Harminc éve újították meg Kassa városközpontját

Kassának orsó formájú főterén 1903-ig a Csermely patak folyt végig. Az Immaculata-szoborcsoport előtt vált ketté, így szigetet képezett, melyen ma a Nemzeti Színház, az Orbán-torony, a főszékesegyház és a Mihály-kápolna áll. Majd a középkori déli kapu területén egyesült a két ág. A Csermely patak egy részét rekonstruálták, de az eredeti tervektől eltérően, csak a felső és alsó része készült el, az egykori szigetet nem folyja ma körbe. Ennek megvalósulása tehát a jövő zenéje. Eleinte arra gondoltak, vizét a Malom-árokból kaphatja, de kiderült, szivattyúzni kellene, mert az alacsonyabban fekszik. Egy 40 cm széles kis csatorna készült, melyben 15 cm magasan csordogál a víz. Szivattyú működteti külön a felső és külön az alsó részt. Illetve csak fogja ismét, mert az alsó részt fel kell újítani.

Az Óváros a kommunista korszakban nagyon lepusztult, az épületeket lelakták, elhanyagolták. A vízvezetéket és csatornát 1911-ben fejezték be, a gázvezetéket 1967-ben fektették le. Ezek fémcsövekből készültek. A kóboráramok még jobban hozzájárultak rozsdásodásukhoz. A víznyomás a hálózatban nem volt kielégítő. A csatornába ipari kamerával benéztek, ott köveket, szerszámokat, szőnyegeket, matracdarabokat és mindenféle szemetet láttak. Tervezték, kiállítást rendeznek a sok kacatból, de ebből azután nem lett semmi.

Harminc évvel ezelőtt kezdődött a városközpont, vagyis elsősorban a Fő utca felújítása, ami elsősorban Rudolf Schuster főpolgármester érdeme, aki kétszer állt a város élén (1983-86 és 1994-1999 között).

Ebből az alkalomból tartottuk a szeptemberi Barangolásokat, melyek 4-től 8-ig tartottak.

A Dóm restaurálása

A városközpontban már szinte ötven éve folyik a munka. A Szent Erzsébet-főszékesegyház a város ékessége, melyet már a 19. sz. végén restaurálni kellett, mert földrengés és a kiáradt Hernád is rongálta (1877-96). Ám sajnos rossz minőségű homokkőt használtak, hogy újabb helyreállítása sürgető feladattá vált. Erre 1978 és 2014 között került sor. Közben a városmagot 1984-ben védett területté nyilvánították. Itt található Szlovákiában a legtöbb műemlék (501). Több is lehetne, ha értelmetlenül számos épületet nem pusztítottak volna el. Elég későn, hiszen a szlovákiai városok központját rendszerint 1950-55 között vették védelem alá.

1984-ben kitiltották az autóforgalmat a Fő utcáról, két évre rá a villamosforgalmat. Egy ideig még az éjszakai járatok jártak, de azután az is megszűnt.

Közlekedés a Fő utcán (Fotó: archívum)

Zenélő szökőkút

A zenélő szökőkutat 1986. május 1-én helyezték üzembe. Ez egyértelműen Schuster jó értelemben vett vagányságának köszönhető. Első polgármesterkedése idejében ugyanis a Szovjetunióban járt és ott Vlagyimír városában látott egy világító és zenélő szökőkutat. Annyira megtetszett neki, hogy egyből tárgyalni kezdett annak kassai megvalósításáról. Lelkesedését nagyon gyorsan lehűtötték, mert közölték, az általuk használt membránokat a szovjet rakétaipar is használja, s így ezek az alkatrészek nem hagyhatják el a Szovjetunió területét! Erre az ungvári szovjet vezetőjét akarta rávenni, hogy fogjon egy ilyen szökőkút építésébe, rendeljen dupla mennyiségű alkatrészt, a felét adja át neki, ő meg ellenszolgáltatásként olyan termékeket adott volna, melyeket csak valutáért lehetett volna beszerezni. Ungvár kommunista vezetője nem vállalta a kockázatot. Ez azután majdnem a posztjába került. Ugyanis, amikor Kassán a szökőkút megvalósult, őt le akarták váltani sikertelensége miatt.

