A Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre Ipolyság városával immár 13. alkalommal szervezte meg az Ipoly-nap helytörténeti és néprajzi szakmai találkozót. Az augusztus 15-i konferencián felvidéki és magyarországi szakemberek adtak elő, emellett kulturális eseménynek is helyt adott a rendezvény.
„Tizenharmadik éve szervezzük meg a szakmai találkozót, melynek középpontjába Ipoly régió történelme, néprajza és természetrajza került. A rendezvény célja egyrészt a folyó két oldalán élők baráti kapcsolatainak az ápolása, másrészt a környezetünket érintő új ismeretek szerzése – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője.
A helyiek mellett a szobi múzeum mellett működő baráti kör tagjai és Vácon működő hasonló szervezetének delegációja is jelen volt a konferencián. Bendík Béla, a Honti Múzeum és Galéria Baráti Körének elnöke köszöntőjében felvázolta az esemény kezdeményezésének apropóját. „Az Ipoly szerves része életünknek. A folyó véd és éltet bennünket. Az Ipoly-napot egymás megismerésének, barátságok kötésének szenteljük. Szülőföldünk azon értékeit mutatjuk be az alkalmainkon, melyeket elődeink teremtettek meg” – hangzott a köszöntőben. Hozzátette, a mai napon a palóc kultúra újabb szeletével ismerkedhetnek meg a találkozó jelenlévői.
A városháza színháztermében öt előadást hallgathattak meg az érdeklődők. Az előadások sorát Batizi Zoltán kezdte. A szobi Börzsöny Múzeum és a váci Tregor Ignác Múzeum munkatársa az ipolydamásdi vár történtét vázolta fel. Mint elmondta, a Börzsöny lankáin kiépített lakótorony a királyi vadászatot szolgálta. Vélhetően Károly Róbert uralkodása alatt építették fel, ekkorra datálják az első írásos említését, mint a királyi erdők őrzőjének központját. Az eredetileg három-négyszintes erődített lakótoronyban Károly Róbert többször megfordult. Nehezen volt védhető, s részben ennek köszönhetően is a török időszak elején felégették. A 16. század végén palánkkal vették körül az újjáépített kis erődöt. 1641-ben véglegesen lerombolták. A területen a 20. század nyolcvanas éveiben Miklós Zsuzsa szakmai vezetése alatt kezdték el a régészeti ásatásokat.
Dr. Kiss László Pongrácz Lajos álnéven publikált Széchenyi-ellenes röpiratát és ennek kultúrtörténeti hagyatékát ismertette. Mint elhangzott, a felsőtúri születésű nemes pesti egyetemi évei alatt ismerkedett meg gróf Széchenyi István munkásságával. Nagy hatással volt rá a Kelet népe publikációja. Még a kiadásának évében, 1841-ben Nyugodfi álnéven röpiratban válaszolt Széchenyi gondolataira. A szubjektív iratban nagyban bírálta a grófot. A röpirat a feledés homályába merült, a 20. század nyolcvanas éveiben reprint kiadásban megjelent, ám nem jegyezték fel az író valódi nevét – jelezte Kiss László.
Petrezsél Tibor borász Szőlészet és borászat az Ipoly mentén címmel a környék szőlészetét és borászatát foglalta össze. Jelezte: az Ipoly mente nem a legkiválóbb borvidék, ám ennek ellenére jelentős szőlészet és bortermelés folyik a régióban. A 19. századi filoxéra az itteni szőlészeteket is tönkretette. Az újratelepítés során olyan szőlőfajták kerültek előtérbe, mint a zöld ventelíni, a kékfrankos, olaszrizling és a peszeki leányka. A közép-szlovákiai borvidékhez tartozó régióban a 20. század végén a divatos chardonnay, merlot és sauvignon fajták is megjelentek. „A borkultúra a feldolgozási technológiával egyetemben fokozatosan fejlődik. Ez jól látható az Ipoly menti borverseny felhozatalában is” – fogalmazott a szakember.
B. Szabó Márta és Pálinkás Tibor az ipolysági temető kincseit mutatták be. Kifejtették: jelenleg védett, részlegesen védett és védettségre javasolt sírhelyeket különböztetnek meg. Mint az érdeklődők megtudhatták, 119 védett sírhely található napjainkban a helyi köztemetőben. Ezek nagyrészt a város jelentős közéleti személyiségeinek nyughelyei. A részlegesen védett sírok száma 46, ezek kultúrtörténeti szempontból élveznek védettséget. A védettségre javasolt sírhelyek száma megközelíti a százat. Az előadás során egyes védett nyughelyeket részletesebben is bemutattak. Pálinkás Tibor az előadás második felében a város korábbi temetőiről szólt. Elmondta: ásatások bizonyítják, hogy már a rézkorban is temetkeztek a környéken, emellett kelta temető nyomai is felfedezhetőek Ipolyság határában. A középkorban a premontrei rend kolostora mellett létesült, majd az újkor derekán a mai posta környékén épült ki a temető. Ezt követően alapították meg a ma is használt köztemetőt.
Dr. Hála József néprajzkutató két ismeretterjesztő filmet vetített le a közönségnek, melyek a méhvadászok és a hangyatojás-gyűjtögetők munkáját mutatták be. Az előadásokat követően, a hagyományt követve koszorúkkal köszöntötték az Ipolyt.
Az Ipoly partján összegyűlt ünneplő közösség a folyó nevenapja alkalmából koszorúkkal köszöntötte a nemzetet összetartó ünnepeltet. A szervezők, a város, valamint a magyarországi intézmények képviselői helyezték a tisztelet koszorúit az Ipolyra.
Délután a Menora Saag Centrum Artisban folytatódott a programsorozat. A volt zsinagógában a zebegényi Németh Zsuzsa festményeiből nyílt kiállítás. Az 13. Ipoly-nap a Honti Múzeum udvarán szervezett megvendégeléssel ért végett. Az Ipoly Unió Környezetvédelmi és Kulturális Egyesület jóvoltából a résztvevők a múzeumban megtekinthették az Ipoly mente szépségeit bemutató ismeretterjesztő kisfilmeket.
További képek az rendezvényről megtekinthető a Képgalériánkban ITT>>>.
Pásztor Péter, Felvidék.ma
a szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”48008,35165″}
