A kassai MaJel központban leplezte le Kukoricás József és Puss Sándor SJ Bartolomé Esteban Murillo Madonna-festményének másolatát. A családi tulajdonba tartozó képet Staudt Mihály restaurátor mutatta be a Rovás Akadémia által szervezett kiállításmegnyitón.
A legősibb szoptató Madonna-festmények egy római katakombában maradtak fenn. Az első meglévő ikon is egy kis római kolostorban, Monte Mario-n található. Egyes források szerint 150-ből, mások szerint az 5. századból származik. A gyermekét szoptató anya ábrázolását manapság sokan szenzációként élik meg, pedig a művészettörténetben nagyon elterjedt motívumról van szó. A spanyol, olasz, német festészeten túl a görög, illetve keleti világ ikonográfiájában is vannak ilyen ábrázolások.
Az arany szín vagy háttér a mennyei Jeruzsálemet, az ígéretet jelképezi, a világoskék a Szűz Mária ikonográfiai színe. Ezek minden európai ábrázolásnál jelen vannak. Nagyon kevés Madonna-festmény maradt fenn az első évezred Bizáncából az ikonoklazmus, avagy a képrombolás miatt. Ezeket az alkotásokat merev kánon jellemzi, mint a ravennai mozaikképeket. A 16. században a tridenti zsinat rendelete alapján megpróbálták eltüntetni az erotikára utaló vallásos jellegű festményeket, illetve lefestették a fedetlen intim testrészeket. A Sixtus-kápolnában is „felöltöztették” a pucér embereket, az angyalkákat.
Puss Sándor atya és Staudt Mihály restaurátor jelenlétében nyitja meg Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója a kiállítást (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
A Magyar Jelenlét Házában annak a spanyol barokk festménynek a másolatát mutatták be, melyre Puss Sándor jezsuita szerzetes egyéves kassai szolgálata során talált rá egy helyi antikváriumban. A Bartolomé Esteban Murillo keze nyomán született eredeti példány Rómában található, és az atya elmondása szerint laikus szemmel aligha vehető észre különbség a két festmény között. A Madonna gyermekével című festmény másolata a 19. századra tehető. Szerzője ismeretlen, eddig nem sikerült kideríteni. A kép Olaszországból Magyarországra került. Egyes állítások szerint Szinyei Merse Pál ajándékozta a püspökségnek, mely az Eperjes közelében található kastélyból származhatott.
1927-ben görögkatolikus püspökké szentelték G. Nyárady Gojdics Pál Pétert (1888-1960). Eperjesre kerülve a püspök atya úgy érezte, hogy a kép túl provokatív, erotikus. Ezért valamikor a 30-as években a titkárának ajándékozta, több éven keresztül az ő tulajdonában volt. 1952-ben, amikor a püspök atyát a titkárával együtt elítélték és bebörtönözték, a képet, hogy megmentse, a fiának adta. Miután a fia távozott Szlovákiából, a festményt a méreteire való tekintettel nem vitte magával, beadta egy kassai antikváriumba, miután restauráltatta. Mindez 10-15 évvel ezelőtt történhetett – mesélte a kép történetét Puss Sándor, melynek részleteiről az antikvárium jelenlegi tulajdonosától értesült.
Puss Sándor jezsuita szerzetes a festmény történetéről és annak megtalálásáról beszél (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
A 19. századi másolóművészet gyönyörű példája
Bartolomé Esteban Murillo 1617-ben született, bár a lexikonok tévesen 1618-at írnak. A spanyol művészetek egy nagyon gazdag időszakában alkotott. Általában a Madonnát ábrázoló képek egyik jellegzetessége volt, hogy sem az anya, sem pedig a gyermek nem nézett ki a képből, csak egymással foglalkoztak, ennek felelt meg kicsit rejtett, őszinte arckifejezésük is. Murillo ezt a képet úgy festette, hogy a kép előtt bármely szögben megálló, vagy imádkozó emberre néz a Madonna, de ez a külvilággal való kapcsolat nem számít zavaró tényezőnek. Ez elmondható a Kassán kiállított másolatról is, mely egyike Murillo Cigány Madonnája közel nyolcvan másolatának.
Staudt Mihály, a Pozsonyi Városi Galéria egykori restaurátora és a Pozsonyi Iparművészeti Középiskola nyugalmazott tanára mutatott rá aprólékos elemzésében a másolatra utaló jelekre. „A kép több viszonylatban is bizonyítja, hogy másolat. A 17. században vastag, durva vászonra festettek, ez a kép pedig egy 19. század első felében használatos vékony anyagra készült. A barokk képek színrétege nagyon vastag. Megközelítőleg egy háromnegyed éves munkáról lehet szó. Árulkodó jel, hogy a festmény felülete nagyon finom, szinte fénykép simaságú.
Beszégetés a MaJel ArtCaffe-ban (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Az édesanyán bár nem antik ruházat van, de nem is egy korabeli parasztlány öltözetére emlékeztető megfelelő darab. Ettől még autentikusabb hatást kelt. Egy családias, nagyon meleg hangulatú képtípus a bizánci merev, szigorú ábrázolás mellett. A képkeretet korai barokk, késő reneszánsz ornamentika díszíti” – hangzott a restaurátor előadásában.
A Madonna és gyermeke című festményt november 28-ig lehet megtekinteni a Magyar Jelenlét Házában Kassán.