Schuster makacs ember lévén, tervéről nem kívánt lemondani, így a szovjet tervezőmérnököket tapasztalatcserére hívta meg.

Ebből egy kis bonyodalom adódott, mert a meghívott szakemberek 1985 karácsonyeste előtti napon érkeztek. Sikerült elszállásolni őket, megvendégelték, kirándulni vitték, értékes ajándékokkal puhították, majd leültették őket vasgyári szakemberekkel, akiknek felvázolták a berendezés alapjait, hiszen tervrajzokat nem mertek magukkal hozni. Nemsokára már jobb membránokat gyártottak, mint a szovjetek. Igaz, az első prototípus még 45 kg-ot nyomott. Schusternek meg kellett kerülnie a műemlékvédelmet és Kassa Város Főépítészi Hivatalát. A parkot körbe kerítették és bejelentették, a terület felújítása folyik. A munkások dolgoztak és senki sem ellenőrizte, miféle szorgos munka zajlik a kerítés mögött. Igaz, a munkások nem akartak túlórázni, mert áprilisban hokibajnokság zajlott. De biztosították az eredmények közlését és néhány üveg pálinka segített megoldani a helyzetet. Így azután 1986. május elsején a szökőkút ünnepélyesen működésbe lépett és osztatlan sikert aratott. A szabálytalanságokra így fátylat borítottak.

Azóta már kétszer újították föl. Mesterséges intelligencia vezérli a 35 szivattyút és 750 fúvókán keresztül áramlik a víz. Népszerűsége töretlen. E hónap végéig még gyönyörködhetünk benne. Ennek része a harangjáték is, melyet másfél év után egy 17 éves diáknak, Richard Šofrankonak sikerült megjavítania. Ezért a város díjában részesült.

A feltúrt Fő utca (Fotó: archívum)

A színház és park helyreállítása

1987-ben kezdődött meg a Nemzeti Színház helyreállítása. A zenészek követelése az volt, hogy a nézőtér maradjon olyan, mint volt, mert így tökéletes az akusztikája. Ezt a kívánságot az átépítés alkalmával nem vették figyelembe. A bejárati csarnokban nagy NSz (Nemzeti Színház) betűk díszítették a padlót. Ezt eltüntették. A tervrajzokat 1945 után kidobták, mert magyarul voltak írva, így a színház előtti parkban lévő kútszerű építmény szerepét senki sem ismerte. Pedig az egy watt felhasználása nélkül szellőztette a zenekari árkot. Amikor felszámolták, a zenészek izzadni kezdtek! Ma ott egy kút van, mely vízzel látja el a szökőkutat.

A színház mögötti park alatt az intézmény raktárhelyiségeit építették és egy nagy víztartályt, melynek automatikusan be kellene kapcsolnia, ha tűz gyulladna ki a színházban. (Egy alkalommal Novák Ferenc Honvéd Együttese lépett fel a színházban. Tapasztalnom kellett, hogy amikor kigyulladt a függöny, a berendezés csődöt mondott. Poroltókkal kellett oltanunk a tüzet.)

Ugyan ígérték, hogy a korábbi fákkal újraparkosítják a területet, de erre nem került sor. A mennyezet nem bírta volna el ezt a súlyt. Ezért szerényebb szökőkutat kívántak ott elhelyezni és kisebb fákat telepítettek. Egy nagyon sivár park keletkezett. Schuster 1992-ben érkezett vissza Kassára, miután két évig nagykövetként szolgált Kanadában. Egyáltalán nem volt megelégedve ezzel a parkkal. Változtatni a helyzeten akkor adódott módja, amikor nekifogtak a városközpont helyreállításának 1995 júniusában. Pályázatokat írtak ki, de ez sokszor formalitás volt. Már előre eldőlt, ki nyeri meg. Akik veszítettek, tiltakoztak, de egyszerűen az adott körülmények között nem lehetett tisztességesen eljárni. 32 vállalat dolgozott a felújításon.

