Szeptember elseje kapcsán több elemzés is napvilágot látott a szlovák alkotmánnyal kapcsolatban. Magyar szempontból a legtöbben a preambulum nacionalista szövegét kifogásolták legtöbbször, teljes joggal.
Nem jó azonban, ha itt megállnak a megnyilvánulások, ugyanis a preambulum tényleg nacionalista szellemben íródott, de magyar szempontból mégsem ez az alkotmány legkifogásolhatóbb része. A preambulum ugyanis nem jogi normaszöveg: képet ad az alaptörvény szellemiségéről és indíttatásáról, de – eltérően az alkotmány törzsszövegének cikkelyeitől – közvetlen jogi következményei nincsenek.
Az alkotmány elfogadásakor Rózsa Ernő és jómagam voltunk az Együttélés ill. az MKDM vezérszónokai. Egyeztetés után összesen 37 módosító javaslattal éltünk, ebből hármat (jogtechnikai jellegűt) el is fogadtak. Mečiar meg is jegyezte egy későbbi televíziós vitában, nem mondhatjuk, hogy minden javaslatunkat elutasították. Javaslatunk lényegi részét illetően azonban nem volt fogadókészség: nem fogadták el, hogy Szlovákia társadalmát a polgári egyenlőség filozófiája alapján definiáljuk, elutasították a kisebbségi jogok magasabb szintű garanciáját (ami bekerült, az kevesebb, mint a szövetségi alkotmánylevélben volt, s jóval kevesebb az 1968-as alkotmánytörvény tartalmánál is). Nem fogadták el azt sem, hogy Szlovákiát ne keményen centralizált országként definiáljuk, hanem már 1992-ben engedjük meg a regionalizmus elvének hatékony érvényesítését, s a hatalom megosztását is a Nyugat-Európában ismert elvek alapján javasoltuk rögzíteni – sikertelenül.
Ilyen hozzáállás után természetesen nem szavazhattuk meg az alkotmányt. A későbbiekben logikus volt, hogy az EU-ba való belépés előtt változtatni kellett az alaptörvény több cikkelyén.
A kisebbségi jogokat – két bekezdésben – a 34. cikk rögziti. Tételesen felsorol több olyan alkotmányos jogot, amellyel élhetünk. A felsorolás után azonban mindkét esetben hozzáteszi: a részleteket törvény fogja szabályozni.
Az a gondolat például, amely most itt-ott előkerül, hogy jogunk van a minket érintő ügyek intézésében részt venni, tételesen is szerepel a második bekezdés c, pontjában. Az alkotmánybíróság volt elnöke, Milan Čič (aki egyébként az alkotmány egyik szerzője) által kidolgozott vaskos értelmezés szerint „ a részleteket törvény szabályozza” kitétel egy kisebbségi törvény elfogadását jelenti. Ezt én a második Dzurinda-kormány idején személyesen is konzultáltam az alkotmánybiróságon, s az ő szakmai bizottságuk is így értelmezte ezt a kitételt. Ez lenne tehát a logikus, az alkotmányos, az európai és a jogállamhoz méltó: egy olyan társadalomban, ahol a különböző kisebbségekhez tartozók aránya meghaladja a húsz százalékot, érthetetlen, hogy máig nem létezik átfogó kisebbségi törvény. Ez az ország túlszabályozza a kerékpározó bácsik és nénik biciklizését, itt már törvény van a nyúltenyésztéstől kezdve az uborka gépi berakásáig mindenről. Csak épp a minden ötödik polgár identitását garantáló és az azt fejleszteni hivatott intézményrendszert bevezető törvény hiányzik.
Mielőtt bárki rám mutogatna, gyorsan elmondom, hogy két munkacsoporttal két kisebbségi törvényt dolgoztam ki az elmúlt 15 évben. Az első megtalálható Magyarok Szlovákiában című kötetemben is.
Az elfogadást az alábbi probléma teszi bonyolulttá: amíg létezett egységes magyar politikai akarat Szlovákiában (2009 előtt), addig többé-kevésbé konszenzus volt az MKP-ban és az MKDM-Együttélés koalícióban, hogy csak olyan törvényt szabad elfogadni, amely tartalmazza az autonómiaformák (önkormányzatiság) hatékony szintjét. Erre lett volna egy pici esély 2003-ban, ám az általunk (Kvarda József akkori államtitkár csapata a kulturális minisztériumban és az én csapatom a kormányhivatalban) kidolgozott tervezetet az egyes minisztériumok nacionalista hivatalnokai megfúrták már a tárcaközi egyeztetés során. Mire politikai szintre vittem a kérdést, már elvesztettük parlamenti többségünket, széthullott az SDKÚ, s az egyetem ügyeinek csiszolása mellett erre már nem futotta az erőből.
Egy szerencsésebb konstellációig tehát marad a húsz éve tartó mulasztásos alkotmánysértés.
Csáky Pál
{iarelatednews articleid=”35401,35395″}
