Trianon és a szlovák nemzethalál címmel jelent meg egy terjedelmes interjú Szarka Lászlóval a Magyar Nemzet hétvégi számában. A történészt a szlovákiai választásokról és kormányalakításról, a magyarországi szlovákképről – és ennek szlovákiai megfelelőjéről –, valamint a két nemzet közös történelmének érzékeny pontjairól kérdezte Pethő Tibor.
Sikertelen etnikai mozgósítás, erősödő szélsőjobb
A március 5-i parlamenti választásokat értékelve Szarka László elmondta: Szlovákiában is megfigyelhető az elégedetlenek és a szélsőséges megoldásokat támogatók számának növekedése. Ezt jelzi a „térség legkeményebb szélsőjobboldali pártjának”, Marián Kotleba Mi Szlovákiánk Néppártjának tizennégy mandátuma a szlovák törvényhozásban. A magyar pártok szereplését illetően a történész úgy látja, az etnikai mozgósítás ismételten kevésnek bizonyult. A problémát a 2009 óta fennálló kettős pártszerkezetben látja, amely „a magyar választói bázist két – eredetileg egységes – értékrend mentén osztja ketté”. Szerinte a sikeres szerepléshez felül kellene emelkedni a sérelmeken, és a régió egészét kellene megszólítani. Ehhez viszont szükséges a pártközi egyeztetésen túl a magyar kormány „megértő támogatása” is.
Terjedelmes a sérelmi katalógus
A Magyarországon uralkodó szlovákképről (mely a szlovákok „történelemnélküliségét” hangoztatja) úgy véli, éppen a magyar történelmet csonkítja az, aki kétségbe vonja, hogy a szlovákoknak mindig is volt hazájuk.
Szlovák részről viszont ott van a közgondolkodásban az a beidegződés, amely „nemzeti, félállami autonómiát feltételez a múltban, ahol az valójában nem létezett”. Példának a morva-szlovák folytonosság elméletét említi.
Szarka szerint a II. József idején kezdődő nyelvharcoktól egészen máig nagyon terjedelmes a kölcsönös „sérelmi katalógus”. A szlovákok a nemzethalál vízióját kapcsolják a kiegyezést követő időszakban felerősödő „magyarosodás és magyarosítás” folyamatához, amely korszak ugyanakkor a magyar történelmi emlékezetben a „boldog békeidőkként” él. Szarka szerint azonban azon felfogás, mely szerint a szlovák nemzet évszázadokon át mások szolgálatában élt, az „ezeréves magyar elnyomás” hamis mítoszával rokon.
Eltérő Trianon-narratívák
Trianon megítélését illetően alapvető a két szemlélet közötti különbség. Ami a magyarság számára a legnagyobb trauma, az az utódállamok nemzetállami fejlődésének kezdőpontja.
„A magyar Trianon-narratíva máig alapvetően a sérelmeket, a magyar többségű határ menti területek kérdését emeli ki. Mindezt magyar szempontból nehéz együtt látni azzal, hogy ugyanekkor jöttek létre s nőttek nagyra a szomszéd nemzetállamok, s hogy kormányaik törekvéseit 1918 óta a nagyhatalmak többször támogatták, mint a magyar elképzeléseket” – mondja Szarka László.
Ugyanakkor arra is van szerinte néhány példa, hogy a közös történelem pozitív elemei kerülnek előtérbe. Példaként a magyar-szlovák történészbizottság közös programjait említette, valamint a város- és egyháztörténeti kutatásban is fontos eredmények születtek. Azonkívül véleménye szerint a szlovák kutatók többsége érzi, milyen súlyos hiba volt, amikor elődeik „dehungarizálni” kívánták a múltat. Ami pedig bennünket, magyarokat illet, Szarka szerint „be kellene látnunk, hogy nem önmagunkkal vagyunk határosak, s hogy a magyarországi szlovákok revitalizációs törekvéseit érdemes jobban támogatni”.
(Felvidék.Ma / mno.hu)