Egy ilyen munka legalább két évig tart, de a város élő szervezet, üzletek vannak itt, az épületeket rá kell kötni a vízvezetékre és csatornára, hiszen emberek laknak itt, így másfél évben határozták meg a helyreállítási munkák elvégzését. Közben sok nem várt kihívással is szembesültek. Kiderült a Csáky-Dessewffy és Forgách palota homlokzati oszlopsorának egyszerűen nincs alapja. Nem volt mihez kötni a járdát. Az esővízcsatorna néhol nem a kanálisba vezette az esővizet, hanem a földbe. A vezetékeket úgy kellett elhelyezni, hogy azok ne károsítsák a homlokzatokat és pincéket. A tulajdonosok közül nem mindenki volt hajlandó együttműködni.

A betonozás miatt egy napig az üzleteknek be kellett volna zárniuk, de erre senki sem volt hajlandó, mert akkor elestek a bevételtől. Gépkocsiaikkal ráhajtottak a frissen lerakott járdára és tönkretették az olasz porfír burkolatot. Akadtak magánszemélyek is, akik belegyalogoltak a friss betonba. Többen ott hagyták a lábbelijüket. Így a városi rendőröknek kellett őrizniük az egyes részeket.

Jön a pápa

De erre a munkára később került sor. Az első terminus azzal volt kapcsolatos, hogy 1995 márciusában kiderült, a pápa szlovákiai látogatása alkalmából Kassára is ellátogat és a kassai vértanúkat szentté fogja avatni. Tehát 1995. július 2-áig a megkezdett munkálatokat be kell fejezni! Ekkor került sor a színház mögötti park helyreállítására. Schuster ragaszkodott hozzá, hogy olyannak kell lennie, mint ahogy a régi képeslapokon látjuk. Račko Árpád szobrász számára jelentett ez nagy kihívást. Beszerezte a szükséges travertint és végül is az utolsó pillanatban befejezte a szökőkutat. Annyival egészítette ki, hogy állatövi jegyekkel díszítette. A medencébe aranyhalak úszkálnak, melyek teljesítik a három kívánságot, ha valaki ügyesen kifogja őket. Igaz, a színház raktárhelyiségeinek a mennyezetét meg kellett erősíteni, hogy a szökőkutat és a fákat elbírja.

A következő feladat a régi két- és egykarú lámpák legyártása volt, a virágkosarakkal együtt. Egy régit találtak a rendőrség épülete mellett. A vasgyár legyártotta. 200 munkás dolgozott rajta.

1995. június 29-én 21 órakor ünnepélyesen bekapcsolták a közvilágítást.

A Dóm sisakja

A következő feladat a Dómot érintette. A lengyel restaurátorok közölték, a főszékesegyház barokk sisakján rézből készült díszítések vannak, melyeket aranyozni kellene, ami másfél millió koronába kerül. Ők a 24 karátos aranyat Németországból beszerzik. Végül a Csehszlovák Kereskedelmi Bank, a US Steel és a Cassoinvest összeadta ezt az összeget. De az aranyozott díszítések elhelyezése nem ment gond nélkül. Ugyanis elromlott a lift! Csak a hadseregnek volt olyan berendezése, mellyel meg lehetett a teherfelvonót javítani. Ekkor is a kibicek okvetetlenkedtek: „Mi az, már a Dóm tornyára is rakétákat akartok szerelni!? Szégyelljétek magatokat!” Az utolsó darabokat a pápa látogatásának előestéjén szerelték föl.

