Habodász István két és fél évvel ezelőtt a legnagyobb szlovák kereskedelmi csatornán tűnt fel, s ekkor szűkebb környezete után a nagyközönség is megismerte. Most a magyar adók egyikének hasonló tehetségkutatójában, a Csillag Születikben bizonyít a komáromi gimnazista, akinek nagy álma, hogy színész lehessen.
A siker pedig most sem maradt el, ahogy 2008 őszén, a „Slovensko má talent” című műsorban, ahol egészen a nyolcadik helyig jutott a Selye János Gimnázium diákja. István szereplése viszont nem a sztárság iránti vágyról szól, hanem színészi ambícióinak kiteljesítéséről. A fiú ugyanis szavalataival már a felvidéki versenyeken is megmutatkozott, ezzel is bizonyítva képességeit. A műsor adatlapján élete legszebb pillanatának éppen a Tompa Mihály országos próza- és versmondó versenyen elért első helyezését tartja.
A szlovák műsorban egyébként először gúnyosan kinevették nyelvtudása miatt, de a közönség után a zsűri is elfogadta. Az RTL Klub műsorában viszont már első szereplésével meggyőzte a bírálókat és a közönséget is. Itt a 18 éves gimnazista Tasnádi István Paravarieté című színművéből adott elő egy részletet, s magabiztosan jutott a további fordulóba.
A verseny kapcsán megkerestük a szimpatikus gimnazista fiút, aki portálunknak nyilatkozva arról is beszélt, mit jelent számára magyarsága.
Habodász István egy jelenség, olvashatjuk különböző médiatermékekben! Én arra volnék kíváncsi, milyennek éli meg önmagát egy tehetséges komáromi tinédzser?
– Érdekesen érintett az a dolog, hogy jelenségként emlegettek. Meglepődtem, nagyon. Nem vallom magam médiasztárnak, sem pedig celebnek. Egyszerű ember vagyok, mint a többi, csak épp egy televíziós műsorban szerepelek, ami segít abban, hogy megmutassam magam. Igyekszem ugyanolyan egyszerű embernek megmaradni, mint amilyen most vagyok. Nagyon közvetlen, vidám, jókedvű, aki szeret élni….
Két és fél évvel ezelőtt váltál ismertté a nagyközönség előtt, amikor a Markíza Televízió tehetségkutatójában szerepeltél. Akkor szlovák nyelven kellett megmutatnod tehetséged, most anyanyelveden adhatsz elő. Nagy a különbség a két műsorban való szereplés között?
– Nagyon nagy a különbség és összehasonlíthatatlan a két műsor. Akkor ugye idegen nyelven, szlovákul kellett verset mondanom, most viszont magyarul, az anyanyelvemen. Sokkal könnyebben közlök dolgokat a nézőkkel, és maga a közeg is jobb. Jó érzés felvidékiként ott lenni. Örülök, hogy megadatott ez a lehetőség…
Több helyen azt olvashatjuk, szeretnél színész lenni. Valóban úgy gondolod, hogy ezek a műsorok segíthetnek a karrieredben, vagy csak a szereplésvágy, a bizonyítani akarás vezet a tehetségkutatókba?
– Ez így igaz, egyik nagy álmom, hogy színész lehessek. Egyrészt a bizonyításvágy is hajt, de elsősorban magamnak szeretnék bizonyítani. Másrészt nem tudom, hogy mennyire segít egy ilyen műsor, véleményem szerint, nagyrészt szerencse kell hozzá. Szeretnék bejutni a főiskolára, és ha felvesznek, és sikeresen elvégzem, akkor valahol elkezdeni játszani…
A mostani szereplésed kapcsán csupa pozitív kritikát hallunk, de nem volt ez így mindig. Az első markízás megjelenésed után elég durván viselkedtek veled a zsűri tagjai. Hogy élted meg akkor, 16 évesen a cseh és szlovák „celebek” beszólásait?
– Nem foglalkoztam vele, hogy mit mondanak. Próbáltam jól viselni, és meglepő módon, 16 évesen elég jól sikerült. Törekedtem arra, hogy akkor abból a szituációból jól kijöjjek, és sikerült. Ez volt a legfontosabb.
Amikor Komáromban rólad beszélnek, úgy érzem, büszkék sikereidre. Mit gondolsz, mivel nyerted el a közönség szimpátiáját?
– Fuhh… Ez nehéz kérdés. Nagyon sokan ismertek azelőtt is Komáromban. Kis város, sok ismerős. Nagyon jólesik, hogy sokan büszkék rám, akik nem, azokkal nem foglalkozom. Úgy érzem, hogy iskolám is támogat, valamint a körülöttem élő színjátszó barátaim, és persze Felvidék. Mindez nagyon jólesik, de hogy mivel nyertem el a szimpátiájukat, azt nem tudom.
Kiválóan adsz elő, ezt már bizonyítottad. Az átérzés, amellyel az egyes irodalmi alkotásokat előadásodban hallgatjuk, valóban magas szintű. Én és olvasóink azonban arra is kíváncsiak volnánk, mit jelent Habodász István számára magyarsága?
– A magyarság számomra a legfontosabb dolog. Nagyon megtisztelő az, hogy magyarnak születtem, és különösen az, hogy felvidéki magyarnak. Szerintem az igazi magyarságtudat itt a Felvidéken tudatosul bennünk, itt értjük meg, mit jelent magyarnak lenni, és persze hasonlóan vannak ezzel a határon túli magyarok másutt is.
A húsvéti ünnepek kellős közepén vagyunk. Mit szokott ilyenkor csinálni a Habodász család?
– Mivel hívő családba születtem, természetesen első a templom, a szentmise, és azon kívül sütés, főzés, előtte takarítás. Tévézünk, meglátogatjuk a nagymamát, és együtt ebédelünk. Persze húsvéthétfőn öntözködni megyünk édesapámmal. Sajnos idén nagypénteken és nagyszombaton Budapesten leszek az élő adás miatt, nem tudom a családommal tölteni a húsvéti ünnepeket, csak a hétfőt.
Köszönöm a beszélgetést. Mit kívánhatunk így végezetül a tehetségkutatóban való sikeres szereplésen kívül?
– Aminek nagyon örülnék, ha sok sikert kívánnának az életben, és nagyon jó egészséget. Ennek örülnék a legjobban.
