Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én, Pozsonyban a Belügyi Megbízotti Hivatal épületének koncerttermében, Szlovákia magyarlakta területéről mintegy 300 személy, meghívott jelenlétével megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnöke Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnöke Kugler János, második alelnöke Egri Viktor író, központi titkára Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnöke Fábry Zoltán antifasiszta író lett, az ősz folyamán csatlakozott hozzájuk Pathó Károly szervezőtitkárnak.
Az együttes országos sikert és elismerést vívott ki a bemutató előadásával, de közben állandóan pénztelenség kísérte. „Annyira nagy volt a dotáció hiány, hogy júniusra és júliusra csak később kaptuk meg a fizetésünket. Ez megoldódott, így az együttes tovább járta az országot. Hatvan egész estét betöltő szabadtéri előadást tartottunk és osztott műsorral további több mint száz kisebb fellépést valósítottunk meg. Felejthetetlen ünneplésben volt részünk, műsorainkat több tízezer ember tekintette meg. Az év végén, majd az 1955-ös év elején már nyilvánvalóvá vált, hogy Lőrincz Gyula szabadulni akar az együttestől, a felesleges tehertől. A felsőbb állami és pártszerveknek azt sugallta, hogy vegyék át ők az együttest vagy olvasszák be a Sľukba. Végül is az történt.” Írja Béres József volt igazgató a NÉPES című könyvben megjelent visszaemlékezésében.
A következőkben idézek a Csemadok elnökének az V. Országos Közgyűlésen elhangzott nyitó beszédéből. A beszédet előzőleg a Csemadok Elnöksége és a pártközpont illetékes osztályai megtárgyalták és azzal egyetértettek. Tehát a Csemadok egész csúcsvezetése elhitte, hogy ez így is lesz. Lássuk a beszédet:
„Pártunk és kormányunk a Csemadok elé azt a célt tűzte ki, hogy tömegmunkát fejtsen ki és széles tömegbázisra fektesse a súlyt a műkedvelő népi együttesek szervezése területén is.” Olvassa, szónokolva Lőrincz elvtárs a Csemadok Elnökségi beszámolót, az OK nyitóbeszédét. Majd folytatja:
”Mi, ezen a téren elsősorban a központ hibájából, nem fektettünk kellő súlyt a műkedvelő együttesek fejlesztésére, ápolására, hanem figyelmünket, segítségünket a hivatásos, főleg reprezentációs célokat szolgáló Csehszlovákiai Magyar Népi Együttesre összpontosítottuk. Január elseje óta ez az együttes már nem tartozik a Csemadok hatáskörébe, hanem a Kulturmegbízott Hivatalhoz, ahol éppen most vannak átszervezés alatt ezek a népi együttesek, mint a Sľuk, mint az ukrán és magyar népi együttesek. Sľuk név alatt egy szlovák népi együttes lesz, mely hívatva lesz az összes etnográfiai területek népdalait, táncait, népi viseletét művészi színvonalon reprodukálni, megőrizni, így a magyar jellegű etnográfiai terület népművészeti hagyományait is./…/Magát az együttest a három együttes legjobbjaiból állítják össze,/…/Így ebben az összetételben a szlovák műsort magyar és ukrán számokkal is kiegészítve az együttes teljesíteni tudja majd a hívatását./…/Együtt élünk, egy a célunk és ennek a testvéri együttélésnek megfelelőbb kifejezője, himnusza lesz a közös népi együttes magas színvonalú művészetével”
Újsághír a 30. évforduló alkalmából. Fotó: Forum Intézet, Somorja.
Február és március hónapokban a SzlÁNE, a Nálepka Kapitány Szlovák Katona Együttes, és az említett Megbízotti Hivatal szakembereiből álló bizottság, Szűcs Béla Csemadok KB elnökségi tag házigazda vezetésével meglátogatta az együttes próbáját, aztán az előadását és a látottak alapján az együttesi gyűlésen közölték, hogy kiket szándékoznak átvenni az általuk képviselt együttesekbe. A Csemadok központot a vezető dolgozói közül senki nem merte, illetve nem volt hajlandó képviselni, így az Elnökség a képviselettel megbízta az éppen egyetemet végzett Szűcs Bélát, akit akkoriban neveztek ki az Alkotó Ifjúság havilap főszerkesztőjének. Fiatal legényként annyira fontoskodva magyarázta az új együttes létrehozásának helyességét, hogy az egyik csinos, heves természetű lánytáncos eléje állt, lehordta mindennek, nemzetárulónak, stb, aztán fizikailag inzultálta (szemközt köpte). Botrány lett belőle, de káros következmény nem, – a hölgy maradt továbbra is a Csemadok alkalmazásában és egy vidéki járási titkárságon szakelőadóként folytatta tovább a munkát.