 A Szent Orbán-torony és harang

A Szent Orbán-torony egy helytelenül elhelyezett trafóállomás miatt 1966-ban kigyulladt, a harang lezuhant és ennek következtében 64 részre törött. 1989-ben kiállították a restaurált harangot a torony elé. Schuster mindig szerette volna ennek mását kiöntetni, de a kommunizmus idején erre nem nyílt lehetőség. „Mi, egy vallási tárgyat!?” A kommunista párt ellenezte. De ennek is eljött az ideje. A US-Steelben a harang mását – szakemberek bevonásával – 1996. május 7-én kiöntötték. Tizenhat napon át hűlt. Majd kiállították a régi mellé. 1997 áprilisában az 5200 kg-os bronzharangot 23 m magasba emelték és elhelyezték.

A Békemaraton

Ahogy említettük, a munkálatok beindultak, de a következő időpontot is tartani kellett, 1996.október 6-án, vasárnap futották a Nemzetközi Békemaratont.

Fel kellett újítani a vízvezetéket (2745 m, 132 csatlakozás) és csatornahálózatot (2018 m), a gyenge- és erős áramú villanyvezetékeket, a gázcsöveket.

Az egész munka 400 millió koronába került, a csatornarendszer felújítása ebből 94 milliót emésztett föl a vízvezeték 40 milliót.

Azon tudtak spórolni, hogy az egyes vezetékeket egymás után tudták elhelyezni a földbe, így nem kellett többszörösen ásni. Az érintett vállalatok 20 milliót adtak össze a földmunkákra és a felületrendezésre. De a Cable Plus vezetékeit ugyan elhelyezte, ám nem fizetett semmit.

A csatornarendszer

A csatornarendszer felújítása volt az elsődleges feladat, mert annak csövei voltak a legvastagabbak. A csatornacsatlakozások katasztrofális állapotban voltak. A fák gyökérzete is belenőtt a csövekbe. Ezért 80 fát ki kellett vágni, majd 115-öt ültettek el. A zöldek rögtön tiltakozni kezdtek, pedig a növények nagy része beteg volt. Hiába, a fáknak is van élettartamuk.

Az új fák (kőris, juhar, császárhárs) gyökérzete olyan, hogy nem károsítja a csatornákat. Ma már számítógépes rendszer öntözi a fákat.

Az nem jöhetett számításba, hogy a csatornacsöveket kiássák és újakkal cseréljék fel. 3-4 m mélyen kellett volna ásni, és hosszú ideig tartott volna a munka. Más megoldást kellett találni. Az angolok a Temze alatt műanyagtömlőket használtak Londonban. Ezeket elhelyezték a csatorna egyes szakaszain, megtöltötték vízzel, melyet 85^oC melegítettek. A csatorna falához tapadtak, megmerevedtek és további 70 évre biztosítják zavartalan működésüket. A megrozsdásodott víz- és gázcsöveket a földben hagyták. Ezzel is időt nyertek és a költségek megfeleződtek. A vízvezetékcsövek elhelyezését 1996. szeptember 18-án, a gázcsövekét szeptember 30-án helyezték el.

Ágyúgolyók (Fotó: archívum)

A burkolat

A Fő utcát és környékét burkolattal kellett ellátni. Salzburgban alkalmazták a porfírt, ami megnyerte a szakemberek tetszését. Az olasz porfírt azért választották, mert nem csúszik és nem könnyen törik. Alatta tömöríteni kellett az aljzatot, hogy a beton ne repedezzen és azon a kőzet stabilan üljön, dőlésszöge meg 3-9% között mozogjon. Ennek lerakása gondot okozott, mert 1996 nyara és ősze nagyon csapadékos lett. Májusban és szeptemberben 17 napon át esett, júliusban 15 napon át. Szlovákia összes burkolóját ide csődítették, sőt még Prágából is jöttek.

Mindenkit kipróbáltak, aki nem felelt meg, azt tüstént elbocsátották. Néha éjszaka is dolgoztak, de a műfény miatt nem tudták tartani az esés paramétereit és sokszor újra kellett csinálni.

