A szlovák–magyar kapcsolatok a legmélyebb ponton vannak az elmúlt 15 év viszonylatában, jelentik ki a politológusok és rajtuk kívül pár médium szalagcíme. Szerencsére azonban – legalábbis egyelőre – melléfogtak ezzel a kijelentéssel, írja Peter Morvay a SME mai számában. Jegyzetét a következő gondolatmenetben folytatja:
Bedőltek ugyanis annak az optikai csalódásnak, mely szerint két szomszédos nemzet viszonya alatt csupán azt értjük, amit a politikusok és a szélsőségesek (részben átfedésekkel) kiművelnek. A kölcsönös kapcsolatok azonban – és újfent hangsúlyozni kell, egyelőre – korántsem süllyedtek odáig, amikor a HZDS és az SNS utoljára kormányon voltak. Elég, ha csak arra emlékezünk, hogy a magyar – akkoriban még valóban főleg futball – szurkolóknak hihetetlen verést kellett elszenvedniük 1992 szeptemberében (a magyar kormány akkor ülésezett először és utoljára a futball miatt), a magyar helységnévtáblákat nem csupán lefestették, de az államhatalom el is távolította azokat, Slavkovská miniszter asszony ténykedése alatt nemcsak beszéltek a magyar szülők tiltakozásáról, hanem valóban kivonultak az utcára, a magyar iskolák igazgatóit visszahívták, és a szélsőségesek már akkoriban is Budapesten randalíroztak, csak akkor kevésbé hatásosan csinálták és inkább, úgymond, belső használatra.
A kölcsönös kapcsolatok nem olyan rosszak, és természetesen nem abból kifolyólag, mert mindkét fél politikusai nem igyekeznének legalább oly mértékben, mint ahogyan azt akkoriban tették. A legnagyobb bánatukra ugyanis megváltoztak a körülmények és a politikusoknak, köszönhetően a centralizáció csökkenésének, a gazdaság és a kultúra liberalizációjának, egyre kevesebb befolyásuk van a kölcsönös kapcsolatokra. Csökkennek ugyanis a hatásköreik, már sokkal kevésbé szólhatnak bele abba, hogy ki és hol alapít céget, kivel kereskedik, kit alkalmaz, hová költözik, hol tanul, milyen kulturális akciót szervez és hogy mivel tölti meg a kereskedelmi médium műsorát. Mindazon dolgok többsége ugyanis, melyeket közvetlenül a szlovák–magyar kapcsolatok közé sorolunk és amelyek közvetlenül is hatással vannak az emberek életére, éppen ezeken a területeken játszódnak, és elég szépen működnek. A politikusok ellenére. Talán éppen csökkenő befolyásuk miatt annyira idegesek, kapálóznak és rugdosnak maguk körül, és tesznek meg mindent annak érdekében, hogy a kölcsönös kapcsolatokat ismét a hatáskörükbe vonják.
Peter Morvay, SME, Felvidék Ma
