Rimaszombatban különleges vendéget köszönthettek: Molnár Piroska, a Nemzet Színésze, a magyar színművészet legendás alakja látogatott el a városba, amely édesapja szülőhelyeként különösen közel áll a szívéhez. A meghívást Bohó Markusz, a rimaszombati Magánkonzervatórium tehetséges növendéke kezdeményezte, aki példaképként tekint az ünnepelt művésznőre.
A találkozó bensőséges hangulatban zajlott. A diákok és tanáraik nagy szeretettel fogadták Molnár Piroskát, aki különös örömmel fogadta el a meghívást. Úgy élte meg, hazatért.
Nyitottan, közvetlenül és bölcs derűvel osztotta meg élettapasztalatait, művészi hitvallását.
Az est házigazdája Bohó Markusz, aki szintén színészi pályára készül, felkészült, lendületes és érzékeny beszélgetőtársként vezette a találkozót. Kérdései mögött ott volt a tisztelet és az őszinte érdeklődés, válaszai mögött pedig Molnár Piroska több mint fél évszázados pályájának bölcsessége és tapasztalata.
A fénykép, amelyet dedikálva vihettek haza az érdeklődők
„Élni kell, mert aki nem él, annak nincs miből dolgozni”
A művésznő elmondta, hogy ifjú korában semmi más dolguk nem volt, mint a színpadon játszani – s talán éppen ez a természetes játékosság, az élet iránti nyitottság határozta meg egész művészi pályáját.
„Amennyit az ember beletesz a pályába, annyit kap vissza – én pedig mindent beleadtam” – vallotta derűsen, a tőle megszokott őszinte egyszerűséggel.
Molnár Piroska nem ismer irigységet – nem másokkal mérte össze magát, hanem mindig az adott szerephez viszonyította a munkáját.
„Mindig arra törekedtem, hogy a szerep a lehető legjobb legyen. Az számít, hogy amit eljátszom, az igaz legyen, és hasson az emberekre” – mondta.
A beszélgetés során arról is szó esett, mi ad erőt, tartást egy ilyen hosszú, intenzív pályán. A Nemzet Színésze szerint a legfontosabb az, hogy ne féljünk az élettől:
„Az élettől nem kell félni. Ha kell, áldozatokat is kell hozni. Élni kell, mert aki nem él, annak nincs miből dolgozni” – fejtette ki.
Ez a gondolat szinte összefoglalja mindazt, amit Molnár Piroska 80 év tapasztalatával és hivatástudatával képvisel. A művésznő szavai egyszerre voltak tanítások és vallomások – egy olyan emberé, aki minden szerepben, minden pillanatban a teljes életet keresi és éli meg.
Fotó: HE/Felvidék.ma
A beszélgetést megható pillanatok kísérték
A konzervatórium növendékei ismert operettdallamokkal köszöntötték a művésznőt – köztük olyan dalokkal is, amelyeket ő maga is énekelt pályája csúcsán.
A közönség soraiban meghatott csend és öröm váltakozott. Az este a hála, az elismerés és a szeretet légkörében telt, hiszen
Molnár Piroska nem csupán kiváló színésznő, hanem a magyar kulturális élet egyik legnagyobb formátumú személyisége is.
Molnár Piroska 1945. október 1-jén született Ózdon, és az idén ünnepelte 80. születésnapját. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1968-ban, majd a Szegedi Nemzeti Színházban, a kaposvári Csiky Gergely Színházban, ahol legalább 18 főszerepet játszott, majd a Katona József Színházban és a Nemzeti Színházban, s napjainkban a filmek mellett a Thália Színházban is meghatározó szerepeket alakít.
Művészi sokoldalúságát jelzi, hogy drámai és zenés szerepekben egyaránt otthonosan mozgott, és pályája során számtalan felejthetetlen alakítást nyújtott színpadon és filmvásznon egyaránt. Minden díjat megkapott, amit jóleső érzéssel nyugtáz. Karakteres színésznő, s azt vallják róla, hogy örök életére lesz odaillő szerepe, s igényesen tudja szórakoztatni a közönséget.
Munkásságát Jászai Mari-díjjal, Kossuth-díjjal, valamint a Nemzet Színésze címmel is elismerték.
Fotó: HE/Felvidék.ma
Mester és tanítvány, művészet és emberi szeretet
A színművésznő személyisége és hivatástudata példaértékű: nem csupán színészként, hanem tanárként és mentorként is sokat tett a fiatal generációkért – ennek szép példája a fiatal kaposvári művészek számára alapított „Nagymama-díj”. A Nemzet Színésze juttatásra is úgy tekint, hogy azzal a fiatal tehetségeket segíti, akiket nagyon szeret.
Rimaszombat közönsége számára az est nemcsak egy művészi találkozás volt, hanem egy érzelmi hazatérés is.
Molnár Piroska mosolyában, szavaiban és jelenlétében a magyar kultúra mély emberi arcát ismerhette meg a gömöri közönség. Molnár Tibor, a szintén tehetséges szavaló Radnóti Miklós Nem tudhatom c. versét adta elő a színművésznőnek, aki a produkció után elmondta, az általa csodált Judi Dench angol színésznőnek is ez a kedvenc verse.
Amikor pedig Bohó Markusz és tanárnője elénekelték azokat a dallamokat, amelyekkel egykor ő hódította meg a közönséget, mintha összeért volna múlt és jelen, mester és tanítvány, művészet és emberi szeretet. Molnár Piroska is többször dalra fakadt, s együtt énekelt a fellépőkkel.
Az este végén hosszú percekig tartó álló vastaps kísérte a Nemzet Színészét, aki csendesen, mosolyogva hajolt meg.
Majd fényképet dedikált az érdeklődőknek és számos közös fotó is készült. Lehotai Aladár, a „Málenkij robot” Gömöriek a szovjet lágerekben című könyv szerzője, a dombaszi-bányából hozott szénnel és kövekkel lepte meg a művésznőt, emlékezve Molnár Piroska édesapjára, akit Kelemérről hurcoltak el, s a szénbányákban vesztette életét, így nem ismerhette meg lányát.
Molnár Piroska először látogatott Rimaszombatba.
Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
