Sok változás történt a Magyar Koalíció Pártjának életében az idei évben. A parlamenti frakció viszonylag nehéz tavaszi ülésszakon van túl, kemény harcot vívott a tankönyvek nyelvhasználatáért, kampányolt az államfőválasztásokon, az európai parlamenti választáson, miközben saját belső ellenzékével is folyamatosan birkóznia kellett. Erről végül kiderült, hogy az elégedetlenkedők nem az együttmaradás lehetőségét keresték, hanem ürügyet arra, hogy kilépjenek a pártból. Öt fővel szegényebb lett a frakció olyan időszakban, amikor a magyar kisebbség nyelvhasználati jogait megnyirbáló törvénymódosításra került sor a parlamentben. Most is dúlnak a nacionalista indulatok. Ilyen rajtvonalról nekifutni az ősznek és a jövő évnek, bizonyára nem egyszerű.
Választásokra készül az ország. Egy időpont már ismert. November 14-én tartják a megyei választások első fordulóját Szlovákiában. Nem gondolja, hogy sok időt vesztegetett el az MKP arra, hogy megtartsa a távozni akaró, volt csúcspolitikusait, ahelyett, hogy megfogalmazta volna stratégiai programját, s mára már egyértelművé tegye választóinak, milyen célokat követ?
– Jócskán volt munkánk az elmúlt fél évben. Három nagyon fontos választáson estünk át. Tisztátalan manipulációk miatt lemondásra kényszerült Dunaszerdahely MKP-és polgármestere, Pázmány Péter, de azt kell mondanom: a város lakói impozáns választ adtak a történtekre. Hájos Zoltán, pártunk jelöltje nagyobb fölénnyel nyert a versenyben, mint elődje. Ugyancsak jól szerepelt a magyarság a köztársaságielnök-választáson. Azt gondolom, az MKP stratégiai szempontból most sokkal jobban döntött, amikor Iveta Radičová mellett kötelezte el magát, mint öt évvel korábban. Az európai választási kampányunk is jól sikerült. Más volt, mint korábban, de emberségességével megszólította a választókat, s ha a párton belüli feszültségek nem lettek volna, talán nemcsak a korábbi eredményt tudtuk volna hozni, hanem jobbat is. Tudatosítom, hogy az ősz sem lesz egyszerű. Úgy kell készülnünk a megyei választásokra, hogy közben eggyel több versenytársunk lesz, amelyről egyelőre nem sokat tudunk. Ezekben a hetekben a képviselőjelöltek kiválasztása folyik, szeptemberben véglegesítik a listákat a járási konferenciák. Komoly feladat a legjobb, legmegfelelőbb jelöltek kiválasztása, mert az eddiginél is nagyobb lesz a konkurencia és küzdelem.
A személyekhez azonban program is kell.
– A párt programja 98 százalékban már hónapok óta készen van. Körülbelül egy évig folyt róla a társadalmi vita, a párton belüli szervek, szakmai tanácsok, de párton kívüliek is véleményt mondtak róla, javaslatokat fűztek hozzá. Ezeket megvitattuk, beledolgoztuk az anyagba. Demokratikus párt vagyunk, ennek megfelelően dolgozunk. Akik azt kifogásolják, hogy még nem hagytuk jóvá a programot, azoknak a válaszom: a párt alapszabálya szerint járunk el. Programot csak az országos kongresszus fogadhat el. Az utolsó 2007-ben volt, s mivel kétévenként kell kongresszust tartani, az októberre tervezett tanácskozás fogja meghozni a döntést. A párt elnöksége szeptemberben véglegesíti a szövegét, de úgy gondolom, egy modern, előre mutató dokumentum fog születni.
Más lesz a hangneme, mint az előzőknek? Mit kell érteni azon, hogy előre mutató dokumentumot készítenek?
