Kedves Balassa Zoltán ! Mint rendszeres olvasója a „felvidék.ma” hírportálnak (többek között), de ugyanakkor göteborgi lakos, és erdélyi, kolozsvári születésűként nem hagyhatom szó nélkül az ön által kifejtett véleményt a svédországi magyarsággal kapcsolatban.
Szeretném megtudni, hogy kedves svédországi ismerősétől hallottakon kívül milyen kutatómunkát is végzett, információ szerzést hajtott végre mielőtt ezt a sajnálatos újságcikket megjelentette. Szeretném felvilágosítani Önt és kedves svédországi ismerősét is arról, hogy igencsak hiányos információkkal rendelkeznek. Svédországban (beleértve Göteborgot is) igenis létezik magyar anyanyelvi oktatás, létezik magyar óvoda, magyar kulturális élet, anyanyelvi táborok (amin még felvidéki meghívottaink is részt szoktak venni), vannak ifjúsági táborok, mind református, mind katolikus egyházi élet, egyéb magyar rendezvények (mint például a göteborgi magyar hét) és egyebek.
Mielőtt a svédországi magyarságot kritizálná, és kétségbe vonná az anyanyelvhez való kötődésüket, illetve hogy hogyan ápolják anyanyelvüket (amiben különösen kiemeli az Erdélyből kivándorlókat) én Ön helyében más kérdéseken töprengenék el elsősorban. Mint például, hogy hogyan is lehet az, hogy egy Komáromban meghirdetett „anyanyelv szabad használatáért” tüntetésen csupán 300-400 résztvevő jelenik meg. Hangsúlyozom, hogy 300-400 ember vesz részt egy több mint félmilliós, egy tömbben élő magyar ajkú lakosból, ahol a tét valójában az anyanyelv szabad használatának a megvédése?!
Csak 300-400 embert érdekelne a magyar nyelv szabad használata a Felvidéken? Nem egy több tízezres tömegnek kellett volna részt vennie egy ilyen tüntetésen? Nos, hát lenne min elgondolkozni, és előbb a saját portánkon rendet teremteni, mielőtt másokat kritizálnánk, és tennénk szemrehányásokat !
Tisztelettel
László Edward
Göteborg 2010.02.25
