Ahogy az előre meg lett hirdetve, november 19-én, hétfőn, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepnapján délután 16 órára az Ispotály utcai Szent Erzsébet-templomba sereglettünk össze, hogy részt vegyünk a nagyon szépre sikeredett szentmisén. Dr.Turányi Miklós ny.vikárius atya és püspöki titkár, a szentmise főcelebránsa köszöntötte az oda sereglett magyar híveket.
Örömét fejezte ki, hogy együtt mutathatja be a legszentebb áldozatot az egybegyűlt hívekkel és további két oltártestvérével, Németh Rezső és Tomasek László atyákkal. A ministránsi feladatot Dodó bácsi látta el, a kántormunkát pedig Mrva Olga főrévi kántornővel ketten végeztük. A szintetizátor hangja még meghittebbé tette az emlékezést, hiszen beállítva az orgona hangjára szinte úgy hallatszott, mintha csak igazi kórusi orgona szólna.
A szentleckét László atya olvasta, a válaszos zsoltár egyes versszakait Olga néni énekelte. Az evangéliumot Rezső atya olvasta fel, szentbeszédet Miklós atya tartott, kiemelve Szent Erzsébet példa értékű életvitelét, melyből fontos, hogy mi is minél többet merítsünk. A könyörgésben még külön könyörgést mondott el az atya saját szavaival miértünk, felvidéki hányatott sorsú magyarokért, akikért külön kérte Szent Erzsébet és a Boldogságos Szűzanya közbenjárását, hogy imádkozzanak értünk, mert nekünk sokszor megaláztatásban van részünk azért is, hogy csupán anyanyelvünket használjuk.
Az áldozás alatt az oltáriszentségről énekeltük, a szentmise végén pedig két szép ének dallama csendült fel az ünnepnaphoz kacsolódóan, a Szent Erzsébet asszony életéréről kezdetű, valamint az Isten, hazánkért, térdelünk elődbe kezdetű, melynek 3.versszaka tesz említést Szent Erzsébetről, amely így hangzik: „Szent Erzsébetből, hős szeretet árad…” Olga kántornő pedig minden jelen lévő Erzsébetet köszöntött, Isten áldását kérte rájuk névnapjuk alkalmából. A szentmise után megköszöntük a templom mellett működő kolostor apácáinak, hogy rendelkezésünkre bocsátották erre az egy órácskára a templomot. Ők is viszont nagyon örültek, hogy eljöttünk ilyen számban, és mondták, hogy a jövőben is szívesen visszavárnak bennünket. Egy idősebb apáca említette, hogy volt itt náluk régebben magyar apáca is, Magyarországról, de már meghalt, és sajnos nem emlékezett, hogy honnan.
Szíves figyelmükbe ajánlom a kedves olvasóknak, hogy Turányi vikárius nyugdíjaztatása óta itt Pozsonyban segít ki, tevékenykedik, és hetente bemutat vasárnaponként 9 órakor miséket ebben a templomban, és nagy örömmel veszi, ha szolgáltathat ki magyar szentmisét.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