– A program legfőbb ambíciója, hogy jövőképet adjon a szlovákiai magyaroknak. Tehát a gondolkozási horizontja nem egy négyéves ciklus, mint egy választási programé, hanem egy tizenöt-húszéves időszakot ölel fel. Nehéz lesz néhány mondatba belesűríteni most az elképzeléseinket, de kísérletet teszek a legfontosabbakra. A kiindulópont, hogy a szlovákiai magyarságnak egy életképes közösséggé kell válnia. Ennek érdekében hármas kötődését is fel kell hogy vállalja. Tehát azt, hogy mi a magyar nemzet szerves része vagyunk, ugyanolyan magyarok vagyunk, mint Budapest vagy Pécs bármely polgára, párhuzamosan Szlovákia törvénytisztelő állampolgárai vagyunk, nem kérdőjelezzük meg kötelességeinket, integrálódunk, de nem asszimilálódunk. Mi a mozaik-társadalom filozófiáját valljuk, tehát hogy mi egy önálló egységként vagyunk a szlovákiai társadalom alkotórészei. És van egy harmadik kötődésünk is: az európai identitás, amely egyre inkább erősödni fog a jövőben. Nekünk, magyaroknak ezt a múlt és a magyarság európai fejlődésének szempontjából is nagyon fontos tudatosítani. Ahhoz, hogy mi a nyertesek oldalán állhassunk a XXI. században, nagyon fontos, hogy a belső tartásunkat, önbecsülésünket, belső szervezettségünket megtartsuk és bővítsük. Ez mentális, egyben szervezeti-szervezettségi kérdés is. Programunkban is hangsúlyozzuk, hogy a párt nem cél, hanem eszköz, tehát a szlovákiai magyar közösség jövője, kiteljesedése, a szlovákiai magyar közösség esélyei növelésének politikai eszköze, elősegítője, hogy betagozódhassunk az európai integrációs folyamatokba és az európai fejlődési trendekbe. Hangsúlyozni szeretném, a fő cél elérésének a párt hatékony eszköze, de csak az egyik eszköze. Szükség van a civil társadalom minden egyes alkotórészére is, az ő együttműködésükre. Céljaink eléréséhez meg kell szereznünk azokat a döntési formákat is, amelyekkel még nem bírunk, a meglévőket pedig ki kell teljesíteni. Gondolok itt az önkormányzatiság kiteljesítésére, főleg az oktatásügy, a kultúra terén, a nyelvnyelvhasználati jogok bővítésére, illetve a helyi és regionális önkormányzati formák bővítésére és megerősítésére. Ezek azok a pillérek, amelyeket erősítenünk kell. Nemcsak a párt stratégiai programjában, s ezért ezek az elemek meg fognak jelenni az MKP választási programjában is. Úgy gondolom, hogy azt a tendenciát, ami itt, Szlovákiában most épp az ellenkező irányba fordult, meg kell próbálni más irányba terelni. Számunkra a stratégiai elvekből nagyon fontos taktikai konklúzió adódik: jövőre a Magyar Koalíció Pártjának mindent meg kell tennie azért, hogy a jelenleginél elfogadhatóbb kormánykoalíció jöjjön létre Szlovákiában, ehhez pedig meg kell tartanunk választóink bizal
mát és a párt kondícióját is
Azt mondta az imént hogy a párt csak az egyik eszköze annak, hogy élet képes, teljes életet élő közösség legyen a szlovákiai magyarság. A stratégia célok megvalósítása érdekében azonban tudományosan megalapozott szakmunkákra is szükség lenne. Olyanokra, amilyeneket például a románia magyarság tett le az asztalra az autonómiaformákról.
– Tisztában vagyunk ezzel. Az MKP is hozott létre olyan szakmai csoportokat, amelyekben a társadalmi élet különböző területein elképzelhető megoldási javaslatokat vetettek papírra, s a munkában párton kívüli szakemberek is szép számban részt vettek. Készültek tanulmányok tudományos műhelyekben is a felkérésünkre. A nyár folyamán ezeket megszerkesztjük, és egy kötetben kiadjuk. Ez a párt stratégiai programjának mellékletét képezheti. A tanulmányok ugyanis tartalmazzák a konkrét megvalósítási folyamatot, párhuzamosan értelmezik mindazt, amit a nagyjából 25 oldalas programnyilatkozat tömören megfogalmaz. És azzal is egyetértek, hogy a szlovákiai magyarság jövője nem lehet csupán a párt ügye. Szükség van a civil és a tudományos szféra meglátásaira is. Számítunk rájuk a jövőben is.
Arra nem gondoltak, hogy ideje lenne a Magyar Koalíció Pártja mögé egy hivatásos szakmai intézetet állítani, amelynek olyan jogi-szakmai ismeretei vannak, amilyeneket minden új helyzetben gyorsan, rugalmasan lehet kamatoztatni?
– 2007 óta van ilyen elképzelésünk. Egyrészt a parlamenti képviselők asszisztenseit szeretnénk úgy összeválogatni, hogy építeni lehessen rájuk, másrészt: vannak fiatal, jól képzett szakemberek is a párt látókörében, tehát a 2010-es választások után mindenképpen megkezdődik az ilyen jellegű munka is. Hátráltatta ennek a megszervezését a párton belüli feszültségek kezelése, de ennek
most már vége van. Inkább azt kell átgondolnunk, hogy az új helyzet, az új párt megjelenése milyen új szakmai kihívásokkal szembesíti a Magyar Koalíció Pártját.
A jelenlegi kiéleződött politikai helyzetben, a magyar-szlovák viszony feszültségei kapcsán újra alakult egy civil fórum, a Szlovákiai Magyar Kerekasztal. Először január végén hallatta hangját, az államnyelvtörvény szigorítása kapcsán pedig a közelmúltban többször is. Rájuk mennyire számítanak, kapcsolatban állnak?
– Igen is meg nem is. Hivatalosan nem egyeztettünk. De szükség van rá, hogy mindenki a maga területén megtegye, amit fontosnak tart. Huszonhat éves politikai-közéleti szereplésem során sok mindent megtapasztaltam. Azt is, hogy hajlamosak vagyunk a szalmaláng-cselekvésre. Többször, többféle felállásban alakítottunk már értelmiségi fórumokat, de eddig még mind elhalt. Volt néhány jó ötlet és javaslat, de a megvalósításig soha nem jutottunk el. És a civil fórumaink soha nem képviseltek olyan hálózatot, amely szükség esetén képes lett volna mozgósítani, megszervezni a szlovákiai magyarságot. Ha ezt az időnkénti fellángolást most felváltaná egy következetes munka, a javunkra válna. Erre törekszik és fog törekedni az MKP a politikában, és erre számít a civil szféra tevékenysége során is.
(Gyurkovits Róza interjúja a Szabad Újság e heti számában)