Az együttes felszámolása után annak tagjai szétszéledtek. Sokan visszatértek eredeti foglalkozásukhoz, – például a Tamás család Bejéről, a Szalóczy házaspár Deákiról jött és odamentek vissza, Béres József igazgató visszament Kassára Csemadok kerületi titkárnak, stb. Többen elfogadták a válogatók ajánlatát és szlovák hivatásos együttesekben helyezkedtek el, így továbbra is új hívatásuknak élhettek. Páran a kulturális élet irányításában vállaltak szakmai irányítói szerepet. Szlovák és ukrán együtteshez, hivatásos táncosnak ment Halász András (Fifi) átképezte magát balettra és nagyon szép életpályát futott be, Halász Andrásné Móricz Ilona, Ondrej Kvočák, Posvancz Rozália, Varró Irén, Nagy Júlia, – a Katona együttestől ment nyugdíjba, Csikós István, Jozef Kvočák, aki később hosszú évekig az Ifjú Szivek tánckarvezető koreográfusa volt, Kasza Ida először hazament, aztán később a Szlovák Népművelési Intézet magyar néptánc-szakelőadója lett, majd onnan szakíróként ment nyugdíjba, Marcin Pál és Spilka Mátyás Kassa környékiek voltak, először hazamentek, aztán beálltak Eperjesen ukrán táncosnak. Énekesnek ment Viczay Pál, aki a későbbi években az igazgató székében váltotta fel Ág Tibort az Ifjú Szivek együttesben, Tóth András, Sesztákné Cséfalvay Katalin a kassai Nemzeti Színház szólóénekes primadonnájaként fejezte be az aktív művészi életét. Sok zenész maradt a különböző együtteseknél és élt a hívatásának. A táncosok és énekesek egy kisebb része később az „Ifjú Szívek” magyar félhívatásos művészegyüttes tagja lett, például Jóba Lajos, aki „egy személyben” táncos, autóbusz sofőr, technikus mindenesként szolgált, Varró Irén pedig táncos, ruhatáros és öltöztetőként végezte a dolgát és álltak helyt mindketten a nyugdíjaztatásukig.
A tánckar csoportképe a 30. évfordulón. Fotó: Takács András levéltárából.
(Nagy esemény volt, amikor 1955 végén Prágában megalakult a világviszonylatban egyedül álló Laterna Magica színházi műsor, amelyben a zenekart kilenc cimbalmos képezte és ebből hárman az egykori Népes cimbalmosai voltak. Csikós István pozsonyi, Mészáros András komáromi és Vontszemű Béla dunaszerdahelyi illetőségű zenészek járták az új együttessel évekig a világot. Egész estés film is készült az együttesről.)
A Népes lényegében még megszűntében is szolgálta a nemzetiségi népi táncmozgalmat, mert a hazakerült tagok bekapcsolódtak falujuk/városuk tánccsoportjának tevékenységébe, hiszen „csak” visszamentek oda, ahonnan elindultak, igaz, tudásban jócskán gazdagodva. Az együttes feloszlatása után hazament és szerepet vállalt a Csemadok helyi szervezete tánccsoportjának munkájában: Kasza Ida és Vozsnyák Erzsébet Tornalján, Noviczky Antónia és Hudák Ilona Kassán, Futó László Deákin, Búra István Léván, Sárközi Elemér Somorján, Zoller Gábor Szepsiben, Jóba Lajos Martoson, Drdos Tibor Diószegen, majd később Deákin. Az általuk vezetett csoportok a mozgalom élvonalához tartoztak és rendszeresen részt vettek a Csemadok Országos Dal- és Táncünnepélyén, tehát az országos seregszemléken.
Sajnos, túlságosan rövid életű volt a hivatásos együttes ahhoz, hogy a magára vállalt feladatot egészében teljesíteni tudta volna. Igazában csak egy nyarat élt meg, mert 1955. március 31-gyel az illetékes Szlovák Kultúrügyi Megbízotti Hivatal – amely időközben átvette a szakmai felügyeletét – adminisztratív úton megszüntette. Ebben is nagyon rafinált volt, – Béres Józseffel íratta alá a felmondó levelet. (Negyvenegy év elmúltával 1996-ban ugyanezt tette az együttes helyett létrehozott félhívatásos ” Ifjú Szívek” Magyar Művészegyüttessel is, de azt két év múlva újra megalapították.)
Bemutatkozás a falu részére, Hodi, a kastély udvarán, 1954. Fotó: Nagy Juci tulajdona.
A Csemadok levéltárából máig sem került elő – ha egyáltalán volt – a Népes feloszlatását elrendelő levél, csak az idézett Lőrincz Gyula országos elnök beszámolója utal rá, de feltételezhető, hogy volt ilyen, mert a Csemadok KB elnöksége 1955. március 21-én tartott ülésén már arról határoz, hogy: „Az Elnökség egyetért azzal, hogyha megkaptuk a Népes ruhatárát, azt előzetes megegyezés után a kerületeknek szétosztjuk”. A Csemadok KB a hívatásos Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttest 1955. január 1-jén szervezett állapotban, teljes, forgalmazható műsorával, további fenntartásra átadta a Szlovák Kultúrügyi Megbízotti Hivatalnak és attól várta a viselettár visszaadását. A megkapott viselettárat és kellékeket aztán szétosztotta a tánccsoportokat, illetve énekkarokat fenntartó Csemadok alapszervezetek között. Sok ruhát és felszerelést elvitt a Csemadok kassai helyi szervezete, mert ott Béres József kerületi együttest szándékozott létrehozni, de amire én emlékszem részesült belőle a Csemadok rimaszombati, deáki, pozsonypüspöki helyi szervezete, meg több további országos színvonalon dolgozó tánccsoport is.
E gondolatsor befejezéseként álljon itt a Csemadok KB Elnöksége 1955. június 18-án tartott ülésének jegyzőkönyvéből egy rövid idézet,…”Az Elnökség megbízza a Titkárságot, hogy adjon Béres József elvtársnak, az együttes volt igazgatójának igazolást, hogy a Népest rendben átadta.”
A titkárság az igazolást kiadta.
(Folytatjuk)
