100 éve született Püski Sándor, a legendás hírű budavári könyvkiadó. Ebből az alkalomból a a budapesti Farkasréti temetőben lévő sírjánál rendezett megemlékezést a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság és a Püski Kiadó, vasárnap a TF-en is nagy érdeklődés mellett idézték fel munkásságát. Püski Sándornak számos felvidéki kötődése is volt. Ő jelentette meg a Kutyaszorítót, melyet éppen 30 éve írt meg Duray Miklós.
Püski nagysága
Püski Sándor 1938-ban nyitotta meg magyarországi könyvesboltját, 1939-ben alapította meg a Magyar Élet Könyvkiadót. A kiadó főként a népi írók műveit jelentette meg, de nem riadt vissza elsőkötetes szerzők alkotásainak a megjelentetésétől sem. 1941-ben, a harmadik, faji zsidótörvény életbe lépése után megjelentette Bary József, a tiszaeszlári per vizsgálóbírójának emlékiratait, amelyek szerint a vérvád megalapozott volt. Kiadóját 1950-ben államosították, Püski Sándort pedig 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték, egy év után szabadult. 1966-ban Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront akkori főtitkárának közbenjárására kapott útlevelet. A házaspár 1970-ben az Egyesült Államokba emigrált. 1974-ben vásárolta meg New York magyar negyedében, a 2. sugárúton az igen elhanyagolt állapotban lévő Corvin nevű kis könyvesboltot. A Püski-Corvin Magyar Könyvesház – amelyet 1984-ben cserélt át a 82. utcában egy nagyobbra – a Nyugaton élő magyarság szellemi központjává vált. 1975-ben hozták létre a Püski Kiadót, gondozásában az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutott szerzők munkáit adta közre. 1989-ben tért vissza Budapestre, a Krisztina körúton lévő könyvesháza a népi irodalom szellemi örököseinek gyűjtőhelyének számít. 2009-ben hunyt el.
„Amerikai, több mint egy éves tartózkodásom során döbbentem rá Püskiék igazi nagyságára. Könyvesboltjuk, aminek emeletén volt a lakásuk is, magyar szellemi műhelyként működött. Előadásokat, könyvbemutatókat szerveztek, egy-egy ilyen eseménykor úgy megtelt a ház, hogy tűt nem lehetett volna leejteni. A könyvtáruk, ami inkább a bolt raktára volt, a legsúlyosabb nemzeti örökséget jelentő könyvekkel volt megzsúfolva. Napközben a boltban olyan hangulat uralkodott, mint itthon, az azonos szellemiségűek, a magunkfajták között. Emiatt a környékükön az utcán is hallható volt magyar beszéd, meg a hentesnél és a közeli vendéglőben is. Éjszaka pedig néha magyarul kurjongattak az utcán. Püskiék Amerikában ugyanazt a munkát végezték, amit itthon, míg a kommunisták ezt nem tiltották be. Majd mikor az egypártrendszer bukásakor hazajöttek, ugyanott folytatták…” – mondta Duray Miklós.
A Kutyaszorító
Harminc évvel ezelőtt, 1981-ben írta meg Duray Miklós Kutyaszorító című könyvét, melyet azóta is alapműnek számít a felvidéki magyarságnak a rendszerváltás előtti helyzetét bemutató kiadványok között. Egy önéletrajzi esszé született, azzal a szándékkal írta Duray Miklós, hogy egyfajta „felejtés elleni védelmet” nyújtson. A könyvkiadás a kommunizmus időszakában azonban állami monopólium volt, a Kutyaszorító kéziratát rejtegetni kellett, az elképzelhetetlen volt, hogy a szocialista Csehszlovákiában egy ilyen alkotás megjelenhessen.
„1980-ban Csoóri Sándor javasolta, hogy meg kellene jelentetni nyomtatásban a Kutyaszorítót.
Ki legyen a kiadója és hol? – kérdeztem.
Püskiék, New Yorkban. Ha beleegyezel, megbeszélem velük – mondta Csoóri.
A fülemnek akkor ez úgy hangzott, mintha akadémiai tagságot ajánlottak volna fel nekem.
Pedig csak egy esetlenül, kényszerből és véletlenül megszületett, bővített életrajzról volt szó, amit a helyzet íratott általam. A szövegről joggal mondta ki a bírálatot Csoóri: nem szépíró írta – csakhogy ő akkor nem tudta, mert nem beszéltünk róla, tudatosan lombtalanítottam nyelvezetemet, nehogy valaki azzal gyanúsítson, hogy szavaimmal visszaélni akarok az emberi érzelmekkel. De nem is az volt számomra az izgalmas, hogy kiadják a kéziratomat, hanem, hogy Püski adja ki. Ez a név számomra akkorra már varázsszóvá lett. A kitartás, a tántoríthatatlanság, a nemzetszolgálat egyesült benne, még ha nem is ismertem őket. Akinek a könyvét Püskiék kiadják, az már jelent valamit – gondoltam is, és mondták is.
Akkor szerkesszünk könyvet, adtam meg magamat, de nem könnyedén” – emlékezett vissza Duray Miklós.
A Kutyaszorító előszavát előszavát Csoóri Sándor írta. „Duray úgy volt vakmerő, ahogy más magasnövésű vagy felejthetetlen anyajegyet visel az arcán. Úgy volt vakmerő, ahogy egy eldobott kő. Aki túlzásnak tartja ezeket a jellemzéseket, olvassa el a kétkötetes Kutyaszorító után az Önrendelkezéseink és a Hazától a nemzetig című munkáit. A kezdetek kezdetén Duray Miklós is az egyetlen lehetséges reményhez kötötte oda magát: Illyés Gyula Haza a magasban jelszavához, de hamarosan kiegészítette ezt az eszmét azzal, hogy van haza a földön is! Ott, ahol vagyunk!” – mondta Csoóri Sándor .
A Kutyaszorító könyv és annak szerzője számos elismerésben részesült. Duray Miklóst 2000-ben a Magyar Örökség Díjával jutalmazták, a felvidéki magyarság megmaradásának küzdelmét felmutató Kutyaszorító című könyvéért. 2001-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét adományozta Duray Miklósnak, többek között azért, mert „Duray Miklós volt az, aki írásaival nemcsak velünk, Magyarországon élőkkel, hanem a világgal is meg tudta értetni, hogy miért is van a szlovákiai magyarság Kettős elnyomásban, Kutyaszorítóban, ahogy műveinek címei is szólnak”.
Felvidék Ma
