Évszázadokon keresztül az volt a szokás, hogy az újonnan megválasztott pápát hármas koronával megkoronázták. I. János Pál szakított ezzel a hagyománnyal. Helyette a főpásztori székbe való beiktatással kezdte meg pápai működését.
Jézus sem azzal kezdte messiási működését, hogy elutazott Rómába Augustus császártól koronát kérni. Heródestől sem kért Negyedes Fejedelmi címet. De azért nyilvános működése előtt az ünnepélyes beiktatásról nem mondott le. A Jordán partján a külső körülmények ugyan szerények voltak, mégis részt vett benne az ég és a föld, jelen volt rajta Izrael népe és a teljes Szentháromság.
A mai liturgia külön ünnepet szentel urunk megkeresztelkedésének emlékére. Az ünnep tárgya: Jézus beiktatása messiási hivatásába. Többfelvonásos dráma játszódik le szemünk előtt.
Előjáték
Az előjátékhoz a forgatókönyvet évszázadokkal korábban már a próféta előre összeállította. Felsorolta előre a Megváltó tulajdonságait, hogy amikor eljön, mindenki felismerje.
Előre rámutatott szelídségére. Kijelentette róla: nem fog hangoskodni, az utcákon nem hallják szavát, a megroppant nádat nem töri össze, a füstölgő mécsbelet nem oltja ki. Amikor eljött Jézus, nem volt nehéz benne felismerni: Ő az, akire vártak.
Dicsérte engedelmességét. „Isten szolgájának” nevezte, aki nem saját elképzelését, módszerét akarja ráerőltetni az Atyára, hanem készségesen vállalja a megváltásnak azt a módját, amit az Atya meghatározott számára. Ez is stimmelt Jézusban.
Elárulta róla a Szentlélekkel való betöltekezést. Isten Lelkének irányításával hajtja végre üdvözítő küldetését. „Kiárasztom rá Lelkemet”, ígéri meg a Messiás számára Isten a próféta ajkán keresztül. – Ez mindjárt a Jordán partján be is teljesedett.
Közli: kivívja működésével Isten legmagasabb tetszését. Előre kijelenti Róla: „Ő lesz az én választottam, akiben nekem kedvem telik.” Igaz, évszázadokig kellett várnia az Atyának, amíg végül a Jordán partján mennydörgéshez hasonló módon kicsattanhatott belőle az elismerés.
Ilyen forgatókönyv ismeretében egyáltalán nem volt nehéz felismerni Jézusban azt, akinek el kell jönnie.
A felvonások
Jézus megkeresztelkedésekor történelmi valósággá vált, ami addig csak várt ígéret volt. A Jordán folyóban történt vízbemerítés után az Úr azonnal feljött a vízből és megtörtént az Üdvözítő hivatalos beiktatása messiási küldetése teljesítésébe. Máté négy felvonásos drámában mutatja be az ünnepélyes beiktatást. Mindegyikkel a Messiásnak fontos tulajdonságát akarja kihangsúlyozni.
Keresztelő Jánossal való vitájában Jézus bűntelenségét.
Addig János soha senkit vissza nem utasított az alámerítéstől. Hiszen az a bűnösség elismerését és a megtisztulás vágyát fejezte ki. Még a kapzsi vámosokat, az erőszakos katonákat és az öntelt farizeusokat is megkeresztelte. Jézusnál azonban megtorpant. Tudja, hogy bűntelen, makulátlan, szent. Ezért azt kéri, Jézus keresztelje meg őt.
A bűntelenségben nem tudjuk követni Jézust. De ha mi méltó tanítványai akarunk lenni, ha az apostoli, missziós életre vállalkozunk, lelkileg tisztuljunk meg a bűnbánatban. Enélkül hiteltelen lenne minden szavunk.
A Jánossal való párbeszédből kitűnik Jézus engedelmessége is.
Az Úr azt mondja Jánosnak: „Teljesítenünk kell, ami igazságos.” Az ószövetségi nyelvben „igazember”-nek nevezték azt a személyt, aki teljesíti Isten akaratát. Az Úr itt élete programját, jelszavát úgy fogalmazta meg: az én feladatom, hogy mindenben teljesítsem az Atya akaratát.
Figyeljünk fel Jézus kijelentésében a nyelvtani többes számra: „teljesítenünk kell”. Ezzel világosan utal arra, hogy munkatársaitól is elvárja, hogy az apostoli életben Isten terveit valósítsák meg, ne egyéni elképzeléseiket.
A „menny megnyílása” Jézus „hídépítő” hivatását hangsúlyozza.
A keresztelkedés után Jézus teofániában – istenjelenésben részesült. Szentírási nyelven: „megnyílt az ég”. Az eredeti bűn következtében „bezárult az ég”. A messiási korszak nagy ajándéka éppen az lesz, hogy megnyílik az ég. Jézuson keresztül ismét szabad utunk nyílik az Istenhez, belépőjegyet kapunk a mennyek országába.
Odafönt vár ránk a mennyei örökség. Csak el ne tékozoljuk az örök életbe való belépési lehetőségünket.
„A Szentlélek leszállása” jelenti, hogy Jézussal új korszak köszöntött ránk.
A Szentlélek megjelenése mindig valami egészen új dolog megjelenésére vonatkozik. A teremtés történetében olvassuk, hogy amikor a föld puszta és üres volt (tohu va bohu), Isten Lelke ott lebegett az ősvizek felett. A rendetlenségből rendet, a káoszból kozmoszt, az élettelenből élőt varázsolt. A Jordánnál galamb képében leszálló Szentlélek is azt igazolja: most valami egészen új korszak kezdődik: a megváltás időszaka.
A mi keresztelésünk is azt a nagy újdonságot, belső változást jelenti, hogy Isten teremtményéből Isten gyermekévé, bűnösből megigazulttá, pogányból kereszténnyé válunk.
Az Atya szavából Jézus istenségének leghitelesebb igazolása tűnik ki.
Az Atya hangja mint a mennydörgés robaja, mint roppant hegyek közt megcsendülő visszhang hitelesíti, hogy a Jordánban megkeresztelkedő názáreti ács: a Fiú, vagyis a Szentháromság második személye, aki egylényegű Jahvéval.
Számunkra az igazán boldogító tudat, hogy a keresztség által mi Isten fogadott gyermekeivé lettünk, Jézus testvéreivé, a mennyország jövőbeli birtokosaivá.
Minden mozzanat Urunk megkeresztelkedésében, minden felvonás a drámában csodálatos nyitány a Messiás számára. Megadja neki a kezdő sebességet a megváltó munkához, melynek megkezdésére 12 éves kora óta oly türelmetlenül várt. Az emberiségnek pedig a legnagyobb örömhír, mert ütött az üdvösség órája. – Jézus beiktatása után elindul Betániából pénz, fegyver és emberi biztosítékok nélkül a világ meghódítására és olyan barázdát vág a történelembe, amelyet azóta sem lehetett kitörölni. Példát ad nekünk is missziós hivatásunkhoz. Bárcsak minket is kísérne az Atya szava: „Ez az én szeretett fiam, akiben nekem kedvem telik!” Ámen.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
