztosan szorítanak neki helyet, hiszen ez az utca három kilométer hosszú.