Naponta 60-70 burkoló dolgozott, a nyugdíjas burkolókat is felkérték, mutassák meg, hogyan kell a bazaltkockákat (20x15x15 cm) lerakni.

Eleinte nem volt elég nagy lebetonozott szabad felület, ahol a burkolók dolgozhattak volna. A betonba sokan belegyalogoltak, otthagyva lábnyomukat, de cipőjüket is, baj volt a tűsarkú cipőkkel, amikor a porfírt lerakták, azon legalább egy napig nem lett volna szabad járni, tehát egy napra az üzleteket be kellett volna zárni, de azok a bevétel elmaradása miatt ezt nem tartották be, sőt gépkocsiaikkal rámentek a frissen lerakott porfírra. De ezt az ott dolgozó munkások is megtették. A városi rendőröknek kellett ezeket a területeket őrizniük.

Még egy héttel a futóverseny időpontja előtt kétséges volt, hogy a Fő utca kész lesz-e, de sikerült. Teljes mértékben  1997 májusában lett kész.

A középkori védműrendszer

Külön fejezete a felújításnak, hogy váratlanul a város középkori védműrendszerét találták meg a helyreállítási munkálatok közben. Ez örömöt és gondot is jelentett. A műemlékvédők azt javasolták, a talált leleteket beszórják és a burkolaton jelölik ki az egyes erődrendszer elemeit, falakat úgy, ahogy a felső kapu táján történt. Schuster azonban ezzel nem értett egyet. Úgy vélte, ne a jövő generációkra hagyjuk a feltárást, hanem valósítsuk meg most. Így született meg a Földalatti Régészeti Múzeum, mely bemutatja a Déli Kapu környékét az Árpád-, Zsigmond- és Mátyás-korabeli építményekkel együtt.

A gondok persze gyarapodtak. Munkanélkülieket toboroztak a földmunkákra, akik gyakorta büntetett előéletűek voltak, miközben a „pajkos” járókelők kavicsokkal dobálták meg a régészeket. Volt, aki koponyákat vitt el vagy egyéb kiásott tárgyakat. Egyesek földalatti járatokról beszéltek, meg zsidó fürdőről.

Valamikor a Kossuth Rádió Kis magyar néprajz c. műsorában elhangzott, Kassa alatt olyan földalatti járatokat lehet találni, amelyeken lovas kocsikkal is hajtani lehet. Hát ez nem igazolódott be!

Egy veronai ötlet valósult meg Kassán. Úgy döntöttek, kialakítanak egy földalatti múzeumot, melyet egy 22×29,5 m-es betonlappal fednek le, mely 19 millió koronába került. Erre is sikerült pénzt szerezni. Megfelelő számú régész érkezett Kassára. Ezt a múzeumot a magyar kormány segítségével nemrég felújították, így magyar nyelvű szövegek is tájékoztatják a látogatókat.

Itt lesz a földalatti múzeum (Fotó: archívum)

Mikulásra készen lett

1996. november 15-én kellett volna befejezni a munkálatokat, mert akkor kívánták megnyitni a Fő utcán a karácsonyi vásárt. Majd a hónap végére halasztották, végül december 6-án, Mikuláskor, 17 órakor nyitották meg a Fő utcát.

Ennek a munkának volt részese koordinátorként Varga Levente mérnök, a Stavoinvesta műszaki igazgatója és Göőz László mérnök, Kassa Város Környezetvédelmi Hivatalának munkatársa.

Másfél év alatt tehát sikerült a városközpontot felújítani, mégha egyes munkálatok még a későbbiekben is folytak. Az Óváros azonban megújult. Az Orbán-torony helyreállítása még mindig tart, de ezeket a munkákat a közeljövőben befejezik. Végeredményben egy öt évtizeden át tartó helyreállítás fejeződik lassan be. Köszönet érte mindenkinek, aki részese volt ennek a kihívásnak.

Balassa Zoltán/Felvidék.ma