A Jézussal kapcsolatos történetet olyan keresztény házakban őrizték, amelyek Jézus barátainak és követőinek tulajdonában voltak, egymással állandóan kapcsolatban álltak és kicserélték mindazt, amit Jézusról tudni lehetett. A süketnéma meggyógyítása is ilyen közvetítéssel jutott az evangélistához. Ezért merülhet föl, hogy az evangélista adta meg a helyszínt a „tíz város vidéke” de nem említi az evangélista, hogy pogány betegről lenne szó. A bevezető mondat „visznek hozzá egy beteget” jelen időben van, és nem múlt időben, amely logikus lenne. Csak a 33. versből derül ki, hogy a gyógyítás nyílt utcán vagy téren történt egy tömeg jelenlétében. Ebben az összefüggésben logikátlannak tűnik a 36.v-ben lévő titoktartási parancsra való utalás. Ha a tömeg látta a gyógyulást és a végén még meg is döbben, akkor azt lehetetlen eltitkolni.
Inkább arra gondolhatunk, hogy az evangélista szerkeszti így a történetet, hogy eddig a betegség némította el a beteg nyelvét, most a gyógyítása után Jézus parancsol hallgatást neki. Ezzel a szerkesztéssel keretbe foglalja az elbeszélést.
Jézus gyógyításai legtöbb esetben eszköztelenek. Nem csinál semmit, csak megparancsolja a gyógyulást és a beteg érintése nélkül is megtörténik. Itt Jézus leginkább a hellén gyógyítókra hasonlít, amikor úját a fülébe dugja és nyállal gyógyítja a szemét.(34.v.) Maga Vespasianus császár is végzett így gyógyítást a krónikák szerint, mert a nyálnak rontás űző erőt tulajdonítottak. A szövegbe maradt „effeta” arám vagy héber „nyílj meg” szó, az első görög olvasókra mágikus varázsszövegként hatott. Számunkra inkább csak az elbeszélés szemita eredetét bizonyítja.
A csoda híre a hallgatási parancs ellenére is terjedni kezd. Talán még jobban is, mintha szabadon lehetett volna róla beszélni. A leggyorsabban mindig a suttogó propaganda terjed. A tömeg felszabadult deklarációja elsorolja azokat a jótetteket, amelyet köztudottan a messiás fog véghezvinni. A „süketeket hallókká teszi a némákat beszélőkké.” (34.v.).
Jézus ismét a pogányok vidékén jár, gyógyít és tanít. Így praktikus módon bizonyítja, hogy üzenet a pogányoknak is szól. Ez Márk közössége számára is fontos adalék volt. Másrészt a gyógyításnak szimbolikus jellege is van, Jézust övéi nem hallgatják meg, tanítása süket fülekre talál. A pogányok viszont meggyógyulnak és a süketek és a némák megnyílnak és hirdetik messiási dicsőségét.
Ma sokat beszélnek arról, hogy azok, akikért imádkoznak azok nagyobb százalékban gyógyulnak. Arról is beszélnek, hogy a lelkileg rendben lévő emberek a csapásokat jobban tűrik el. De a lelki gyógyulásokat nehezebb bizonyítani. Az emberek csodás gyógyulásokról beszélnek ma Lourdes-ban és más kegyhelyeken is. Mások ima meghallgatásukról beszélnek. Különösen a halálos betegségben levő emberek a rákos betegek szoktak foggal és körömmel a csodába kapaszkodni. Ne feledjük el Jézus meggyógyított néhány betegséget, de magát a betegséget nem tüntette el az életünkből. Erre a tudomány sem volt mindeddig képes. A beteg emberek a szenvedést és a betegséget vagy elfogadják, vagy tiltakozva elszenvedik. A mai társadalom sz0vesen száműzi az életéből a betegeket a kórházak és a kórtermek falai közé. A nagy humanista orvos Albert Schweitzer azt írta: „Aki súlyos betegségből orvosi kezelés révén gyógyult meg, annak magának is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a szükséget szenvedők segítséget kapjanak.”
A beteggel mindig együtt érzett Jézus, mi sem tagadhatjuk meg a segítő együttérzésünket tőlük. A világban csak akkor járunk nyitott szemmel, ha a beteg és a szenvedő embert is meglátjuk. Ekkor nyíltunk meg Isten felé.
Felvidék Ma, VP-Dr. Benyik György
