Nincsenek most szavak. Nem is keressük őket. Az alábbi – idén januárban készült – interjúnkkal emlékezünk a MartFeszten tragikusan elhunyt fiatal sportolóra, Kovács Zsófira. Osztozunk a család gyászában.
Kovács Kata Zsófia: Azt hiszem, több mint hét év után most értem meg a karatéra
Az ekecsi Kovács Kata Zsófia decemberben Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett a lengyelországi Tarnowskie Góryban rendezett kyokushin karate kontinensviadalon, mely élete első EB-je volt: korosztályában (U16) a +65 kilósok között léphetett fel a dobogó második fokára. Zsófit nyár óta ismerem, a Martosi Szabadegyetemen találkoztam vele, és akkor említette, hogy 2008 óta karatézik. Vele beszélgettem.
Hogy sikerült a felkészülés?
Köszi, megment, bár nagyon hosszú volt, rengeteg holtponttal. Volt, hogy azt mondtam, nem folytatom tovább, de mindig sikerült ezen túllépni. S mire odakerültem, teljesen felkészülve éreztem magam.
Milyen érzések kavarogtak benned az első meccs előtt és kikkel kerültél össze?
Amint megérkeztünk a csarnokba, már csak az volt bennem, hogy mikor kezdek, mikor bunyózhatok végre. Az első ellenfelem litván volt. Róluk tudni kell, hogy darálnak és kemények. Hosszabbításban kerekedtem felül, és fejbe is rúgtam őt, így egyértelmű volt a győzelem. A következő bunyómra teljesen feltöltődtem, és az önbizalmam is megjött. A következő ellenfelem magyar volt. Első hosszabbítás után mérlegeltünk, körülbelül 15 kg volt a különbség, így ezt a meccset is vittem. Az utolsó küzdelemben szintén magyar lány volt az ellenfél. Nagy volt a felháborodás, ugyanis míg én hatszor másfél percet bunyóztam, ő csak háromszor másfelet. S ez ugye azért nem mindegy.
Mennyire vagy elégedett? Meglehetett volna az arany esetleg?
Akkor, amikor a hosszabbítás után őt hozták ki, egyáltalán nem voltam elégedett, mérges voltam, főleg magamra, amiért hagytam, hogy a fáradtság kerekedjen felül.
De jobban átgondolva, és több véleményt meghallgatva, miszerint az “én ezüstöm fényesebb, mint az ő aranya”, megnyugodtam, és tiszta fejjel, büszkén álltam fel a dobogóra. Majd a következő jobb lesz, ebben bízok, és abban, hogy nagyobb szerencsével járok.
Milyen érzések maradtak benned a versennyel kapcsolatosan?
Tetszett az Európa-bajnokság. Azt hiszem, több mint hét év után most értem meg a karatéra, most a legtöbb az akaraterőm, és ezt addig ki is akarom használni, ameddig csak lehet.
Kovács Kata Zsófia első nagy sikerét aratta a kontinensviadalon. A Seishin Karate klubnak ez a negyedik Európa-bajnoki érme volt, hiszen 2004 után két esztendeje Bajcsi Adrián ezüsttel, Hupian Krisztina bronzzal tért haza.
És még egy érdekesség: Kovács Kata Zsófia hivatalosan, így a szlovák válogatottban is magyarul használja a nevét. Ezért nagyon felüdítő érzés volt meglátni a magyar nevet a szlovák címer mellett az overálján. Minden felvidéki magyar sportoló példát vehetne róla.
Az interjút Méry János készítette.
