Reviczky Gyula, magyar költő, író halálának 125. évfordulójára emlékezünk július 11-én.
Nevét a Felvidéken leginkább Léván emlegetik legfőképpen az ottani magyar házban, a Reviczky Társulás gondozásában lévő Reviczky Házban, mely több lévai civil szervezetnek biztosít székhelyet s ad otthont termeiben rendezvényeik színes és széles skálájának.
A költő nevét viselő társulás eszmei elődje, a Reviczky Társaság megalakulásának századik évfordulójáról tavaly 2013. május 22-én, a Történelmi előadássorozat keretében „100 éve alakult meg a Reviczky Társaság” címmel PaedDr. Kiss Beáta előadásával emlékezett meg a büszke utód, a Reviczky Társulás.
A tanárnő hitelesen érzékeltette a múlt század elejei hangulatot, vázolta fel azokat a körülményeket, melyeknek lehetőségei között szinte szükségszerűvé vált a Reviczky Társaság megalakulása. Elődeink óriási lelkesedéssel és odaadással nem engedték, hogy fehér folt maradjon Léva helyén az akkori békebeli Magyarország kulturális és társadalmi életét szemléltető képzeletbeli térképen.
A szabadoktatási egyesületek után sorra alakulnak a Felvidéken is a kultúra és a művelődés eszközei, a különféle egyletek és társaságok, mint példájuk a Kazinczy Társaság Kassán, vagy a Toldy – Kör Pozsonyban és még sorolhatnánk, felkarolva az irodalom, a zene és a színjátszás művelőit. Köveskuti Jenőék is ilyen három szakosztályt hoztak első lépésben létre, szervezve kéthetente péntekenként a kulturális estéket, melyeken, az általában tudományos témakörben megtartott bevezető előadások után mindig teret kaptak a műkedvelő zenészek, szavalók, főleg helybeli írók, akik műveik bemutatásával szórakoztatták s egyben művelték a fénykorában több, mint 300 tagot számláló társulás közönségét, általában Léva városházának dísztermében…
Érdekes módon, még a háború zord éveiben sem lankadt a példaértékű lelkesedés, a tenni akarás, még ha az idő tájt mellőzték is a zene és a szépirodalom „kultiválódását”, e helyett inkább érthető módon háborús műsorokat szerveztek. Ki tudja mennyi sikeres előadást tarthattak volna, hová fejlődhetett volna a megalapított zeneiskola a múzeum, ha a háború közbe nem szól és a csehszlovák diktátum ezt a pótolhatatlan értéket erőszakosan meg nem szünteti?
A társaság utolsó aktív évét 1918-ban éli, az új állam minden indok nélkül nem fogadta el az alapszabályát, minek után a vezetőség tagjai közül többen Magyarországra költöztek, míg végül az otthon maradt tagok minden igyekezete ellenére is 1921-ben a Reviczky Társaság megszűnik, tárgyi emlékeinek sorsa ezek után nagyrészt ismeretlen… Jelentősége Léva történelmében mégis nagy, hiszen 1913-as alapításának évében aktívan felsorakozott az országszerte hasonló céllal alapított társaságok mellé, ápolva egy országos szervezet kiépítésének gondolatát, önköltségen zeneiskolát alapított, múzeumot szervezett, pártolta az önművelést és felkarolta a hazai, otthoni tehetségeket, mindig szem előtt tartva a rendíthetetlen nemzettudat megtartó ereje fontosságának hangsúlyozását.
Az egykori társaság, a mostani társulás és a ház méltán viseli tehát a főnemes Reviczky család sarjaként, házasságon és örökségen kívüli gyermekként Vitkócon született Reviczky Gyula nevét, hiszen tanulmányait is Léván kezdte. Később Pozsonyban végezte el a főgimnáziumot. Itt ismerkedett meg szerelmével, Lajkával, a kékruhás lánnyal, hozzá írta első szerelmi ciklusát.
Édesapja halála után kiderült, hogy neve nincs törvényesítve, örökségét apja elpazarolta, nemesi származása valótlan. Azért, hogy meg tudjon élni, tanítónak szegődött úri családokhoz, később Budapesten újságírói állást kapott. Fordítással is foglalkozott, például Baudelaire-t először ő fordította magyarra, de fordította még Kleist, Nikolaus Lenau és Franz Grillparzer műveit is. A szerelmi viszonya volt a nagy színésznővel, Jászai Marival. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. Hosszas betegeskedés után, tüdőbajban halt meg 1889. július 11-én Budapesten.
A magyar szimbolizmus, a modern irodalom korai előfutára volt, jelentőségét halála után ismerték fel. Felfogásában a pozitivista determinizmus, a kereszténység és Schopenhauer eszméi ötvöződtek. A világ nyomora megváltoztathatatlan, egyetlen lehetőség a részvét, a megbocsátás és a belátó humor. Ebben az értelemben tekinti „humoristának” a legnagyobb emberbarátokat és művészeket: Jézust, Goethét, Buddhát, Arany Jánost, Lev Nyikolajevics Tolsztojt és másokat.
Talán nem véletlen, hogy a fiatalon elhunyt, csupán 34 évet megélt költő születésnapja abban az évben éppen húsvét hétfőjére esett, hiszen újkori irodalmunk ezekben az időkben kezdte meg feltámadását megannyi jeles írónk s költőnk gondolatai által tolmácsolva a hitet az utókornak. Mint tudjuk, a magyar költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünneplik Magyarországon. Talán az sem véletlen, hogy Reviczky Gyula ezt két nappal megelőzendő, tehát április 9-én született, igaz József Attila születése előtt kerek ötven évvel 1855-ben.
Léván természetesen minden évben ez idő tájt is megemlékeznek róla. Legutóbb „Reviczky Gyula élete és költészete”címmel, a Reviczky Társulás tiszteletbeli elnöke, Újváry László tartott előadást a lévaiak által nagyra becsült s Lévához megannyi szoros szállal fűződő, életében viszont indokolatlanul el nem ismert költőről, a magyar szimbolizmus és a modern irodalom korai előfutáráról. E jeles esemény apropóján a Csemadok Lévai ASZ mellett működő Juhász Gyula Irodalmi Színpad Vers-Kalákát is rendezett a Csemadok Lévai ASZ székházában, szintén Újváry László szervezésében, ahol több Reviczky Gyula vers is elhangzott természetesen. Újváry László, a költő életének és munkásságának alapos ismerője a tőle már megszokott, lebilincselő stílusában ragadta magával a szép számban összegyűlt hallgatóságot, végigjárva Reviczky életpályáját kora gyermekkorától egészen a halálos ágyáig. A különös gonddal megválogatott versidézetek előadása közben szinte megélte az ember az akkori kor hangulatát. Ennek a hangulatnak a csúcsán a költő 1889-ben megírt versét, a Pán halálát szavalta el lenyűgözően Horváth Judit, tökéletesen illeszkedve az előadás menetébe, amit a közönség kitörő tapsviharral jutalmazott. Köszönjük tehát Újváry Lászlónak, hogy olyan emelkedett, meghitt hangulatot teremtett aznap este, amilyet csak a költő maga tudott volna jelenlétével…Szellemét így is magunk körül érezhettük, hiszen Reviczky Gyula saját, sírfeliratán is megjelenő hitvallásával élve: „A világ, csak hangulat”…
Wirth Jenő, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”38873,37113,35750,45218″}
